Szomory Dezső

Szomory Dezső
Szomory Dezső
Élete
Születési név	Weisz Mór
Született	1869. június 2. Pest
Elhunyt	1944. november 30. (75 évesen) Budapest
Sírhely	Kozma utcai izraelita temető
Nemzetiség	magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	novella, színmű
Irodalmi irányzat	naturalizmus, szecesszió, romantika
Fontosabb művei	Hermelin Habsburg-trilógia A párizsi regény
A Wikimédia Commons tartalmaz Szomory Dezső témájú médiaállományokat.
születési neve: Weisz Mór

Szomory Dezső, született: Weisz Mór (Pest, 1869. június 2. – Budapest, 1944. november 30.) magyar író, drámaíró.

„	Szavai, pianissimo- és fortissimo-i leginkább a muzsika hullámaira emlékeztetnek. Írásmodora egyenesen lisztferenci.	”
– Kosztolányi Dezső

„	Szomory a világ beteg részét szereti festeni. Vonzódik a különlegeshez, a szertelenhez, a misztikumhoz, és mindenhez, ami - aberráció. Amilyen érzékiek s mégis érzéken túliak (mert irreálisak) Szomory alakjai, oly buja és beteg a nyelve és stílusa is. A nyelv törvényeinek egyszerűen fittyet hány.	”
– Napkelet, 1926. / IX.

Életpályája

Zenei tanulmányokat folytatott, de abbahagyta. Jobban vonzotta a sajtó. Újságíró lett. Eleinte a Nemzet, azután a Pesti Hírlap és a Pesti Napló munkatársa lett. 1890-ben a katonai szolgálat elől Franciaországba költözött. Ott, majd Londonban élt, közben a Magyar Hírlapban publikált. Csak 1906-ban költözött haza. 1908-ban csatlakozott a Nyugathoz.

Műveinek témája általában a gyorsan polgárosodó Magyarország társadalmában felmerülő új konfliktusok megragadása. Ma már gyakran modorosnak ható írásait az intenzív zenei hatások, bizonyos romanticizmus jellemzi. Nagyszerű novellái mellett igazi sikereit a – mind a mai napig játszott – színműveivel aratta.

Első művei a 19. sz. végi francia naturalizmus hatását mutatják, majd a 20. sz. eleji szecesszió nyomán egyre erősebb zeneiségű s mind szeszélyesebbé és modorosabbá váló, stilizáltan romantikus nyelvet alakított ki. Fő törekvése olyan költői nyelv kiképzése volt, amely zeneileg hat, de túlzásai sokszor öncélúvá tették ezt az igyekezetét. Pályája kezdetén konzervatív, arisztokratikus póz jellemzi műveit. A feudális erőkkel, hagyományokkal szemben álló polgárság hangját szólaltatja meg társadalmi problémákat feszegető írásaiban. Az I. világháború borzalmai, majd az ellenforradalmi viszonyok hatására valamivel élesebbé válik kritikája, olykor gúnyosan ábrázolja a vidéki és a fővárosi polgárság életét. Tehetséggel művelte a novellát, de leginkább drámáival aratott sikert. Ezek sorában is első helyen áll a Habsburg-trilógia.

Az 1939-es törvények miatt darabjait nem játszhatták többé, a jobboldali sajtó támadásainak céltáblájává vált, még az utcán is tüntettek ellene. A háború előrehaladtával egyre megtörtebb lett, teljesen visszavonult. Testvére, Szomory Emil Szent István körúti lakásáról a nyilasok egy Pozsonyi úti védett svéd házba hurcolták. Szomory Emil haláltáborba került, ő maga pedig állítólag éhen halt. „Vége nemsokára az egésznek – mondta Szomory Dezső – én érzem és érzem azt is, milyen tehetségtelen dolog volna meghalni az utolsó negyedórában...” (Füsi József naplójából)

