„Vadregény (musical)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
157. sor: 157. sor:
A történetet a mesélő vezeti fel a ''„Prológus”''-ban, amiben megismerhetjük a szereplők vágyait. Hamupipőke szeretne eljutni a királyi bálba, de a mostohája és a mostohanővéri kinevetik a lányt és nélküle indulnak el. Jankó csupán azt kívánja, hogy a tehene adjon tejet, míg öreg édesanyja sok pénzre és egy kevésbé bolond fiúra áhítozik. Megkéri, mivel már így már haszontalan az állat, vigye ki a piacra és adja el. A fiú, bár barátjaként szereti és neve is van: ''Tejfehér'', teljesíti anyja kérését. A Pék - aki azt hiszi, szülei egy pék-üzemi balesetben haltak meg - arról álmodik, hogy feleségével végre gyermekük szülessen, mikor is Piroska tér be a pékségbe, és megtudjuk, hogy nagymamájához igyekszik az erdőbe, neki visz kalácsot. Majd a házaspár megismerkedik a szomszédban lakó banyával...
A történetet a mesélő vezeti fel a ''„Prológus”''-ban, amiben megismerhetjük a szereplők vágyait. Hamupipőke szeretne eljutni a királyi bálba, de a mostohája és a mostohanővéri kinevetik a lányt és nélküle indulnak el. Jankó csupán azt kívánja, hogy a tehene adjon tejet, míg öreg édesanyja sok pénzre és egy kevésbé bolond fiúra áhítozik. Megkéri, mivel már így már haszontalan az állat, vigye ki a piacra és adja el. A fiú, bár barátjaként szereti és neve is van: ''Tejfehér'', teljesíti anyja kérését. A Pék - aki azt hiszi, szülei egy pék-üzemi balesetben haltak meg - arról álmodik, hogy feleségével végre gyermekük szülessen, mikor is Piroska tér be a pékségbe, és megtudjuk, hogy nagymamájához igyekszik az erdőbe, neki visz kalácsot. Majd a házaspár megismerkedik a szomszédban lakó banyával...


Megtudják, hogy a púpos Banya hosszú, göcsörtös ujjaival átokkal sújtotta őket, ezért nem lehet gyermekük, amit azzal magyaráz, hogy még a Pék apja sok-sok évvel ezelőtt lopott az ő kertjéből, többek között egy mágikus babot. Az átkon túl a Pék arról is tudomást szerez, hogy van egy húga aki egy toronyban raboskodik. Kiderül, megtörheti a varázslatot, ami őt gyermektelenné tette, méghozzá úgy, hogy hoz a Banyának egy tehenet, ami fehér, mint a tej, egy köpenyt, ami piros, mint a vér, egy hajszálat, ami sárga, mint a kukorica (arany) és egy topánkát, olyan fényes, mint az arany...
Megtudják, hogy a púpos Banya hosszú, göcsörtös ujjaival átokkal sújtotta őket, ezért nem lehet gyermekük, amit azzal magyaráz, hogy még a Pék apja sok-sok évvel ezelőtt lopott az ő kertjéből, többek között egy mágikus babot. Az átkon túl a Pék arról is tudomást szerez, hogy van egy húga aki egy toronyban raboskodik. Kiderül, megtörheti a varázslatot, ami őt gyermektelenné tette, méghozzá úgy, hogy hoz a Banyának egy tehenet, ami fehér, mint a tej, egy köpenyt, ami piros, mint a vér, egy hajszálat, ami sárga, mint a kukorica (nap) és egy topánkát, olyan fényes, mint az arany...
{{Csonk-szakasz}}
{{Csonk-szakasz}}



A lap 2014. április 24., 17:26-kori változata

Vadregény
(Into the Woods)
musical
Jelenet a musical egy 2009-es feldolgozásából (fotó: Siena College)
Jelenet a musical egy 2009-es feldolgozásából (fotó: Siena College)
Eredeti nyelvangol
ZeneStephen Sondheim Tony-díj a legjobb musical-zenéért1988
DalszövegStephen Sondheim
SzövegkönyvJames Lapine(wd) Tony-díj a legjobb musical szövegkönyvért1988
FordítóGalambos Attila
Főbb bemutatók
első bemutató
1986 („próbajáték”, Old Globe Theatre, San Diego)
első bemutató a Broadwayen
1987 (Martin Beck Theatre)
első bemutató a West Enden
1990 (Phoenix Theatre)
első magyarországi bemutató
2014 (Pesti Magyar Színház, Budapest)
videóra rögzített és kiadott bemutatók
1991 (PBS's American Playhouse),
2014 (Walt Disney Pictures film adaptáció)
Díjakugrás a szakaszhoz

A Wikimédia Commons tartalmaz Vadregény témájú médiaállományokat.

