„Szigeti András (színművész)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
a →‎Színház: oszloplista
a Atobot átnevezte a(z) Szigeti András (színész) lapot a következő névre: Szigeti András (színművész): Bot: átmozgatott lap
(Nincs különbség)

A lap 2014. május 30., 09:22-kori változata

Szigeti András
Othello Gyulaházán 1966. Partnere: Törőcsik Mari
Othello Gyulaházán 1966. Partnere: Törőcsik Mari
Életrajzi adatok
Születési névSchwetz András
Született1940. augusztus 31.[1]
Liège
Elhunyt1998. március 28. (57 évesen)[1]
Nyíregyháza[1]
Pályafutása
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Egyetem
Aktív évek1964 – 1998
Díjai
Jászai Mari-díj1985
További díjakJászai Mari-díj (1985)
Szigeti András IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Szigeti András témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Szigeti András (egyértelműsítő lap).

Szigeti András, Schwetz András (Liège, 1940. augusztus 31. – Nyíregyháza, 1998. március 28.) magyar színész, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Örökös Tagja.

Életút

1964-ben végzett a főiskolán. Az első szerződése Kecskemétre szólította. Három év után Békéscsaba következett. 1968-ban a Nemzeti Színház társulatához tartozott, egy-egy évig vendégként fellépett a Thália Színházban és Kaposváron is. Egy évtizedig fővárosi színész volt a Mikroszkóp Színpad majd a Radnóti Miklós Színház tagjaként. 1981-ben - Bozóky István invitálására - a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház alapító tagja lesz. A nyíregyháziak először 1981. december 5-én láthatták a névadó Úri muri című darabjában. Partnerei voltak többek között: Bárány Frigyes, Gerbár Tibor, Holl István és Barbinek Péter. A színházat, vezető színészként közel két évtizedig szolgálta.

Szerepek

Színház

A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 113.[2]

  • Molière:
    • Amphitryon (Címszerep)
    • A fösvény (Anzelm)
  • Páskándi Géza:
    • Lélekharang (Mayer Samuel)
    • Éljen a színház! (Harmath Győző Iván)
  • Csehov:
    • Ivanov (Lebegyev, Pavel Kirillics)
    • Három nővér (Csebutikin)
    • Sirály (Dorn)
    • Ványa bácsi (Oszip) [3]

Film
  • Még kér a nép (1971)
  • A magyar ugaron (1972)
  • Örökbefogadás (1975)
  • Ők ketten (1977)
  • Fogjuk meg és vigyétek (1978)
  • Olyan, mint otthon (1976)
  • Anna (1981)

Televízió
  • Az utolsó tánctanár (1975)
  • A feladat (1975)
  • Székács a köbön (1978)
  • Vereség (1984)
  • A varázsló álma (1984)
  • Temetés (1998)

Elismerései

Méltatás

Verebes István:

„ Harminc évvel ezelőtt ismertem meg, karizmatikus egyénisége, az örök ellen-szegüléstől izzó mondatai az első találkozásunkkor lenyűgöztek, a már fiatalon is kérlelhetetlenül konok kirívó karizmája engem, az akkor még éretlent megejtett, és huszonöt évig is eszemben tartottam, szívemben őriztem akkori találkozásaink emlékét. 1993-ban boldog voltam, hogy itt találtam őt a nyíregyházi színházban. Igaz, egy csöndesebb, fáradtabb, elhasználtabb ember fogadott, de a rengeteg munka során és sok-sok fontos beszélgetésben, mégis mindig, mindenkor, újra és újra kigyúlt. Erős jelenlétű ember volt, tehát törvényszerűen küzdelmes volt a vele való együttműködés, de éppen ezért csodás is egyben. Állítom, korosztályának legnagyobb tehetségű, legszuggesztívebb színésze volt, mindössze az élethez, a neki kiszabott időben való létezéshez volt teljesen tehetségtelen. Soha egyetlenegyet nem lépett azért, hogy elismertebb, sikeresebb, jobban kereső legyen. Soha nem hazudott, ha állásfoglalásra kényszerítették. Soha nem hagyta szó nélkül, ha megsértették méltóságában, ha igazságtalanság érte őt vagy mást!… Soha nem volt szolgalelkű, elvtelen. Soha nem törte le senki kedvét, soha nem minősített senkit félvállról. Komoly ember volt, olyan, akinek anélkül járt a tisztelet és szeretet, hogy azt ő bárkitől is – egyébként joggal – elvárta volna. Egyszerű, kis igényű, puritán életet élt. Nagy fájdalmairól tapintatosan hallgatott, a neki jutó apró örömeit pedig megosztotta velünk, legyen az egy jó falat, egy finom pohár ital, vagy egy félnapnyi boldogságot remélő tervezgetés. Soha senkit nem zavart, nem zaklatott föl, de soha senkitől nem is hagyta megzavartatni magát. Rigolyás volt és bájos, morózus és ironikus, keserű és jópofa, bölcs és játékos. Tapasztalt, sokat megélt férfi volt, akinek a szíve mégis mindig legyőzte az eszét. És soha senkinek nem ártott, csak saját magának. Zárkózottsága, szemérme, elkülönülése ellenére rajongva szerette mindenki, pályatársai és a közönség egyaránt. Egyetlen látványos vagy hivalkodó megnyilvánulását sem csíptem el – sőt! – amiből kiviláglott volna, hogy a legjobb lelkű valaki volt, akivel harminc év alatt találkoztam a színházi világban. ”

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Freebase-adatdump. Google
  2. ↑ 2010. szeptember 23.-i lekérdezés
  3. ↑ Az utolsó bemutató

Hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szigeti_András_(színművész)&oldid=14709502”