„Tóth István (pilóta)” változatai közötti eltérés

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
infobox
a XXXX-as évek típusú link javítása AWB
29. sor: 29. sor:
A XII. AFIT, a nagyjavítással párhuzamosan, a megszerzett szakmai tapasztalatok birtokában, felkészült a Góbék gyártására. [[1982]]-ben, Id. [[Rubik Ernő (gépészmérnök)|Rubik Ernő]] (a Góbé tervezője) és [[Fazekas József]] (akkori [[Malév]] igazgató) segítségével, a Szombathelyi Repülő Klub több aktív tagja, élükön Tóth Istvánnal, a tervek engedélyeztetése után: Szombathelyen, a repülőtéren beindította a Góbé típusú oktató-vitorlázó repülőgépek újragyártását. 1982-ben megszületett: a szombathelyi, [[Auto-Aero Repülőgépgyár]]. A szombathelyi üzemben, a Góbé R-26 S típust átalakították. Olyan szerkezeti módosításokat hajtottak végre, hogy a vitorlázógép megfeleljen az amerikai és az európai légügyi előírásoknak. Modernizálták a Góbé: szárnyvég-rugóját, farokkerekét, és teljes kárpitozást kapott a kabin. Így lett az R-26 S Góbéból, R-26 SU. A szombathelyi Góbék: az R-26 SU típusjelet, és a HA-5500-as sorozatszámot kapták. 1982 végére elkészült az első szombathelyi Góbé, a HA-5500-as, melyet a Szombathelyi Repülőklub kapott meg és használ, azóta is. Az Auto-Aero Repülőgépgyár saját tervező csapata, export üzletkötő csapata, alumínium megmunkálók és kárpitosok dolgoztak nap, mint nap azon, hogy a Góbé sikeres legyen, és népszerűsítse a magyar repülőgépgyártást. Az R-26 SU Góbéból 78 készült Szombathelyen. 61-et a magyarországi repülőklubok kaptak meg, nagy részüket még ma is használják. 17 repülőgépet exportáltak. 15 vitorlázógép [[Kuba|Kubába]], 1 gép [[Ausztria|Ausztriába]], 1 gép [[Anglia|Nagy-Britanniába]] került. Ezzel a Góbék a csúcsra értek. Megvalósult az, ami nem sikerült id. Rubik Ernőnek az 1970-es években: külföldi légtereket uraltak a Góbék.
A XII. AFIT, a nagyjavítással párhuzamosan, a megszerzett szakmai tapasztalatok birtokában, felkészült a Góbék gyártására. [[1982]]-ben, Id. [[Rubik Ernő (gépészmérnök)|Rubik Ernő]] (a Góbé tervezője) és [[Fazekas József]] (akkori [[Malév]] igazgató) segítségével, a Szombathelyi Repülő Klub több aktív tagja, élükön Tóth Istvánnal, a tervek engedélyeztetése után: Szombathelyen, a repülőtéren beindította a Góbé típusú oktató-vitorlázó repülőgépek újragyártását. 1982-ben megszületett: a szombathelyi, [[Auto-Aero Repülőgépgyár]]. A szombathelyi üzemben, a Góbé R-26 S típust átalakították. Olyan szerkezeti módosításokat hajtottak végre, hogy a vitorlázógép megfeleljen az amerikai és az európai légügyi előírásoknak. Modernizálták a Góbé: szárnyvég-rugóját, farokkerekét, és teljes kárpitozást kapott a kabin. Így lett az R-26 S Góbéból, R-26 SU. A szombathelyi Góbék: az R-26 SU típusjelet, és a HA-5500-as sorozatszámot kapták. 1982 végére elkészült az első szombathelyi Góbé, a HA-5500-as, melyet a Szombathelyi Repülőklub kapott meg és használ, azóta is. Az Auto-Aero Repülőgépgyár saját tervező csapata, export üzletkötő csapata, alumínium megmunkálók és kárpitosok dolgoztak nap, mint nap azon, hogy a Góbé sikeres legyen, és népszerűsítse a magyar repülőgépgyártást. Az R-26 SU Góbéból 78 készült Szombathelyen. 61-et a magyarországi repülőklubok kaptak meg, nagy részüket még ma is használják. 17 repülőgépet exportáltak. 15 vitorlázógép [[Kuba|Kubába]], 1 gép [[Ausztria|Ausztriába]], 1 gép [[Anglia|Nagy-Britanniába]] került. Ezzel a Góbék a csúcsra értek. Megvalósult az, ami nem sikerült id. Rubik Ernőnek az 1970-es években: külföldi légtereket uraltak a Góbék.


Az [[1980]]-as évek végén a szombathelyi Auto-Aero Repülőgépgyárban kezdetben bérmunkában, majd később saját gyártásban is készítették az ''SF-34 b'' típusú [[Németország|német]], a ''Scheibe Flugzeug Bau'' gyár által tervezett és épített kompozit műanyag, kétszemélyes vitorlázó gépet. Az SF-34 b korának legmodernebb vitorlázógépe volt. Az Auto-Aero Repülőgépgyár, legnagyobb sikerének küszöbén 1990-ben elbukott. Ebben közrejátszott az a sajnálatos tény, hogy Tóth István megbetegedett, rokkanttá vált. A szombathelyi repülőgépgyárat pedig, 1990-ben felszámolták.
Az [[1980-as évek]] végén a szombathelyi Auto-Aero Repülőgépgyárban kezdetben bérmunkában, majd később saját gyártásban is készítették az ''SF-34 b'' típusú [[Németország|német]], a ''Scheibe Flugzeug Bau'' gyár által tervezett és épített kompozit műanyag, kétszemélyes vitorlázó gépet. Az SF-34 b korának legmodernebb vitorlázógépe volt. Az Auto-Aero Repülőgépgyár, legnagyobb sikerének küszöbén 1990-ben elbukott. Ebben közrejátszott az a sajnálatos tény, hogy Tóth István megbetegedett, rokkanttá vált. A szombathelyi repülőgépgyárat pedig, 1990-ben felszámolták.