A Vadregény (eredeti címe: Into the Woods) James Lapine és Stephen Sondheim szerzőpáros második közös musicalje, mely egy gyermektelen házaspár különleges történetét meséli el, és a Grimm-mesék főszereplőivel szőtt kalandokból épül fel. Először 1986 végén került színre, de a több átalakítás utáni „végső”, nagy sikereket hozó formájában 1987. november 5-én mutatták be a Broadway színpadán. Azóta több földrészt is bejárt és feldolgozást is megélt a produkció.

Magyarországon először Galambos Attila fordításában a Pesti Magyar Színház tűzi műsorra 2014 áprilisában, Harangi Mária rendezésében és Szemenyei János zenei vezetésével.

A mű

A szerzőpáros, Lapine és Sondheim, első közös produkciójuk – a Pulitzer-díjas „Vasárnap a parkban” („Sunday in the Park”) – sikerén felbuzdulva határozta el, hogy újra együtt dolgoznak, és ennek eredményeképpen készítették el a Grimm fivérek különböző meséit ötvöző, mégis egységes, önálló történetet. Az így megszületett Vadregény című musical egyben modern és klasszikus, amely több Tony-díjat is elnyert. Zenéjét és dalszövegeit Stephen Sondheim, a világhírű Oscar- és Tony-díjas komponista szerezte, történetét az amerikai szövegkönyvíró és rendező James Lapine írta.

Első alkalommal James Lapine rendezésében 1986 decemberében került színre, a San Diegoi Old Globe Színház deszkáin, ahol 50 előadást ért meg. Ez azonban nem a végleges változat volt. A „próbajátszások” során számos tekintetben átdolgozott darabot hivatalosan 1987 novemberében mutatták be a Broadway Martin Beck Színházában. Ezt, az „eredeti” darabot 1989 szeptemberéig 764-szer játszották. 1988-ban amerikai országos turnéra vitték, miközben elkészült 1990-ben egy West End-feldolgozás, és 1991-ben az eredeti színházi produkcióból egy profeszionális televíziós felvétel.[1] Az előadás 3 Tony-díjat és 5 Drama Desk-díjat is elhozott úgy, hogy „versenytársa” a szintén akkor debütáló Az Operaház Fantomja volt.

A Broadway Junior Collection[2] elkészítette a musical egy egyszerűsített, gyermekek által is előadható változatát is. Ebben az első felvonás bizonyos jelenetei és a teljes második felvonás kimaradtak, hogy 60–80 percben is előadható legyen - szemben a közel 3 órás eredeti produkcióval - és a zenei szólamokat s leegyszerűsítették.

Ezután 2002-ben a Broadway-n, majd pedig 2010-ben Londonban is újraélesztették a darabot, de közben világszerte színpadra került, játszották többek között Los Angelesben, Barcelonában, és 2012-ben a New York-i szabadtéri Shakespeare a parkban fesztiválon is[1] és lefordították számos nyelvre. 2014-ben a Walt Disney Pictures is elkészített egy filmadaptációt Into the Woods címen, mely december 25-én kerül a mozikba[3]. Rendezője, Rob Marshall olyan színészekkel dolgozik együtt, mint Johnny Depp, Meryl Streep, de a mesefilmben látható lesz James Corden, Emily Blunt, Anna Kendrick, Chris Pine, Lilla Crawford, Daniel Huttlestone, Christine Baranski, és Tracey Ullman is[4][5].

Magyarországon először - a számos nagy sikerű musical (Producerek, Az operaház fantomja, Romeó és Júlia, Csoportterápia, Polygamy) fordítója és szövegírója, - Galambos Attila tolmácsolásában dolgozta fel a Pesti Magyar Színház társulata, 2014-ben. A jelmezeket az angol, nemzetközi díszlet- és jelmeztervező, fénytechnikus Howard Lloyd[6] tervezte.

A szerepek, szereplők

  • Mesélő (narrátor)
  • Titokzatos ember
  • Pék
  • Pékné
  • Banya
  • Hamupipőke
  • Hamupipőke anyja
  • Hamupipőke apja
  • Hamupipőke hercege
  • Hopmester
  • Mostoha
  • Florinda (Hamupipőke mostohanővére)
  • Lucinda (Hamupipőke mostohanővére)
  • Jankó (a Babszem Jankó és Az égig érő paszulyból)
  • Jankó anyja
  • Jankó tehene („Tejfehér”) /JR./
  • Piroska
  • Piroska nagymamája
  • Farkas
  • Aranyhaj
  • Aranyhaj hercege
  • Óriás
  • Csipkerózsika
  • Hófehérke
  • Favágó /JR./
  • Hárfa /JR./
  • Jancsi /JR./
  • Juliska /JR./

/JR./ - csak a rövidített, ifjúsági darabban.

