Jávoros (település)

Jávoros (Jugăstreni)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Község	Drágavilma
Rang	falu
Községközpont	Drágavilma (Vima Mică)
Irányítószám	437383
SIRUTA-kód	109461
Népesség
Népesség	35 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 23′ 43″, k. h. 23° 39′ 51″47.39527, 23.664248
Sablon • Wikidata • Segítség

Jávoros (Jugăstreni), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.

Fekvése

Magyarlápostól délnyugatra, Erdőszállás, Drágavilma és Tordavilma közt fekvő település.

Nevének eredete

Jávoros neve a román jugástru szóból származott, melynek magyar jelentése jávorfa, tehát jávorfás erdejéről nevezték el.

Története

Jávoros nevét 1603-ban említette először oklevél pagus Gyugasztra néven, tmint a kővári uradalom drágavilmai járásába tartozó falut.

1639-ben Gsugásztra, 1650-ben Gyugasztra, 1662–1663 között Czugasztrafalva, 1733-ban Dzugastrény, 1750-ben Zsugesztreny, 1760–1762 között Sugestreni, 1808-ban Csugasztra, 1888-ban Zsugásztra (Jugastra), 1913-ban Jávoros néven írták.

A falu keletkezése az 1567-1603 közé tehető, mivel neve kővár összes tartozékának 1567 évi felsorolásánál még első nem fordult elő.

1604-ben Basta a falu jövedelmét kisbuni Vajda Jánosnak adta.

1617-ben Magyar Mihály Báthori Gábortól kapott birtoka volt, de Bethlen Gábor elfoglalta tőle.

1650-ben Kővárhoz tartozó kincstári birtoknak írták.

1664 előtt Berkeszi Makay Mihály birtoka volt, kinek örökös nélküli halála után a birtokot I. Apafi Mihály fejedelem Bucsi Istvánnak adta zálogba s ebbe az 1675 évi országgyülés is beleegyezett, majd 1674-ben a fejedelem Bucsi Mihályt e birtokában meg is erősítette.

1639-ben Gsugásztra I. Rákóczi György birtoka volt.

1699-ben e birtok Bucsi István árváié.

1749-ben birtokosai a Bucsi örökösök; Bucsi Zsuzsánna és gyermekei.

1820-ban a Bucsi örökösök: Vajda József, néhai idős Galambosi József fiai: Galambos Sándor, Galambos Samu és László (Váradi Róza) özvegyeinek birtoka volt.

1829-ben azonban a kincstár e birtokot fentnevezett birtokosaitól magához váltotta.

1910-ben 213 lakosából 5 német, 208 román volt. Ebből 201 görög katolikus, 7 görögkeleti ortodox, 5 izraelita volt.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.