„Juhász Géza (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Élete |
|||
| 29. sor: | 29. sor: | ||
1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945 áprilisa és júliusa között az ország első irodalmi folyóiratának a [[Magyarok (folyóirat)|Magyaroknak]] szerkesztője. |
1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945 áprilisa és júliusa között az ország első irodalmi folyóiratának a [[Magyarok (folyóirat)|Magyaroknak]] szerkesztője. |
||
1945-1964 között a debreceni [[ |
1945-1964 között a debreceni [[Debreceni Egyetem|KLTE]] tanára, a Magyar Irodalomtörténeti Intézet vezetője. Egyetemi előadásaiban főleg a [[felvilágosodás]] és a [[reformkor]] irodalmával, élete utolsó szakaszában pedig [[Csokonai Vitéz Mihály]] munkásságát kutatta. |
||
==Főbb munkái== |
==Főbb munkái== |
||
A lap 2014. július 20., 15:33-kori változata
| Juhász Géza | |
| Született | Juhász Sándor Géza 1894. december 20. Debrecen |
| Elhunyt | 1968. július 13. (73 évesen) Debrecen |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
| Iskolái | Debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem (–1922) |
| Sírhelye | Debreceni köztemető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Juhász Géza (Debrecen, 1894. december 20. – Debrecen, 1968. július 13.) magyar költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1952).
Élete
Juhász Géza 1894. december 20-án született Debrecenben. 1914-től Budapesten volt bölcsészhallgató. Az I. világháború idején besorozták katonának, 1919-ben tért haza francia fogságból. Debrecenben 1922-ben kapott magyar–német szakos tanári diplomát. 1923-1939 között a debreceni felsőkereskedelmi iskola tanára volt. Rendszeresen jelentek meg versei és tanulmányai a debreceni és országos folyóiratokban és napilapokban; többek között a Protestáns Szemlében, a Nyugatban, a Napkeletben. Irásaiban elsősorban a kortárs irodalommal, az oktatással és közművelődéssel foglalkozott. Monográfiáit is e tárgykörből írta.
1927-ben a tiszántúli haladó értelmiséget tömörítő Ady Társaság szervezője és elnöke volt. Jelentős munkásságot fejtett ki mint a népi irányzat teoretikusa.
1939-1944 között a református Dóczi leánygimnázium tanára volt.
1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945 áprilisa és júliusa között az ország első irodalmi folyóiratának a Magyaroknak szerkesztője.
1945-1964 között a debreceni KLTE tanára, a Magyar Irodalomtörténeti Intézet vezetője. Egyetemi előadásaiban főleg a felvilágosodás és a reformkor irodalmával, élete utolsó szakaszában pedig Csokonai Vitéz Mihály munkásságát kutatta.
Főbb munkái
- Testvérgályák (versek, Gulyás Pállal, Nyíregyháza, 1923)
- Babits Mihály (Budapest, 1928)
- Panorama de la littérature hongroise contemporaine (Paris, 1930)
- Háború (versek, Debrecen, 1937)
- A magyar szellem vándorútja (Debrecen, 1938)
- Népi írók (Budapest, 1943)
- Csokonai-tanulmányok (Budapest, 1977)
- Juhász Géza Emlékkönyv (válogatott művek, sajtó alá rendezte, életrajzzal, bibliográfiával ellátta Juhász Izabella. Bevezető Bán Imre, Balogh László, Debrecen, 1975)
Források
- Magyar életrajzi lexikon
