„Vincze Zsigmond” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: bővítés
→‎Élete: fogalmazás javítása
24. sor: 24. sor:


==Élete==
==Élete==
Zsidó családban született. Már kamaszkorában komponált. Budapesten a Zenekedvelők Egyesületében
Zsidó családban született. Már kamaszkorában komponált. A Budapesti Zenekedvelők Egyletének zeneiskolájában
[[Aggházy Károly]], [[Bellovics Imre]] és [[Bürger Zsigmond]] tanítványa volt. Az 1894–95-ös évadra [[Nikisch Artúr]] az [[Magyar Állami Operaház|Operaház]] zenekarába szerződtette hegedűsként. Ezt követően [[Ney Dávid (operaénekes, 1842–1905)|Ney Dávid]] basszista zongorakísérőjeként járta az országot. 1898-tól [[Komjáthy János]], 1901-től [[Krecsányi Ignác]] társulatában volt karmester. 1903-ban az újonnan megnyílt [[Király Színház]]hoz szerződött, s korai haláláig itt volt dirigens, hangszerelő. Utóbbi minőségében ő segítette színpadra [[Kacsóh Pongrác]] ''[[János vitéz (daljáték)|János vitéz]]''ét, amit kb. háromszázszor vezényelt. 1928 és 1930 között [[Szeged]]re szerződött, de utána visszatért a Király Színházba.
[[Aggházy Károly]], [[Bellovics Imre]] és [[Waldbauer József]] tanítványa volt. Az 1894–95-ös évadra [[Nikisch Artúr]] az [[Magyar Állami Operaház|Operaház]] zenekarába szerződtette hegedűsként. Ezt követően [[Ney Dávid (operaénekes, 1842–1905)|Ney Dávid]] basszista zongorakísérőjeként járta az országot. 1898-tól [[Komjáthy János]], 1901-től [[Krecsányi Ignác]] társulatában volt karmester. 1903-ban az újonnan megnyílt [[Király Színház]]hoz szerződött, s korai haláláig itt volt dirigens, hangszerelő. Utóbbi minőségében ő segítette színpadra [[Kacsóh Pongrác]] ''[[János vitéz (daljáték)|János vitéz]]''ét, amit kb. háromszázszor vezényelt. 1928 és 1930 között [[Szeged]]re szerződött, de utána visszatért a Király Színházba.


1922. január 31-én mutatták be a [[Erkel Színház|Városi Színházban]] ''A hamburgi menyasszony'' c. operettjét, ami már ekkor sem nélkülözte az [[Irredentizmus|irredenta]] felhangokat, de az I. felvonás fináléja, benne a ''Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország''-refrénnel csak jóval Vincze halála után vált népszerű dallá. A hazafias érzelmek felkeltésére való felhasználásban nem jelentett akadályt a szerzők (szövegíró: [[Kulinyi Ernő]]) zsidó származása (és nem mentette meg Kulinyit a [[holokauszt]]tól).
1922. január 31-én mutatták be a [[Erkel Színház|Városi Színházban]] ''A hamburgi menyasszony'' c. operettjét, ami már ekkor sem nélkülözte az [[Irredentizmus|irredenta]] felhangokat, de az I. felvonás fináléja, benne a ''Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország''-refrénnel csak jóval Vincze halála után vált népszerű dallá. A hazafias érzelmek felkeltésére való felhasználásban nem jelentett akadályt a szerzők (szövegíró: [[Kulinyi Ernő]]) zsidó származása (és nem mentette meg Kulinyit a [[holokauszt]]tól).

A lap 2014. október 31., 22:35-kori változata

Vincze Zsigmond
Életrajzi adatok
Születési névWeisz Zsigmond
Született1874. július 1.
Zombor
Elhunyt1935. június 30. (60 évesen)
Budapest
Pályafutás
Műfajokoperett
Hangszerzongora, hegedű
Tevékenységzeneszerző, karmester, hangszerelő
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincze Zsigmond témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vincze Zsigmond (Zombor, 1874. július 1.Budapest, 1935. június 30.) zeneszerző, karmester. Nevét a Hamburgi menyasszony című operettjében elhangzó, Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország... refrénű, különös utóéletet befutott részlet őrzi a mai napig.

Élete

Zsidó családban született. Már kamaszkorában komponált. A Budapesti Zenekedvelők Egyletének zeneiskolájában Aggházy Károly, Bellovics Imre és Waldbauer József tanítványa volt. Az 1894–95-ös évadra Nikisch Artúr az Operaház zenekarába szerződtette hegedűsként. Ezt követően Ney Dávid basszista zongorakísérőjeként járta az országot. 1898-tól Komjáthy János, 1901-től Krecsányi Ignác társulatában volt karmester. 1903-ban az újonnan megnyílt Király Színházhoz szerződött, s korai haláláig itt volt dirigens, hangszerelő. Utóbbi minőségében ő segítette színpadra Kacsóh Pongrác János vitézét, amit kb. háromszázszor vezényelt. 1928 és 1930 között Szegedre szerződött, de utána visszatért a Király Színházba.

1922. január 31-én mutatták be a Városi Színházban A hamburgi menyasszony c. operettjét, ami már ekkor sem nélkülözte az irredenta felhangokat, de az I. felvonás fináléja, benne a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország-refrénnel csak jóval Vincze halála után vált népszerű dallá. A hazafias érzelmek felkeltésére való felhasználásban nem jelentett akadályt a szerzők (szövegíró: Kulinyi Ernő) zsidó származása (és nem mentette meg Kulinyit a holokauszttól).

Egyetlen, 1924. március 29-én bemutatott operai kísérlete, Az erősebb c. egyfelvonásos zenedráma(!) sikertelen és megkésett próbálkozás volt a népszínműzene magasabb szintre emelésére.[1] A szerzemény öt hét alatt hat előadást ért meg, majd végleg eltűnt a repertoárról.[2]

Művei mára feledésbe merültek, noha Vincze a zeneileg jól képzett operettszerzők közé tartozott. Életében néhány darabja eljutott külföldi színpadokra is, A hamburgi menyasszonyt 1939-ig többször felújította a Városi Színház.

Számos gramofonfelvétel őrzi játékát, amin különböző műfajokban zongorakísérőként működik közre.[3]

Művei

  • Tilos a csók (Király Színház, 1909)
  • Limonádé ezredes (Király Színház, 1912)
  • Léni néni (Magyar Színház, 1914)
  • A cigány grófné (Király Színház, 1920)
  • A hamburgi menyasszony (operett három felvonásban, Városi Színház, 1922. január 31.)
  • A gárdista (operett három felvonásban, Városi Színház, 1923. február 15.)
  • Az erősebb (zenedráma egy felvonásban, Magyar Királyi Operaház, 1924. március 29.)
  • Az Anna-bál (Király Színház, 1925)
  • Kiss és Kis (operett három felvonásban, Városi Színház, 1927. január 22.)
  • Az Aranyhattyú (Király Színház, 1927)
  • Az aranyszőrű bárány (Szeged, 1929)
  • Huszárfogás (Fővárosi Operettszínház, 1930)
  • Jobb mint otthon (Nyári Operett Színház, 1930)

Jegyzetek

  1. A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. 225. l. ISBN 9633305241
  2. A hetvenötéves Magyar Állami Operaház. 1884–1959. Budapest, 1959. Magyar Állami Operaház. 170. l.
  3. Gramofon online

Források