Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
clean up AWB
 
==Élete és munkássága==
'''Surányi Miklós''' [[1882]] február 16-án született a [[Baranya megye|Baranya megyében]] lévő Felsőmindszenten, mai nevén [[Mindszentgodisa|Mindszentgodisán]]. Gazdatiszti családból származott, a [[pécs]]i [[Ciszterciek|cisztercita]] gimnáziumban tanult; egy évvel előbb érettségizett, mint az ugyanoda járó [[Babits Mihály]]. Pécsen jogi tanulmányokat folytatott, majd sikerült feljutnia Budapestre és [[1903]]-ban a ''Magyarország'' című lap parlamenti tudósítója lett. [[1908]]-ban [[Máramarossziget]]re került, ahol a főispán kinevezte vármegyei allevéltárosnak. Egy évvel később a ''Máramaros'' című lap szerkesztésével bízták meg, később kinevezték vármegyei főlevéltárnokká. Hivatala mellett egy ideig a főispán titkáraként is dolgozott.
 
Első regényével a világháború idején keltett figyelmet, [[1917]]-ben a [[Petőfi Társaság]] tagja lett. [[1918]]-ban nyugdíjazását kérte és a fővárosba költözött, ettől kezdve elsősorban az irodalomnak szentelte erejét. [[1922]]-ben a [[Kisfaludy Társaság]] tagjává választotta. 1924-től a [[Nemzeti Újság]] munkatársa volt, majd évekig szerkesztette a [[Budapesti Hírlap]]ot, később teljesen visszavonult az újságírástól.
 
Surányi Miklós regényei nagyobb részt történelmi tárgyúak. Első regénye, ''A trianoni páva'' 1916-ban először ''A Hét'' című lapban jelent meg. Az utolsó Árpádok korában játszódó ''A szent hegy'' című regényt (1917) az [[1919]]. évi akadémiai Péczely-díjat odaítélő bizottság a legjobb elbeszélő munkaként értékelte, de a korabeli erkölcsi érzéket állítólag sértő erotikuma miatt jutalmat mégsem javasolt számára. Az erotika mint erkölcstelenség vádja másoktól is elhangzott, a ''Kantate'' című regényről például [[Heinrich Gusztáv]]tól: „A szerző nagyon hajlik a pornografiához, noha hangsúlyozandónak tartom, hogy piszkos érzéki helyzetek rajzolásába nem téved...”
 
„Mindig hideg tárgyilagossággal, éles megfigyelő erővel, művészi célkitűzésekkel iparkodott dolgozni, személyei sorsán nem siránkozott, sokrétű történeteit a lelki mozgalmak gazdag részletezésével mondta el.” – írta az íróról [[Pintér Jenő]], de ő is úgy látta, hogy „Surányi Miklós a romlott szerelmi élet nyomozója volt, idegingerlő könyvek szerzője, pesszimista dekadens. Az erotikum vörös fonalként húzódott végig regényírásán, még stílusa is a részegítő mámor páráját lehelte.” Az író ''A nápolyi asszony'' című regényével aratta legnagyobb sikerét, néhány év alatt ötször adták ki. A legnagyobb felháborodást ''Egyedül vagyunk'' című életírása keltette, melyben a szerző részletesen tárgyalta [[Széchenyi István]] szerelmét sógornője, Karolina iránt. Művét mint kegyeletet és a nemzeti érzést sértő alkotást sokan, sok helyen elítélték.
 
{{DEFAULTSORT:Suranyi Miklos}}
[[Kategória: Magyar újságírók]]
[[Kategória: Magyar írók]]
[[Kategória:Magyarországi szabadkőművesek]]
[[Kategória:1882-ben született személyek]]
264 436

szerkesztés

Navigációs menü