==Sportegyesületei==
==Sportegyesületei==

A lap 2014. augusztus 28., 19:38-kori változata

 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
Tóth István
Született1934. október 23.
Vassurány
Elhunyt2004. február 28. (69 évesen)
Szombathely
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásapilóta, gépészmérnök, oktató, repülőgépgyár alapító, repülőtér parancsnok
Sablon • Wikidata • Segítség

Tóth István (Vassurány, 1934. október 23. – Szombathely, 2004. február 28.) magyar vitorlázórepülő pilóta, oktató, repülőgépgyár alapító, repülőtér parancsnok.

Életpálya

1952-ben a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. A Budapesti Műszaki Egyetemen gépész üzemmérnök szakon végzett. Munkahelyei a Vas Megyei Gázmű Vállalat, a Vas Megyei Pártbizottság, majd a XII. AFIT igazgatói posztja. 1959-ben Szombathely légterében, az időtartam-repülésben, elsőként repült öt órás időtartamot. 1978-ban a Leonov Repülőklub titkára és a szombathelyi repülőtér parancsnoka lett. A vitorlázógépek gyártásának megszüntetésével azonnal jelentkezett a meglévő gépállomány felújításának szükségessége. Nyugdíjasként, 1990-es szívműtétjei után is, visszaszerezte a repülő-orvosi minősítését. Továbbra is minden napját a repülőtéren töltötte. Oktatott, repülőt vontatott, önzetlenül segített a fiataloknak mindenben.

Repülőgépgyártás

1979. májusában, Tóth István, a XII. AFIT igazgatójaként, elvállalta és megteremtette a kifutóban lévő Góbék nagyjavításának a feltételeit. Ennek a munkának köszönhetően a Góbék, még újabb 500 órát repülhettek. Az első, Szombathelyen felújított Góbé, a szolnokiak HA-5400-asa, Csonka Ferenc berepülőpilótával, 1979. augusztus 17-én szállt fel ismét a levegőbe. Ezt követően két év alatt, a Magyarországon fellelhető 84 darab R-26S Góbé vitorlázógép mindegyike, megfordult a szombathelyi csarnokban.

A XII. AFIT, a nagyjavítással párhuzamosan, a megszerzett szakmai tapasztalatok birtokában, felkészült a Góbék gyártására. 1982-ben, Id. Rubik Ernő (a Góbé tervezője) és Fazekas József (akkori Malév igazgató) segítségével, a Szombathelyi Repülő Klub több aktív tagja, élükön Tóth Istvánnal, a tervek engedélyeztetése után: Szombathelyen, a repülőtéren beindította a Góbé típusú oktató-vitorlázó repülőgépek újragyártását. 1982-ben megszületett: a szombathelyi, Auto-Aero Repülőgépgyár. A szombathelyi üzemben, a Góbé R-26 S típust átalakították. Olyan szerkezeti módosításokat hajtottak végre, hogy a vitorlázógép megfeleljen az amerikai és az európai légügyi előírásoknak. Modernizálták a Góbé: szárnyvég-rugóját, farokkerekét, és teljes kárpitozást kapott a kabin. Így lett az R-26 S Góbéból, R-26 SU. A szombathelyi Góbék: az R-26 SU típusjelet, és a HA-5500-as sorozatszámot kapták. 1982 végére elkészült az első szombathelyi Góbé, a HA-5500-as, melyet a Szombathelyi Repülőklub kapott meg és használ, azóta is. Az Auto-Aero Repülőgépgyár saját tervező csapata, export üzletkötő csapata, alumínium megmunkálók és kárpitosok dolgoztak nap, mint nap azon, hogy a Góbé sikeres legyen, és népszerűsítse a magyar repülőgépgyártást. Az R-26 SU Góbéból 78 készült Szombathelyen. 61-et a magyarországi repülőklubok kaptak meg, nagy részüket még ma is használják. 17 repülőgépet exportáltak. 15 vitorlázógép Kubába, 1 gép Ausztriába, 1 gép Nagy-Britanniába került. Ezzel a Góbék a csúcsra értek. Megvalósult az, ami nem sikerült id. Rubik Ernőnek az 1970-es években: külföldi légtereket uraltak a Góbék.

Az 1980-as évek végén a szombathelyi Auto-Aero Repülőgépgyárban kezdetben bérmunkában, majd később saját gyártásban is készítették az SF-34 b típusú német, a Scheibe Flugzeug Bau gyár által tervezett és épített kompozit műanyag, kétszemélyes vitorlázó gépet. Az SF-34 b korának legmodernebb vitorlázógépe volt. Az Auto-Aero Repülőgépgyár, legnagyobb sikerének küszöbén 1990-ben elbukott. Ebben közrejátszott az a sajnálatos tény, hogy Tóth István megbetegedett, rokkanttá vált. A szombathelyi repülőgépgyárat pedig, 1990-ben felszámolták.

Sportegyesületei

Szakmai sikerek

  • Megrepülte az ezüstkoszorús és gyémánt előírásokat.
  • A Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) felterjesztésére a Nemzetközi Repülőszövetség (angolul:Fédération Aéronautique Internationale) (FAI) 45. magyarként, az 1980-ban megtartott kongresszusán Paul Tissandier diplomát adományozott részére.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tóth_István_(pilóta)&oldid=15054420”