„Pecorari Jakab” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
'''Pecorari Jakab''' a [[12. század]] második felében született Piacenzában. Franciaországba költözött, ahol először ciszteri szerzetes s a [[Champagne|champagnei]] trois-fontanainesi kolostor apátja, majd praenestei püspök, 1231-ben pedig bíbornok lett.
 
[[1232]] május 13-án [[Padova|Padovában]] - bár csak rövid időre - de ő békítette ki, [[II. Frigyes]] császárt [[Lombardia|Lombard]] városokkal. Majd még ez év júliusában [[IX. Gergely pápa]] is őt küldötte [[Magyarország]]ra az egyház és állam közt támadt viszály rendezésére, melyet [[Róbert esztergomi érsek]] interdiktuma elmérgesített. Budára érkezve, a püspökökkel értekezletet tartott, hogy a magyar egyház anyagi érdekeit megvédelmezze. Miközben a király négy biztosával tárgyalt, országszerte zsinatokat tartott, a függő kérdések megoldása céljából: így például az erdélyi püspök és a kolozsmonostori apát pörének, a váradi püspökválasztás és a boszniai eretnekség ügyének megoldása céljából. A bosznai püspök helyett - ki a [[Bogumilok|bogomílizmus]] terjedését nem tudta vagy nem akarta megakadályozni - a hittérítő domonkosrendiek közül nevezett ki püspököt.
 
[[1233]]-ban, [[Courtenay Jolán magyar királyné|Jolánta királyné]] halála után [[II. András magyar király|II. András]]t rábírta a szentszék és a magyar püspöki kar kívánságainak teljesítésére, nevezetesen az egyház elkobzott só- és egyéb jövedelmeinek visszaadására.
1233 augusztus 20-án pedig a beregi erdőben a király ünnepélyesen kijelentette, hogy zsidót, szerecsent vagy izmaelitát többé nem alkalmaz kamarai, pénzbeváltó, sótiszti, adószedő vagy más közhivatalokban, védve ellenük a kereszténységet.
Szabályozta és biztosította egyes egyházak sójövedelmét, és kárpótlást ígért a múltban elszenvedett veszteségeikért.
Kimondta, hogy nem avatkozik bele az egyháziak egyházi bíráskodásába, csak világi ügyeikben mond ítéletet. 1233 augusztus 22-én [[II. András]] király is megesküdött e pontokra híveivel együtt. Szeptember végén az [[Máltai lovagrend|ispotályosok]] Esztergom-Abonyi konventjében a király újból találkozott Pecorarival és a főpapok nagy részével, ismét megerősítve a [[beregi egyezmény]]t és belenyugodott, hogy a bibornok őt és tanácsosait kiközösítse abban az esetben, ha ígéreteit nem teljesítené 1234 április 23-ig. Ezt a bíbornok nyilvánosan ki is kihirdette. A bíbornok 1234 március elején távozott az országból, s megbízásából
[[II. András]]ra nem sokára kimondta a boszniai püspök az egyházi átkot, az országra pedig a kiközösítést, ami ellen azonban a király, ezúttal Róbert érsekkel együtt, a pápához felebezett. Pecorari apródjai közé tartozott egy [[piacenza]]i olasz fiú, ''Tedaldo de Visconti'' is, aki később; 1271-1276 között lett [[X. Gergely]] néven római pápa.
 

Navigációs menü