„Naginata” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
10. sor: 10. sor:




A [[Taira–Minamoto-háború|Gempei háború]] (1180–1185) alatt amiben a Taira klán szembekerült a [[Minamoto család|Minamoto klán]] [[Minamoto no Joritomo]]jával , a naginata kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett és kedvelt volt a harcosok körében akik igen hatékony fegyvernek tartották.<ref> name="WBAR">{{cite book|last=Ratti|first=Oscar|authorlink= |coauthors=Adele Westbrook|title=Secrets of the Samurai: The Martial Arts of Feudal Japan|publisher=[[Tuttle Publishing]]|year=1991|location= |page=484|isbn=978-0-8048-1684-7}}</ref> A lovascsaták döntő jelentőségűvé váltak és anginata kifejezetten alkalmasnak bizonyult a lovak feldöntésére és a lovasok legyőzésére. A naginata hatalmas térhódítása mint harctéri fegyver vezetett a lábszárpáncél (sune-ate) kialakulásához. A naginata fontosságának felemelkedését párhuzamba tudjuk állítani az európai [[pika]] sikerével, ami szintén egy hosszú szálfegyver volt amit a [[lovasság]] ellen alkalmaztak. Az 1543- ben a a kovás puska (tanegashima) képében megjelent tűzfegyverek, a naginata harctéren való alkalmazásának nagymértékű csökkenéséhez vezettek . Ahogy a harctéri taktikák változtak, úgy lett inkább a lándzsa (yari) az általánosan használt szálfegyver a naginata helyett.
A [[Taira–Minamoto-háború|Gempei háború]] (1180–1185) alatt amiben a Taira klán szembekerült a [[Minamoto család|Minamoto klán]] [[Minamoto no Joritomo]]jával , a naginata kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett és kedvelt volt a harcosok körében akik igen hatékony fegyvernek tartották.<ref name="WBAR">{{cite book|last=Ratti|first=Oscar|authorlink= |coauthors=Adele Westbrook|title=Secrets of the Samurai: The Martial Arts of Feudal Japan|publisher=[[Tuttle Publishing]]|year=1991|location= |page=484|isbn=978-0-8048-1684-7}}</ref> A lovascsaták döntő jelentőségűvé váltak és anginata kifejezetten alkalmasnak bizonyult a lovak feldöntésére és a lovasok legyőzésére. A naginata hatalmas térhódítása mint harctéri fegyver vezetett a lábszárpáncél (sune-ate) kialakulásához. A naginata fontosságának felemelkedését párhuzamba tudjuk állítani az európai [[pika]] sikerével, ami szintén egy hosszú szálfegyver volt amit a [[lovasság]] ellen alkalmaztak. Az 1543- ben a a kovás puska (tanegashima) képében megjelent tűzfegyverek, a naginata harctéren való alkalmazásának nagymértékű csökkenéséhez vezettek . Ahogy a harctéri taktikák változtak, úgy lett inkább a lándzsa (yari) az általánosan használt szálfegyver a naginata helyett.


[[File:Samurai wearing kusari katabira (chain armor).jpg|left|thumb|225px|Késő 1800-as években készült fotó páncélozott szamurájokról akik naginatát fognak.]]
[[File:Samurai wearing kusari katabira (chain armor).jpg|left|thumb|225px|Késő 1800-as években készült fotó páncélozott szamurájokról akik naginatát fognak.]]

A lap 2014. április 22., 18:57-kori változata

 Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión!

A szócikk/szakasz építőjének: Ha az építés várhatóan néhány napnál tovább tart, inkább saját allapon végezd! A többieknek: amíg az építés nem fejeződik be, használd a vitalapot, hogy elkerüld a szerkesztési ütközéseket a cikk építőjével!
Legutóbbi módosítás: 2014. április 22.

Szamuráj naginatával

A naginata (なぎなた, 薙刀) egyike a hagyományosan Japánban készített pengéknek(nihonto)[1][2], egy szálfegyver formájában. A naginatát eredetileg a szamurájok osztálya használta a feudális Japánban, valamint az asigaruk (gyalogosok) és szóheiek. (harcos szerzetesek)[3]

Áttekintés

A naginata egy fa nyélből áll végén egy hajlított pengével; sok hasonlóságot mutat a kínai guandaoval[4]. A naginatát gyakran látták el egy kardhoz hasonló keresztvassal (cuba)a penge és a nyél között. A 30cm -60cm-es naginata pengét ugyanolyan módon kovácsolták mint a hagyományos japán kardokat. A penge hosszú markolattüskével (nakago) rendelkezik amit belehelyeznek a nyélbe (nagaje). A penge eltávolítható amit egy fa pecekkel (mekugi) rögzítenek ami áthalad a markolattüskén és a nyélen kialakított lyukon(mekugi-ana). A nyél 120cm - 240cm-ig terjedhet és ovális alakú. A nyélnek azt a részét ahová a markolattüske van belehelyezve tacsiucsinak nevezzük. Ezt a területet általában megerősítik fémből készült gyűrűkkel vagy vékony fémborítással. A nyél alsó végére egy nehéz fém sapkát helyeznek (ishizuki). Amikor nincs használatban a naginata pengéjét egy fa borítással látják el (szaja)[3].

