„Pecorari Jakab” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
1233 augusztus 20-án pedig a beregi erdőben a király ünnepélyesen kijelentette, hogy zsidót, szerecsent vagy izmaelitát többé nem alkalmaz kamarai, pénzbeváltó, sótiszti, adószedő vagy más közhivatalokban, védve ellenük a kereszténységet.
Szabályozta és biztosította egyes egyházak sójövedelmét, és kárpótlást ígért a múltban elszenvedett veszteségeikért.
Kimondta, hogy nem avatkozik bele az egyháziak egyházi bíráskodásába, csak világi ügyeikben mond ítéletet. 1233 augusztus 22-én [[II. András]] király is megesküdött e pontokra híveivel együtt. Szeptember végén az ispotályosok Esztergom-Abonyi konventjében a király újból találkozott Pecorarival és a főpapok nagy részével, ismét megerősítve a [[beregi szerződésegyezmény]]t és belenyugodott, hogy a bibornok őt és tanácsosait kiközösítse abban az esetben, ha ígéreteit nem teljesítené 1234 április 23-ig. Ezt a bíbornok nyilvánosan ki is kihirdette. A bíbornok 1234 március elején távozott az országból, s megbízásából
[[II. András]]ra nem sokára kimondta a boszniai püspök az egyházi átkot, az országra pedig a kiközösítést, ami ellen azonban a király, ezúttal Róbert érsekkel együtt, a pápához felebezett. Pecorari apródjai közé tartozott egy [[piacenza]]i olasz fiú, ''Tedaldo de Visconti'' is, aki később; 1271-1276 között lett [[X. Gergely]] néven római pápa.
 

Navigációs menü