„Lombardia vaskoronája” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
14. sor: | 14. sor: | ||
== Középkori használat == |
== Középkori használat == |
||
A [[9. század| |
A [[9. század|9-től]] a [[19. század]]ig [[Olaszország uralkodóinak listája|Itália királya]] a mindenkori [[Nyugati császárok listája|német-római császár]] volt. [[Pavia|Paviában]] sokuk koronáztatta meg magát a Vaskoronával, a királyság formális jelképével. Híres császárok, mint [[Nagy Károly frank uralkodó|Nagy Károly]], [[I. Ottó német-római császár|I. (Nagy) Ottó]], [[IV. Henrik német-római császár|IV. Henrik]] és [[I. Frigyes német-római császár|I. (Barbarossa) Frigyes]] is. |
||
[[1026]]. [[március 1.|március 1-jén]] Heribert, [[Milánó]] [[bíboros]]a, [[II. Konrád német-római császár|II. Konrádot]] [[Milánó]]ban koronázta meg vele [[Pavia]] helyett. |
[[1026]]. [[március 1.|március 1-jén]] Heribert, [[Milánó]] [[bíboros]]a, [[II. Konrád német-római császár|II. Konrádot]] [[Milánó]]ban koronázta meg vele, [[Pavia]] helyett. |
||
== Modern kori használat == |
== Modern kori használat == |
A lap 2014. május 16., 09:29-kori változata
Lombardia vaskoronája (Corona Ferrea) Európa egyik legrégebbi antik ereklyéje és királyi jelképe. A monzai Szent János-katedrálisban őrzik, Milánótól, a modern Lombardia központjától nem messze.
Ókor
A Vaskorona nevét a belsejében lévő, egy centiméter vastag vaspántról kapta, ami állítólag Jézus Krisztus egyik vasszegéből készült, amellyel keresztre feszítették. A hagyomány szerint ezt a szöget először Nagy Konstantin római császár kapta anyjától, Helénától, a kereszt megtalálójától.
A szeg a népvándorlás idején került a lombard királyok birtokába, amikor megszállták Észak-Itáliát. A legenda szerint Theodelinda lombard királyné részt vett a megtalálásában. A korona a Lombard Királyság, majd a későbbi középkori Itáliai Királyság egyik szimbólumává vált.
A korona külső része hat arany- és lakk rétegből lett összekovácsolva olyan értékes kövekkel, amelyeket ugyanolyan becsben őriznek, mint a keresztet.
Kis formája és vasalásos konstrukciója azt jelzi, hogy egy nagyobb korona része lehetett, amit a monzai székesegyháznak ajándékoztak, ahol szent ereklyeként őrzik. Ám a kis formát az is indokolhatja, hogy - bizonyos történelmi dokumentumok szerint - később két aranylemezt eltávolítottak belőle.
Középkori használat
A 9-től a 19. századig Itália királya a mindenkori német-római császár volt. Paviában sokuk koronáztatta meg magát a Vaskoronával, a királyság formális jelképével. Híres császárok, mint Nagy Károly, I. (Nagy) Ottó, IV. Henrik és I. (Barbarossa) Frigyes is.
1026. március 1-jén Heribert, Milánó bíborosa, II. Konrádot Milánóban koronázta meg vele, Pavia helyett.
Modern kori használat
1805. május 26-án I. Napóleon francia császár is ezzel a koronával koronázta magát az általa kreált Itáliai Királyság uralkodójává Milánóban, hozzáillő pompa közepette. A pompás trónra ülve a milánói bíboros felruházta a királyi jelképekkel és feltette a vaskoronát az oltárra, majd visszahelyezte a fejére, a lombard királyok koronázásának szövegét kiáltva: „Dieu me la donne, gare à qui la touche” („Isten adja nekem, hogy óvjam ki érintse meg”).
Erre az alkalomra 1805. június 15-én Napóleon megalapította a Vaskorona-rendet. Napóleon bukása és Lombardiának az Osztrák Császársághoz való csatolása után I. Ferenc osztrák császár 1816. január 1-jén újraalapította a Rendet .
I. Ferdinánd császár ezzel koronáztatta magát a Lombard–Velencei Királyság királyává 1838. szeptember 6-án.
1859-ben, amikor Ausztria a solferinói csatában súlyos vereséget szenvedett a francia császári csapatoktól, és ennek nyomán az osztrákok kivonulni kényszerültek Lombardiából, a Vaskoronát Bécsbe vitték. A császári kincstárban (Schatzkammer) őrizték 1866-ig, a porosz–osztrák–olasz háborúig. A háborút lezáró békeszerződés értelmében a Vaskoronát ekkor visszaadták az Olasz Királyságnak.