Bonyifatyij Mihajlovics Kedrov

Bonyifatyij Mihajlovics Kedrov (cirill betűkkel Бонифатий Михайлович Кедров; Jaroszlavl, 1903. december 10. – Moszkva, 1985. szeptember 10.) orosz filozófus, tudománytörténész, fizikokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Mihail Szergejevics Kedrov (1878–1941) kommunista politikus fia.

Életútja

1930-ban szerzett vegyészdiplomát a Moszkvai Állami Egyetemen, majd 1930 és 1932 között a Vörös Professzorok Intézetében tanult. 1935-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába, s az elkövetkező években pártfunkcionáriusként dolgozott. A második világháború éveiben, 1941-től 1945-ig a Vörös Hadsereg katonájaként harcolt. 1945 és 1949, majd 1958 és 1962 között a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének volt tudományos munkatársa. Ezzel párhuzamosan 1946-tól 1958-ig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Akadémiáján oktatott professzori címmel. 1962-től 1972-ig a Természettudomány- és Technikatörténeti Intézet igazgatójaként tevékenykedett. 1971-től ismét tanított a Központi Bizottság Akadémiáján. 1973-ban kinevezték a Filozófiai Intézet igazgatójává. Posztjától egy évvel később – kegyvesztettként – megvált, s életének utolsó éveiben ismét a Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetben folytatta kutatómunkáját.

Munkássága

Elméleti munkássága homlokterében a tudományfilozófia, főként a természettudományok filozófiai és tudománytörténeti kérdései álltak. A marxista-leninista dialektikus materializmus szempontrendszere alapján vizsgálta a tudományok, a tudományos fejlődés és a tudományos forradalmak társadalmi környezetét és ismeretelméleti alapjait. Eredményei alapján kísérletet tett a tudományok felosztására és hierarchiájának meghatározására. Felvázolta a 16–17. század tudományos és technikai fejlődésének természetrajzát, külön is áttekintette a kémia történetét, s elvégezte a tudományág múltjának korszakolását. Behatóan foglalkozott Mengyelejev munkásságával, illetve a periódusos rendszer történetével.

Fizikokémiai kutatásai és elméleti munkái a Gibbs-paradoxon interpretálására, John Dalton atomisztikus szemléletének revíziójára irányultak, emellett termodinamikai és statisztikai fizikai kérdésekkel is foglalkozott.

Társasági tagságai és elismerései

1966-tól a Szovjet Tudományos Akadémia rendes, 1965-től a Jugoszláv Tudományos Akadémia külső, 1972-től a Bolgár Tudományos Akadémia külső, 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja volt.

Főbb művei

• О количественных и качественных изменениях в природе. Москва, 1946.
• Атомистика Дальтона. Москва–Ленинград, 1949.
• A dialektikus materializmus és az anyaggal kapcsolatos legújabb felfedezések. Budapest, 1955.
• Эволюция понятия элемента в химии. Москва, 1956.
• День одного великого открытия. Москва, 1958.
• Философский анализ первых трудов Д. И. Менделеева о периодическом законе. Москва, 1959.
• Классификация наук I–II. Москва, 1961–1965.
• Единство диалектики, логики и теории познания. Москва, 1963.
• Предмет и взаимосвязь естественных наук. Москва, 1964.
  Magyarul: A természettudományok tárgya és kölcsönös kapcsolata. Budapest, 1965.
• Три аспекта атомистики I–III. Москва, 1969.
• В. И. Ленин и революция в естествознании XX века. Москва, 1969.
  Magyarul: Forradalmak a természettudományban. Budapest, 1983.
• Энгельс и диалектика естествознания. Москва, 1970.

Felhasznált forrás

• Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 698. o. ISBN 963-9257-02-8  
• Életrajza a Biografija.ru-n