„Pecorari Jakab” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
[[1232]] május 13-án [[Padova|Padovában]] - bár csak rövid időre - de ő békítette ki, [[II. Frigyes]] császárt [[Lombardia|Lombard]] városokkal. Majd még ez év júliusában [[IX. Gergely]] pápa is őt küldötte [[Magyarország]]ra az egyház és állam közt támadt viszály rendezésére, melyet [[Róbert esztergomi érsek]] interdiktuma elmérgesített. Budára érkezve, a püspökökkel értekezletet tartott, hogy a magyar egyház anyagi érdekeit megvédelmezze. Miközben a király négy biztosával tárgyalt, országszerte zsinatokat tartott, a függő kérdések megoldása céljából: így például az erdélyi püspök és a kolozsmonostori apát pörének, a váradi püspökválasztás és a boszniai eretnekség ügyének megoldása céljából. A bosznai püspök helyett - ki a bogomílizmus terjedését nem tudta vagy nem akarta megakadályozni - a hittérítő domonkosrendiek közül nevezett ki püspököt.
 
[[1233]]-ban, [[Jolánta királyné]] halála után [[II. András magyar király|II. András]]t rábírta a szentszék és a magyar püspöki kar kívánságainak teljesítésére, nevezetesen az egyház elkobzott só- és egyéb jövedelmeinek visszaadására.
 
1233 augusztus 20-án pedig a beregi erdőben a király ünnepélyesen kijelentette, hogy zsidót, szerecsent vagy izmaelitát többé nem alkalmaz kamarai, pénzbeváltó, sótiszti, adószedő vagy más közhivatalokban, védve ellenük a kereszténységet.

Navigációs menü