„Cseh Királyság” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
Hidaspal (vitalap | szerkesztései)
15. sor: 15. sor:


[[I. Ottokár cseh király|I. Ottokár]] (1198–[[1230]]) uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult. A király, a nemesség és a papság német telepeseket hozott az országba. Ezt a politikát folytatta fia, [[I. Vencel csehkirály|I. Vencel]] és unokája, [[II. Ottokár cseh király|II. Ottokár]] is, ami jelentős gazdasági és politikai előnyt biztosított az országnak. Ekkor fejlődtek fel az olyan nagy középkori városok, mint [[Kutná Hora|Kuttenberg]], [[Jihlava|Iglau]] vagy [[Havlíčkův Brod|Németbród]]. II. Ottokár 1254-ben megszerezte Ausztriát és Stájerszágot, 1268-ban pedig Karintiát és Krajnát. II. Ottokár pályázott a német királyi címre, de helyette 1273-ban [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolfot]] választották meg. A kettejük között kitört háborúban Rudolf [[IV. László magyar király|IV. (Kun) László]] magyar király segítségével, [[1278]]-ban a [[Dürnkruti csata|morvamezei csatában]] legyőzte őt, Ottokár is elesett.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} Fia, [[II. Vencel cseh király|II. Vencel]]
[[I. Ottokár cseh király|I. Ottokár]] (1198–[[1230]]) uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult. A király, a nemesség és a papság német telepeseket hozott az országba. Ezt a politikát folytatta fia, [[I. Vencel csehkirály|I. Vencel]] és unokája, [[II. Ottokár cseh király|II. Ottokár]] is, ami jelentős gazdasági és politikai előnyt biztosított az országnak. Ekkor fejlődtek fel az olyan nagy középkori városok, mint [[Kutná Hora|Kuttenberg]], [[Jihlava|Iglau]] vagy [[Havlíčkův Brod|Németbród]]. II. Ottokár 1254-ben megszerezte Ausztriát és Stájerszágot, 1268-ban pedig Karintiát és Krajnát. II. Ottokár pályázott a német királyi címre, de helyette 1273-ban [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolfot]] választották meg. A kettejük között kitört háborúban Rudolf [[IV. László magyar király|IV. (Kun) László]] magyar király segítségével, [[1278]]-ban a [[Dürnkruti csata|morvamezei csatában]] legyőzte őt, Ottokár is elesett.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}} Fia, [[II. Vencel cseh király|II. Vencel]]
1291-ben elfoglalta Krakkót és 1300-ban lengyel királlyá választották.{{hely|Uralkodók és dinasztiák}} Az ő fia, [[III. Vencel cseh király|III. Vencel]] 1301-ben magyar király is lett, 1306-ban halálával azonban kihalt a Přemysl-dinasztia.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}}
1291-ben elfoglalta Krakkót és 1300-ban lengyel királlyá választották.{{refhely|Uralkodók és dinasztiák}} Az ő fia, [[III. Vencel cseh király|III. Vencel]] 1301-ben magyar király is lett, 1306-ban halálával azonban kihalt a Přemysl-dinasztia.{{refhely|KMTörtLex|csehek, 148. o.}}


== Luxemburgi-kor ==
== Luxemburgi-kor ==

A lap 2014. augusztus 17., 00:24-kori változata

A Cseh Királyság középkori állam volt a mai Csehország és Szilézia területén. A Német-római Birodalomhoz tartozott, a Cseh Fejedelemségből jött létre a 1212-ben, amikor a fejedelem örökletes királyi címet kapott a német-római császártól. 1620, a fehérhegyi csata után szűnt meg, amikor Csehország és Morvaország a Habsburgok örökös tartománya lett. A cseh király egyike volt a német választófejedelmeknek.

Nem örökletes cseh királyok

Csehországban a 10. század óta a Přemysl-ház uralkodott. Az első cseh fejedelem, aki királyi címet kapott, II. Vratiszláv volt és 1085-ben IV. Henrik német király és német-római császár adományozta neki. Ez a cím azonban nem volt örökletes, egyéni érdemeiért kapta.[1]

II. Ulászló részt vett Barbarossa Frigyes császár második itáliai hadjáratában és 1158-ban, Milánó ostrománál szerzett érdemeiért abban az évben királyi címet kapott. Ez a cím sem öröklődött.[2]

II. Ulászló halála, 1172 után zűrzavaros időszak következett, 1197-ig I. Ottokár második hatalomra jutásáig hét fejedelem váltotta egymást. Közülük I. Henrik Břetiszláv prágai püspök német birodalmi hercegi címet is viselt.[3] 1198-ban Sváb Fülöp német király királyi rangra emelte I. Ottokárt és csaknem teljes autonómiát biztosított országa számára.[4] 1204-ben III. Ince pápa örökölhetőnek ismerte el Ottokár királyi címét[5] 1212-ben a szicíliai Aranybullában II. Frigyes német-római császár is örökletesnek nyilvánította Ottokár és utódai számára a királyi címet.[6]

Přemysl-kor

I. Ottokár (1198–1230) uralkodása idején Csehország komoly fejlődésnek indult. A király, a nemesség és a papság német telepeseket hozott az országba. Ezt a politikát folytatta fia, I. Vencel és unokája, II. Ottokár is, ami jelentős gazdasági és politikai előnyt biztosított az országnak. Ekkor fejlődtek fel az olyan nagy középkori városok, mint Kuttenberg, Iglau vagy Németbród. II. Ottokár 1254-ben megszerezte Ausztriát és Stájerszágot, 1268-ban pedig Karintiát és Krajnát. II. Ottokár pályázott a német királyi címre, de helyette 1273-ban Habsburg Rudolfot választották meg. A kettejük között kitört háborúban Rudolf IV. (Kun) László magyar király segítségével, 1278-ban a morvamezei csatában legyőzte őt, Ottokár is elesett.[7] Fia, II. Vencel 1291-ben elfoglalta Krakkót és 1300-ban lengyel királlyá választották.[8] Az ő fia, III. Vencel 1301-ben magyar király is lett, 1306-ban halálával azonban kihalt a Přemysl-dinasztia.[9]

Luxemburgi-kor

1306-ban kihalt a Přemysl-dinasztia, a helyét a Luxemburgi-ház vette át. A csehek legjelentősebb uralkodójuknak I. Károlyt (13471378, (IV. Károly német-római császárt) tartják, aki óriási fellendülést hozott az ország életébe, amely a Luxemburgi-ház uralkodásának idején elérte legnagyobb kiterjedését. Új közigazgatást szervezett, létrehozta a prágai érsekséget. 1348-ban megalapította a prágai Károly Egyetemet, a Német-római Birodalom, és egyúttal Közép-Európa első egyetemét. Prága hamar Európa egyik kulturális központjává vált. Rengeteg földet juttatott az egyháznak – később ezek visszaadása lett a husziták egyik fő követelése. A huszita-háborúk idején az országot egész Európa kereskedelmi embargóval sújtotta.

Jagelló-kor

Habsburg-kor

Csehország a mohácsi csata után a Habsburgok birodalmának része lett és maradt 1918-ig.

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. KMTörtLex csehek, 148. o.
  2. KMTörtLex csehek, 148. o.
  3. KMTörtLex csehek, 148. o.
  4. Uralkodók és dinasztiák 526. o
  5. KatLex:Csehország
  6. KMTörtLex csehek, 148. o.
  7. KMTörtLex csehek, 148. o.
  8. Uralkodók és dinasztiák
  9. KMTörtLex csehek, 148. o.

Források