Szereposztások

Az első próbajáték, az első Broadway előadás és az első magyarországi bemutató szereposztásai:

1986 Old Globe Production
  • Narrátor / Farkas / Hopmester - John Cunningham
  • Hamupipőke - Kim Crosby
  • Jankó - Ben Wright
  • Pék - Chip Zien
  • Pékné - Joanna Gleason
  • Hamupipőke mostohája / Wolf - Joy Franz
  • Florinda / Aranyhaj - Kay McClelland
  • Lucinda - Lauren Mitchell
  • Jankó anyja - Barbara Bryne
  • Piroska - LuAnne Ponce
  • Banya - Ellen Foley
  • Titokzatos Ember / Hamupipőke apja - George Coe
  • Hamupipőke anyja / Nagymama / Farkas / Óriás - Merle Louise
  • Aranyhaj hercege - Chuck Wagner
  • Hamupipőke hercege - Kenneth Marshall
  • Inas - Ric Oquita
  • Hófehérke - Pamela Tomassetti
  • Csipkerózsika - Terri Cannicott
  • Rendező: James Lapine
  • Hangszerelés: Jonathan Tunick

1987 Broadway Production
  • Narrátor / Titokzatos Ember - Tom Aldredge
  • Hamupipőke - Kim Crosby
  • Jankó - Ben Wright
  • Pék - Chip Zien
  • Pékné - Joanna Gleason Tony-díj a legjobb női főszerepért
  • Hamupipőke mostohája - Joy Franz
  • Florinda - Kay McClelland
  • Lucinda - Lauren Mitchell
  • Jankó anyja - Barbara Bryne
  • Piroska - Danielle Ferland
  • Banya - Bernadette Peters
  • Hamupipőke apja - Edmund Lyndeck
  • Hamupipőke anyja / Nagymama / Óriás - Merle Louise
  • Farkas / Hamupipőke hercege - Robert Westenberg
  • Aranyhaj - Pamela Winslow
  • Aranyhaj hercege - Chuck Wagner
  • Hopmester - Philip Hoffman
  • Hófehérke - Jean Kelly
  • Csipkerózsika - Maureen Davis
  • Rendező: James Lapine
  • Hangszerelés: Jonathan Tunick

2014 Pesti Magyar Színház

A történet

A történet három szálon indul: középpontjában egy pék házaspár áll, akik gyereket szeretnének; míg Hamupipőke a király báljába vágyakozik; és megismerjük Jankót is, aki azt szeretné, ha a tehene tejet adna. Amikor a pék házaspár megtudja, hogy egy boszorkány átka miatt nem lehet gyermekük, elindulnak egy kalandos útra, hogy megszerezzék mindazt, amivel megtörhetik a rontást. E kaland során találkoznak a Grimm-mesehősökkel, és válnak egymás történeteinek részesévé. A szerzők a megszokottnál összetettebb (mese)hősöket állítottak a musicalszínpadra, élettörténeteik és motivációik sokkal emberibbek és földhözragadtabbak, a cselekményt pedig a következmények és a felelősség felvállalása mozgatja. A Sondheim és Lapine által megálmodott karakterek (az igazmondó Boszorkány, a Pék és a Pékné) így kerülnek a már közismert szereplőkkel (Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Jankó) egyazon mesébe. Bár az első felvonás végére mindenki kívánsága teljesül, tetteik szörnyű következményekkel járnak, amelyek később kísértik őket. Így rákényszerülnek, hogy saját - gyakran kicsinyes és önző - céljaikat félretéve a közösség érdekében, egymással együttműködve győzzék le az Óriást, akit magukra haragítottak. A komolyabb pillanatokat a jelenetekbe szőtt humorral, a mesék és a zenei műfaj adta - látszólagos - könnyedséggel oldotta föl a szerzőpáros.

Első felvonás

Rögtön a darab elején három helyszínnel is megismerkedhetünk. Láthatjuk Hamupipőkét, bezárva; Jankót szánalmas kinézetű tehenével, és a péket feleségével munkálkodva.

