„Kállai Gyula” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
12akd (vitalap | szerkesztései)
166 114 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
166 114 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
5. sor: 5. sor:
| képaláírás=
| képaláírás=


| állam =A [[Magyar Népköztársaság]]
| állam =A [[Magyar Népköztársaság]] minisztertanácsának
| sorszám =9
| sorszám =9
| megnevezés =[[Magyarország kormányfőinek listája|miniszterelnöke]]
| megnevezés =[[Magyarország kormányfőinek listája|elnöke]]
| terminus kezdete=[[1965]]. [[június 30.]]
| terminus kezdete=[[1965]]. [[június 30.]]
| terminus vége=[[1967]]. [[április 14.]]
| terminus vége=[[1967]]. [[április 14.]]

A lap 2014. július 12., 13:20-kori változata

Kállai Gyula
A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának 9. elnöke
Hivatali idő
1965. június 30. – 1967. április 14.
ElődKádár János
UtódFock Jenő
Született1910. június 1.
Berettyóújfalu
Elhunyt1996. március 12. (85 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Párt
Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Kállai Gyula témájú médiaállományokat.

Kállai Gyula (Berettyóújfalu, 1910. június 1. – Budapest, 1996. március 12.) magyar kommunista politikus, országgyűlési képviselő, miniszter, 1965 és 1967 között miniszterelnök.

Élete

Tisztségei

1931-től az illegális KMP tagja, jelentős szerepet játszott a Márciusi Front megszervezésében. A Népszava munkatársaként közreműködött a híressé vált 1941. karácsonyi szám összeállításában. 1942-ben részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság létrejöttében, majd akcióiban. 1942-ben letartóztatták, de kellő bizonyíték hiányában szabadon engedték. A KMP-t képviselte a Magyar Front Intéző Bizottságában. 1945 januárjától a Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Vezetőségi (1945–1948), majd a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetőségi (1948–1951 és 1956. július–október) tagja. 1951. április 20-án hamis vádak alapján letartóztatták és 15 évi fegyházra ítélték, ahonnan 1954 júliusában szabadult és rehabilitálták.[1] A Kiadói Főigazgatóság vezetője (1954–1955), majd a Társadalmi Szemle főszerkesztője (1958–1961). 1965-ig az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke, 1957 és 1989 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) elnöke.

Politikai szerepvállalásai

Kezdetben miniszterelnökségi második adminisztratív államtitkár (1945. június 15.–július 18.), majd politikai államtitkár (1945. július 18.–november 23.), a Tájékoztatásügyi Minisztérium politikai államtitkára 1945. november 23. és 1946. május 27.[1]között. 1949. június 11-étől 1951. május 12-éig a Dobi-kormány külügyminisztere (1951. április 20-ától letartóztatásban!). Népművelési miniszterhelyettes (1955. február 19.–1956. október 31.), a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány tagja (1957. február 28.–május 9.), s mint ilyen megbízva a művelődésügyek vezetésével (1957. március 1.–május 9.). 1957. május 9. és 1958. január 28. között művelődésügyi miniszter, majd államminiszter (1958. január 28.–1960. január 15.), ezt követően a minisztertanács első elnökhelyettese (1960. január 15.–1961. szeptember 13.), a minisztertanács elnökhelyettese (1961. szeptember 13.–1965. április 30.), a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány (minisztertanács) elnöke (1965. június 30.–1967. április 14.). 1967 április 14-étől egészen 1989. október 23-áig az elnöki tanács tagja, közben az országgyűlés elnöke (1967. április 14.–1971. május 12.).[2]

Családja

Mindkét ágon református vallású családba született. Apja falusi csizmadia, anyja háztartásbeli volt, hat testvére született, közülük négyen élték meg a felnőttkort. A család 1914-ben költözött Püspökladányba. Szülei 1950-ben gyilkosság áldozatai lettek. Első házasságát az illegalitás tette tönkre, ebből a kapcsolatból 1945-ben egy lánya született. 1957-ben nősült újra; gyermeke ugyan nem született, de felesége előző házasságából származó leányát, Berkes Zsuzsát innentől kezdve közösen nevelték.

Irásai

  • Kállai Gyula: Népiség, demokrácia, szocializmus. 1943.
  • Kállai Gyula: A magyar függetlenségi mozgalom: 1936-1945 / Kállai Gyula. 1948.
  • Kállai Gyula: A magyarországi ellenforradalom a marxizmus–leninizmus fényében / Kállai Gyula. 1957.
  • Kállai Gyula: A párt szövetségi politikája és a nemzeti egység fejlődése. 1976.
  • Kállai Gyula: A múltról a jelennek. [Cikkek, beszédek]. 1976.
  • Kállai Gyula: Helyünk a világban: [cikkek, tanulmányok, beszédek] / Kállai Gyula. 1977.
  • Kállai Gyula: The people's front movement in Hungary. (Transl. by Gyula Gulyás). 1979.
  • Kállai Gyula: Életem törvénye: [visszaemlékezések] / Kállai Gyula. 1980.
  • Kállai Gyula: Két világ határán / Kállai Gyula. 1987.
  • Kállai Gyula: Megkésett börtönnapló. [Visszaemlékezések]. 1987.

Elismerése

Jegyzetek

  1. ↑ Szabó Miklós, M.: Adalékok a Magyar Néphadsereg 1961-1962. évi történetéhez. 1. rész. In.: Új Honvédségi Szemle. LXI. évf., 2007/9. sz., 93. p.
  2. ↑ Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–1992. 4. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. 320-321. p.

Források

További információ

Commons:Category:Gyula Kállai
A Wikimédia Commons tartalmaz Kállai Gyula témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikk


Elődje:
Rajk László
Magyarország külügyminisztere
1949. június 11. – 1951. május 12.
 Utódja:
Kiss Károly
Elődje:
Kádár János
Magyarország miniszterelnöke
1965–1967		A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
 Utódja:
Fock Jenő
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kállai_Gyula&oldid=14864020”