„Catalan-sejtés” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Cherybot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: Szomszédos írásjelek kurziválása
Cherybot (vitalap | szerkesztései)
a Robot: Szomszédos írásjelek kurziválása
7. sor: 7. sor:
:3<sup>2</sup> &nbsp;&minus; 2<sup>3</sup> = 1
:3<sup>2</sup> &nbsp;&minus; 2<sup>3</sup> = 1


Ez az egyik klasszikus példa úgynevezett ''exponenciális'' [[diofantoszi egyenlet]]re. Könnyen látható, hogy elég azt az esetet belátni, amikor ''a,'' ''b'' prímszámok. C. L. Siegel egy 1929-es tételéből következik, hogy rögzített ''a,'' ''b'' esetén csak véges sok megoldás van. Robert Tijdeman [[1976]]-ban, felhasználva [[Alan Baker]] logaritmusok lineáris kombinációira adott elméletét, bebizonyította, hogy összesen is csak véges sok ilyen számpár van. Végül [[Preda Mihǎilescu]] [[2002]]-ben bebizonyította Catalan sejtését, tehát az mostmár sejtésből [[tétel]]lé vált.
Ez az egyik klasszikus példa úgynevezett ''exponenciális'' [[diofantoszi egyenlet]]re. Könnyen látható, hogy elég azt az esetet belátni, amikor ''a, b'' prímszámok. C. L. Siegel egy 1929-es tételéből következik, hogy rögzített ''a, b'' esetén csak véges sok megoldás van. Robert Tijdeman [[1976]]-ban, felhasználva [[Alan Baker]] logaritmusok lineáris kombinációira adott elméletét, bebizonyította, hogy összesen is csak véges sok ilyen számpár van. Végül [[Preda Mihǎilescu]] [[2002]]-ben bebizonyította Catalan sejtését, tehát az mostmár sejtésből [[tétel]]lé vált.


==Külső hivatkozások==
==Külső hivatkozások==

A lap 2007. április 11., 23:34-kori változata

A Catalan-sejtés a számelmélet egyszerűen megfogalmazható sejtése, amelyet belga Eugène Charles Catalan fogalmazott meg 1844-ben. A sejtés szerint a 8= 23 és 9 = 32 az egyetlen példa közvetlen egymásutáni teljes hatványokra.

Másképpen a Catalan-sejtés azt állítja, hogy az

xa − yb = 1

egyenlet egyetlen megoldása x,a,y,b > 1 egész számok esetén:

32  − 23 = 1

Ez az egyik klasszikus példa úgynevezett exponenciális diofantoszi egyenletre. Könnyen látható, hogy elég azt az esetet belátni, amikor a, b prímszámok. C. L. Siegel egy 1929-es tételéből következik, hogy rögzített a, b esetén csak véges sok megoldás van. Robert Tijdeman 1976-ban, felhasználva Alan Baker logaritmusok lineáris kombinációira adott elméletét, bebizonyította, hogy összesen is csak véges sok ilyen számpár van. Végül Preda Mihǎilescu 2002-ben bebizonyította Catalan sejtését, tehát az mostmár sejtésből tétellé vált.

Külső hivatkozások