A történetet a mesélő vezeti fel a „Prológus”-ban, amiben megismerhetjük a szereplők vágyait. Hamupipőke szeretne eljutni a királyi bálba, de a mostohája és a mostohanővéri kinevetik a lányt és nélküle indulnak el. Jankó csupán azt kívánja, hogy a tehene adjon tejet, míg öreg édesanyja sok pénzre és egy kevésbé bolond fiúra áhítozik. Megkéri, mivel már így már haszontalan az állat, vigye ki a piacra és adja el. A fiú, bár barátjaként szereti és neve is van: Tejfehér, teljesíti anyja kérését. A Pék - aki azt hiszi, szülei egy pék-üzemi balesetben haltak meg - arról álmodik, hogy feleségével végre gyermekük szülessen, mikor is Piroska tér be a pékségbe, és megtudjuk, hogy nagymamájához igyekszik az erdőbe, neki visz kalácsot. Majd a házaspár megismerkedik a szomszédban lakó banyával...

Megtudják, hogy a púpos Banya hosszú, göcsörtös ujjaival átokkal sújtotta őket, ezért nem lehet gyermekük, amit azzal magyaráz, hogy még a Pék apja sok-sok évvel ezelőtt lopott az ő kertjéből, többek között egy mágikus babot. Az átkon túl a Pék arról is tudomást szerez, hogy van egy húga aki egy toronyban raboskodik. Kiderül, megtörheti a varázslatot, ami őt gyermektelenné tette, méghozzá úgy, hogy hoz a Banyának egy tehenet, ami fehér, mint a tej, egy köpenyt, ami piros, mint a vér, egy hajszálat, ami sárga, mint a kukorica (nap) és egy topánkát, olyan fényes, mint az arany...

Második felvonás

Újra a mesélő vezet át minket a történet folytatásába. Úgy tűnik, úgy kéne lennie, hogy minden karakter boldog, de ironikus módon, még mindig akad mindenkinek kívánsága, ami miatt nem az: a Péknek és feleségének megszületett a drága kisfiuk, de több teret szeretnének; Jankó és anyja gazdag és jól táplált, de a fiú az égi királyság után vágyakozik; és Hamupipőke bár a sármos herceggel él a gyönyörű palotájában, azonban egyre csak unatkozik...

A mű zenéje

Stephen Sondheim, a zeneszerző és dalszövegíró

A New York Times úgy fogalmazott Sondheimról, hogy „talán ő a legnagyobb és legismertebb művésze az amerikai zenés színháznak”. Életművét a számos Tony-díjjal is elismerték és közismert színházi produkciók fémjelzik – ilyen például a West Side Story vagy a Gypsy dalszövege. Zeneszerzőként munkáit a többszólamúság, az egymásba átfolyó szólamok és gyors dallamvezetés jellemzik. Az „Into the Woods” (Vadregény) zeneiségének nehézségi fokát is ez adja.[7]

Stephen Banfield zeneesztéta így vélekedik a Vadregény – Into the Woods zenei világáról: „Az Into the Woods zeneileg egyetlen hatalmas dal. A melodikus anyaga széttöredezett, ritmikus és fülbemászó frázisokból áll, amelyek hol előbukkannak, hol pedig eltűnnek. Azt hiszem, ez néhány embert összezavar. Ők csupán a felbukkanó, egymástól független dallamtöredékeket hallják, és nem veszik észre, hogy azok valójában egy nagyobb zenei kompozíció részét képezik”[8]

Ez a zenei struktúra biztosítja, hogy a musical, akárcsak a szüntelenül vándorló, nyughatatlan szereplői, folyamatosan mozgásban van, lényegében néhány momentumot leszámítva sosem jut nyugvópontra, újabb és újabb impulzusokat szolgáltat a nézők számára, anélkül, hogy azok tisztában lennének a muzsika mélyebb rétegeivel.[9]

Sondheim bőséggel él a korábbi műveiben megismert vezérmotívum-technikával is, amelynek szerepe azonban gyakran csupán egy-egy érzelmi állapot hangsúlyozására korlátozódik és közel sem minden szereplő esetében érhető tetten. Ahogyan Paul Gemignani, számos korábbi Sondheim-opus betanítója és zenei vezetője rámutat, helyenként a Disney-rajzfilmeket idéző megoldások is megjelennek a partitúrában. Például ha valaki meghal, egy rövidke szomorú melódia hallható, emellett jellegzetes akkordok kísérik a Boszorkány színrelépéseit is.[10]

