Flesch Károly

Flesch Károly
Életrajzi adatok
Született	1873. október 9. Moson
Elhunyt	1944. november 15. (71 évesen) Luzern
Házastársa	Bertha Josephus-Jitta (h. 1906)
Gyermekei	Johanna, Friedrich, Carl Franz (1910–2008)
Iskolái	Párizsi Konzervatórium (1890–1894)
Pályafutás
Műfajok	kamarazene, versenymű
Aktív évek	1883–1944
Hangszer	hegedű
Tevékenység	hegedűművész, zenetanár
Flesch Károly weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Flesch Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Flesch Károly (külföldön 1905-ig Karl, utána Carl Flesch) (Moson, 1873. október 9. – Luzern, 1944. november 15.) világhírű hegedűművész és -tanár.

Amerikai fénykép Flesch Károlyról

Élete

Zsidó családba született. Édesapja, Flesch Salamon (1839–1907) „k. u. k.” ezredorvos volt. Hatévesen egy templomi hegedűstől kezdett tanulni. A következő évtől a mosoni tűzoltózenekar vezetőjétől vett leckéket. Tehetségét először két zeneoktatója, Schöll Mihály és Kern Károly ismerte fel. 1883-ban anyja Bécsbe vitte, a Levi Konzervatóriumban tanult Adolf Backnál. Ez év végén sikeres koncertet adott szülőfalujában és Magyaróváron. 1885-ben Josef Maxintsak, a következő évben Jakob Grün növendéke lett. Tanulmányait Párizsban magánúton Martin Marsicknál, a Conservatoire-on Eugène Souzay-nél folytatta 1890 és 1894 között, ahol végzéskor első díjat kapott.

1895-ben lépett fel először Bécsben, majd német körút, Budapest, Prága következett. 1897-től Bukarestben tanított és a királyné vonósnégyesének primáriusa volt. 1903-tól öt éven át az amszterdami konzervatórium tanára volt. 1905-ben nagy feltűnést keltő koncertsorozatot tartott háromszáz év hegedűzenéjéből Berlinben. 1906-ban házasságot kötött, és két év múlva családjával a német fővárosba költözött. Magánórákat adott és Arthur Schnabellel duót, majd Jean Gérardyval kiegészülve világhírűvé váló zongoratriót alakított (Gérardyt 1914-ben Hugo Becker, Schnabelt 1921-ben Carl Friedberg váltotta.) 1914-ben és 1923–24-ben koncertkörutakat tett az Egyesült Államokban. 1920-ban az elszegényedett német muzsikusok megsegítésére hozott létre szervezetet (Hilfsbund für deutsche Musikpflege). A következő évben mesterkurzust tartott a berlini zeneművészeti főiskolán. 1924 és 1928 között az újonnan alakult philadelphiai Curtis Institute hegedűprofesszora, nyaranta Baden-Badenben fogadott magántanítványokat. Legjelentősebb zenepedagógiai művét, a kétkötetes A hegedűjáték művészete címűt 1923 és 1928 között írta. Amerikából visszatérve a berlini Zeneművészeti Főiskola tanára lett, nyaranta folytatta az oktatást Baden-Badenben. 1930-ban a Flesch-család felvette a német állampolgárságot (a magyar megtartása mellett). A náci hatalomátvétel után, 1934. szeptember 30-án otthagyta a főiskolát, 1935. június 20-án megfosztották német állampolgárságától. Londonba menekült a család, felesége révén Flesch rendszeresen kapott hollandiai felkérést. Amikor 1940 májusában a németek elfoglalták az országot, nem engedték visszatérni Londonba vagy máshová utazni. 1942-ben Kresz Géza és Dohnányi Ernő segítségével Budapestre utazhattak Hágából. Nagy sikerű koncertet adott a Városi Színházban, előkészítette Bach két hegedűversenyének új kiadását Weiner Leóval. 1943 áprilisában Svájcba utazott családjával. Ernest Ansermet segítségével a Luzerni Konzervatórium tanára lett, itt is halt meg.

Művei

• Urstudien (1911)
• Die Kunst des Violin-Spiels (1923–28) alapvető mű a mai hegedűoktatásban
• Das Skalensystem (1926)
• Das Klangproblem im Geigenspiel (1931)
• Erinnerungen eines Geiger (1960, posztumusz) emlékiratai

Emlékezete

Mindjárt a halála utáni évben megszervezték Londonban a Carl Flesch International Competition nevű versenyt a Guildhall School of Music and Drama szervezésében. A hatvanas évekre a világ egyik legfontosabb hegedűversenye lett. Néhány évben párhuzamosan brácsajátékosok is indultak. A londoni verseny pénzhiány miatt 1992-ben megszűnt.

Magyarországon szülővárosában, Mosonmagyaróváron 1985 óta kétévente rendeznek hegedűversenyt fiatal tehetségek részvételével. 1994-ben halálának 50. évfordulóján a város hazahozatta hamvait, és az izraelita temetőben helyezte el. Emlékét a szülői házon 1983 óta Rieger Tibor domborműve, a Flesch Károly Kulturális Központ és egy lakótelep neve őrzi.

Külső hivatkozások

• Angol nyelvű emlékoldal
• Flesch Károly a The Violin Site-on
• Kathinka Rebling életrajza az üldözött zsidó muzsikusok online lexikonában
• Lewinski, Wolf-Eberhard von, „Flesch, Carl“, in: Neue Deutsche Biographie 5 (1961), S. 243 [Onlinefassung]; URL: http://www.deutsche-biographie.de/pnd118691805.html
• Encyclopædia Britannica