„Sztudita Szent Theodórosz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 29. sor: | 29. sor: | ||
=== Élete === |
=== Élete === |
||
Theodorosz Konstantinápolyban született előkelő családban. Anyai nagybátyja, [[Szent Platón]] a [[bithünia]]i ''Szakkudion'' monostor [[hegumen|igumen]]je (vezetője) volt, aki meggyőzte az egész családot, hogy kezdjenek szerzetesi életet. Theodorosz nagybátyja irányításával megismerkedett az [[egyházatya|egyházatyá]]k tanításával, különösen pedig [[Nagy Szent Vazul|Nagy Szent Baszileosz]]t kedvelte meg. Hamarosan Platon segítőtársa lett a monostor vezetésében, majd [[787]]-ben pappá szentelték.<ref name= |
Theodorosz Konstantinápolyban született előkelő családban. Anyai nagybátyja, [[Szent Platón]] a [[bithünia]]i ''Szakkudion'' monostor [[hegumen|igumen]]je (vezetője) volt, aki meggyőzte az egész családot, hogy kezdjenek szerzetesi életet. Theodorosz nagybátyja irányításával megismerkedett az [[egyházatya|egyházatyá]]k tanításával, különösen pedig [[Nagy Szent Vazul|Nagy Szent Baszileosz]]t kedvelte meg. Hamarosan Platon segítőtársa lett a monostor vezetésében, majd [[787]]-ben pappá szentelték.<ref name=puskelyuj>Puskely, i. m., 818. o.</ref> Mindketten magukra vonták [[VI. Kónsztantinosz bizánci császár]] haragját, mivel nyíltan bírálták a császár második házasságát. [[799]]-ben elhatározták, hogy a megnövekedett szerzetes közösséget áttelepítik a [[463]]-ban alapított konstantinápolyi ''Sztudion'' monostorba. Itt bontakozott ki Theodorosz reformelképzelése. A császári udvar újabb vihara Theodoroszt és Platont [[808]]-ban száműzetésbe sodorta. |
||
[[811]]-ben tértek vissza a fővárosba, Platon pedig hamarosan meg is halt. A buzgó szerzetesek és a császári udvar békéje rövid ideig tartott. [[815]]-ben [[V. León bizánci császár|Örmény Leó császár]]<ref name= |
[[811]]-ben tértek vissza a fővárosba, Platon pedig hamarosan meg is halt. A buzgó szerzetesek és a császári udvar békéje rövid ideig tartott. [[815]]-ben [[V. León bizánci császár|Örmény Leó császár]]<ref name=puskelyuj/> szétszórta az egész sztudita közösséget, Theodoroszt pedig száműzte. A [[képrombolás]] viharai közepette szó sem lehetett a visszatérésről, Theodorosz ugyanis védelmezte a képek tiszteletét hirdető, és ezért ugyancsak száműzött [[I. Niképhorosz konstantinápolyi pátriárka|I. Niképhorosz konstantinápolyi pátriárkát]], és követelte visszahívását. Theodorosz szerzeteseivel a [[Boszporusz]] másik partján telepedett le és ott is halt meg [[826]]-ban. |
||
=== Reformja === |
=== Reformja === |
||
A lap 2014. szeptember 21., 13:41-kori változata
| Sztudita Szent Theodorosz | |
 | |
| 11. századi mozaik (Khiosz) | |
| szerzetes | |
| Születése | |
| 759 Konstantinápoly | |
| Halála | |
| 826. november 11. (67 évesen) Prinkiposz (ma Büyükada) | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Görög ortodox egyház |
| Tisztelik | Ortodox kereszténység |
| Ünnepnapja | november 11. Ortodox kereszténység |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sztudita Szent Theodorosz témájú médiaállományokat. | |
Sztudita Szent Theodórosz vagy Teodor, magyarosan Tivadar (ógörögül: Θεόδωρος ο Στουδίτης Theodórosz ho Sztouditész), (759 – 826. november 11.) bizánci szerzetes, egyházi író, kolostorszervező.
Élete
Theodorosz Konstantinápolyban született előkelő családban. Anyai nagybátyja, Szent Platón a bithüniai Szakkudion monostor igumenje (vezetője) volt, aki meggyőzte az egész családot, hogy kezdjenek szerzetesi életet. Theodorosz nagybátyja irányításával megismerkedett az egyházatyák tanításával, különösen pedig Nagy Szent Baszileoszt kedvelte meg. Hamarosan Platon segítőtársa lett a monostor vezetésében, majd 787-ben pappá szentelték.[1] Mindketten magukra vonták VI. Kónsztantinosz bizánci császár haragját, mivel nyíltan bírálták a császár második házasságát. 799-ben elhatározták, hogy a megnövekedett szerzetes közösséget áttelepítik a 463-ban alapított konstantinápolyi Sztudion monostorba. Itt bontakozott ki Theodorosz reformelképzelése. A császári udvar újabb vihara Theodoroszt és Platont 808-ban száműzetésbe sodorta.
811-ben tértek vissza a fővárosba, Platon pedig hamarosan meg is halt. A buzgó szerzetesek és a császári udvar békéje rövid ideig tartott. 815-ben Örmény Leó császár[1] szétszórta az egész sztudita közösséget, Theodoroszt pedig száműzte. A képrombolás viharai közepette szó sem lehetett a visszatérésről, Theodorosz ugyanis védelmezte a képek tiszteletét hirdető, és ezért ugyancsak száműzött I. Niképhorosz konstantinápolyi pátriárkát, és követelte visszahívását. Theodorosz szerzeteseivel a Boszporusz másik partján telepedett le és ott is halt meg 826-ban.
Reformja
Theodorosz sürgette az egyházatyák tanításának tanulmányozását és Baszileiosz szellemében a tökéletes cenobita élet megvalósítását. Ennek lényeges elemei közé tartozik a közösségi élet és a munka. Theodorosz Baszileosznak elöljáró-fogalmát továbbfejlesztve az igumenben igazi lelki atyát akar látni, akinek a szerzetesek naponta feltárják a lelküket. Az igumennek szóló tökéletes engedelmesség eltávolítja a tökéletesség legnagyobb akadályát, az önakaratot. Aggályos pontossággal kell a szerzetesenek megtartania az egyéni szegénységet, a monostornak azonban lehetnek javai, hogy az irgalmasság cselekedeteit gyakorolhassa, a szegényeket szolgálhassa.
E regula szellemének megfelelően a sztudita monostorok mellett mindig árvaházak, kórházak, könyvtárak és iskolák is épültek. Meghatározó befolyást gyakoroltak a bizánci kultúra fejlődésére.
Jegyzetek
Források
- Puskely Mária: Keresztény szerzetesség: Történelmi kalauz, II. kötet L–ZS. Budapest: Bencés Kiadó. 1995. ISBN 963 7819 62 2 , 1043–1044. o.