Művei

Szomory Dezső emléktáblája egykori lakhelyén, a Pozsonyi út 22. szám alatt

Drámák

• Péntek este (1896)
• A nagyasszony (Bp., Nyugat, 1910)
• A rajongó Bolzay leány (Bp., Nyugat, 1911)
• Györgyike, drága gyermek (Bp., Nyugat, 1912)
• Bella (Bp., Singer és Wolfner, 1913)
• Mária Antónia (Bp., Singer és Wolfner, 1914)
• Hermelin (Bp., Singer és Wolfner, 1916)
• II. József császár (Bp., Pallas, 1918)
• Matuska (Bp., Pallas, 1918)
• A Habsburg drámák (Bp., Pallas, 1918)
• Incidens az Ingeborg-hangversenyen (1918)
• II. Lajos király (Bp., Athenaeum, 1922)
• Királydrámák (Bp., Athenaeum, 1927)
• Glória (Bp., Athenaeum, 1923)
• Szabóky Zsigmond Rafael (Bp., Athenaeum, 1924)
• Takáts Alice (Bp., Athenaeum, 1930)
• Szegedy Annie (Bp., Athenaeum, 1931)
• Bodnár Lujza (Bp., Athenaeum, 1936)
• Sába királynője (?)

Szomory Dezső sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 1A-10-20.

Próza

• Elbukottak. Hat novella (Bp., Singer és Wolfner, 1892)
• Les Grands et les Petits Moineaux (Párizs, Lemerre, 1895)
• Mesekönyv (Bp., Grill, 1896)
• Budapesti Babylon: pikáns mesék (Bp., Boros, 1898)
• Az isteni kert (Bp., Nyugat, 1910)
• Ünnep a Dühöngőn és egyéb szerelmek (Bp., Nyugat, 1911)
• Lőrinc emléke (Bp., Nyugat, 1912)
• A pékné (Bp., Athenaeum, 1916)
• Az élet diadala (Bp., Nyugat, 1917)
• Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről (Bp., Pallas, 1918)
• A selyemzsinór (Bp., Genius, 1921)
• A mennyei küldönc (Bp., Athenaeum, 1926)
• Levelek egy barátnőmhöz (Bp., Athenaeum, 1927)
• Térjetek meg végre hozzám (Bp., Athenaeum, 1928)
• Párizsi regény (Bp., Athenaeum, 1929)
• Gyuri (Bp., Athenaeum, 1932)
• Horeb tanár úr (Bp., Athenaeum, 1934)
• Emberi kis képeskönyv (Bp., Athenaeum, 1936)
• Kamarazene (Bp., Athenaeum, 1937)
• Az Irgalom Hegyén (Bp., Magvető, 1964)

Életműkiadás

(Múlt és Jövő Kiadó, szerk. Kőbányai János)

• Horeb tanár úr (I. kötet)
• Gyuri (II. kötet)
• Harry Russel-Dorsan a francia hadszíntérről (III. kötet)
• Zene és ének hangjainál. Zenei írások (IV. kötet)
• Levelek egy barátnőmhöz (V. kötet)
• A párizsi regény (VI. kötet)
• Emlékek szárnyán. Újságprózák (VII. kötet)
• Szamosmenti táj (VIII. kötet)

Játszott művei

• Hermelin, a budapesti Nemzeti Színházban.

Irodalom

• Kellér Andor: Író a toronyban (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1958)
• Réz Pál: Szomory Dezső alkotásai és vallomásai tükrében (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971)
• Vas István: Szomory Dezső: Horeb tanár úr (Holmi, 2010/szeptember.)

Források

• Szomory Dezső életrajza a Színészkönyvtár oldalán
• Szomory Dezső életrajza a Magyar Elektronikus Könyvtárban

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Szomory Dezső témájú kategóriát.

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Szomory Dezső témában.

• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
• Meghalt Szomory Dezső (huszadikszazad.hu)
• Szerzői adatlapja a Molyon
• Szomory Dezső nem fogadta el a Baumgarten–díjat (huszadikszazad.hu)
• Szomory Dezső a PORT.hu-n (magyarul)