Zeneszámok

Első felvonás
  • "Első felvonás - Prológus" – Mesélő, Társulat
  • "Hamupipőke a sírnál" – Hamupipőke, Hamupipőke anyja
  • "Helló, kicsi lány" – Farkas, Piroska
  • "Csak rajtam van átok" – Pék, Pékné
  • "Most nehéz szívvel búcsúzom" – Jankó
  • "Lehet, hogy tényleg varázspaszuly" – Pék, Pékné
  • "A mi kis világunk" – Boszorkány, Aranyhaj (az első londoni bemutató alkalmával került a darabba)
  • "Lehet, hogy tényleg varázspaszuly" (Repríz) – Pék
  • "Értem már" – Piroska
  • "Nagyon udvarias" – Hamupipőke, Pékné
  • "Az első éj" – Társulat
  • "Órjást rejt az ég" – Jankó
  • "Kínhalál" – Hamupipőke hercege, Aranyhaj hercege
  • "Nagyon udvarias" (Repríz) – Hamupipőke, Pékné
  • "Te és én" – Pék, Pékné
  • "A második éj" – Társulat
  • "Maradj még" – Aranyhaj, Boszorkány
  • "Ott a palota lépcsőn" – Hamupipőke
  • "Első felvonás - Finálé (Soha szebbet!)" – Társulat

Második felvonás
  • "Második felvonás - Prológus" – Mesélő, Társulat
  • "Kínhalál" (Repríz) – Hamupipőke hercege, Aranyhaj hercege
  • "A boszorkány panasza" – Boszorkány
  • "Bármely percben (első rész)" – Hamupipőke hercege, Pékné
  • "Bármely percben (második rész)" – Hamupipőke hercege, Pékné
  • "Csak egy perc volt" – Pékné
  • "A te hibád" – Jankó, Pék, Hamupipőke, Piroska, Boszorkány
  • "Ez az éj a végső" – Boszorkány
  • "Már elég" – Pék, Titokzatos ember
  • "Nem vagy egyedül (első rész)" – Hamupipőke, Piroska
  • "Nem vagy egyedül (második rész)" – Hamupipőke, Pék, Piroska, Jankó
  • "Második felvonás - Finálé (Gyermeked figyel)" – Társulat

Díjak, elismerések

Az eredeti mű
  • 1988 Tony-díj: legjobb musical zene (Stephen Sondheim), szövegkönyv (James Lapine) és női főszereplő (Joanna Gleason)
  • 1988 Drama Desk-díj(wd): legjobb musical, zeneszöveg (Stephen Sondheim), szövegkönyv (James Lapine), női (Joanna Gleason) és férfi (Robert Westenberg) főszereplő
Az 1990-es londoni West End darab
Az 1999-es londoni felújítás
  • 1999 Laurence Olivier-díj: legjobb musical színésznő (Sophie Thompson)
A 2002-es Broadway felújítás
  • 2002 Tony-díj: legjobb musical felújítás, világosítás (Brian MacDevitt)
  • 2002 Drama Desk-díj: legjobb musical felújítás, díszlettervező (Douglas W. Schmidt), hangszerelés (Dan Moses Schreier)
Az 2010-es londoni felújítás
  • 2011 Laurence Olivier-díj: legjobb musical felújítás

Jegyzetek

  1. a b Hutchins, Michael H.: Into the Woods. The Stephen Sondheim Reference Guide, 2010. október 14. (Hozzáférés: 2014. április 21.)
  2. Broadway Junior CollectionBroadway Junior Collection
  3. Schillaci, Sophie. „Disney Dates Musical 'Into the Woods' Opposite 'Annie' in December 2014”, The Hollywood Reporter , 2013. június 13. (Hozzáférés ideje: 2013. szeptember 5.) 
  4. Ng, David. „Sam Mendes, Rob Marshall will revive their revival of 'Cabaret'”, The Los Angeles Times , 2013. szeptember 5. (Hozzáférés ideje: 2013. szeptember 5.) 
  5. Cerasoro, Pat: INTO THE WOODS Rehearsals Begin! Complete Confirmed Cast, With Stars Already Tweeting Pics & More. BroadwayWorld.com, 2013. augusztus 7. (Hozzáférés: 2013. szeptember 5.)
  6. Howard LloydThe Artful Plateful; coroflot.com
  7. Ovation! Musical Theater tackles Sondheim's ‘Into the Woods’, 2008. július 9. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
  8. Stephen Banfield: Sondheim's Broadway Musicals, The University of Michigan Press, 1993, 406. oldal
  9. Szilágyi Gábor: Stephen Sondheim színháza, Viva la Musical!, 2013, 165. oldal
  10. Gordon, Joanne: Art Isn’t Easy: The Theater of Stephen Sondheim, Da Capo Press, 1992, 307. oldal

Források

További információk

Így született az Into the Woods 2014. március 31.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Into the Woods című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.