Története

A naginata feltételezhetően a korábbi Hoko Jarinak a leszármazottja , ám valószínüleg a kínai Guan Dao is befolyásolta a kialakulását.[5][6]. Nehéz megállapítani, hogy pontosan mikor is alakult ki ez a fegyver. Sokan állítják, hogy a Nara-korszak harcos szerzetesei találták fel, de a tárgyi bizonyítékok amik igazolják a fegyver létezését csak a középső Kamakura-korszakig nyúlnak vissza, és a korábbi írásos emlékek meglehetősen homályosak. A legelső megbízható feljegyzések, 1146-ból a késő Heian-korszakból származnak, melyek közül egy szerint a fegyver egy friss találmány volt[7]. Korábban a 10. és 12. századi források gyakran hivatkoznak "hosszúkardokra" amik bár gyakori középkori megnevezése és helyesírása a naginatának jelenthetnek hétköznapi kardokat is; az egyik forrás a naginata előhúzását a nuku igével írja le, ami általában a karok előhúzására használnak, míg a naginata előhúzására főleg használt ige a hazusu. A gyakran feltételezett kapcsolta a naginata és a harcos szerzetesek között szintén nem tisztázott. A késő 13. és 14. századi műalkotások a harcos szerzeteseket naginatával ábrázolják, de nem tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget: a fegyver csak egyike azoknak amiket használtak a szerzetesek, valamint szamurájok és asigaruk.[8] A naginatát használó szerzetesek ábrázolásai a korábbi korszakokban valójában később készültek azzal a szándékkal, hogy a naginatát mint szimbólumot használják a szerzetesek más harcosoktól való megkülönböztetésére, mintsem, hogy a történelmi események egy pontos leírását adják.[9]


A Gempei háború (1180–1185) alatt amiben a Taira klán szembekerült a Minamoto klán Minamoto no Joritomojával , a naginata kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett és kedvelt volt a harcosok körében akik igen hatékony fegyvernek tartották.[10] A lovascsaták döntő jelentőségűvé váltak és anginata kifejezetten alkalmasnak bizonyult a lovak feldöntésére és a lovasok legyőzésére. A naginata hatalmas térhódítása mint harctéri fegyver vezetett a lábszárpáncél (sune-ate) kialakulásához. A naginata fontosságának felemelkedését párhuzamba tudjuk állítani az európai pika sikerével, ami szintén egy hosszú szálfegyver volt amit a lovasság ellen alkalmaztak. Az 1543- ben a a kovás puska (tanegashima) képében megjelent tűzfegyverek, a naginata harctéren való alkalmazásának nagymértékű csökkenéséhez vezettek . Ahogy a harctéri taktikák változtak, úgy lett inkább a lándzsa (yari) az általánosan használt szálfegyver a naginata helyett.

Késő 1800-as években készült fotó páncélozott szamurájokról akik naginatát fognak.


Az Edo-korszak alatt a naginata egyre kevésbé volt hasznos a férfiak számára a csatatéren és a szamuráj osztályból származó nők státusz szimbólumává vált.[4] Egy jó állapotban lévő naginata egy szamuráj osztályból szármaó lány hozományának része volt. Bár nem harcoltak úgy mint a hétköznapi katonák, a szamuráj osztály nőitől elvárták , hogy meg tudják védeni az otthonukat míg férjük a háborúban harcolt. A naginatát tartották az egyik leginkább alkalmas női fegyvernek, mivel távol tudták vele tartani maguktól az ellenfelüket így csökkentve a testsúlyból, magasságból és felsőtesti erőből származó különbségeket. Egy kiváló példája a női naginataforgatóknak és a japán harcos szellemiségnek Itagaki, aki híres volt tehetségéről ahogy a naginatával bánt, és ő vezette a Toeizakajama vár 3000 fős helyőrségét. Tízezer Hódzsó harcost küldtek, hogy vegyék be a várat ám Itagaki a várból vezette embereit és rendkívül sok ellenséggel végeztek mire a túlerő legyűrte őket. A naginatát igazi harcra utoljára 1868-ban Aizuban valamint 1876-ban Szacumában használták.

A nyugatiasodás miatt a Meidzsi-restaurációt követően a harcművészetek által képviselt érték, a naginatát is beleértve, súlyosan csökkent. ebben az időben vált a tréning az akarat megerősítésévé valamint a tudat és a test edzésévé . A Sóva-korszakban a naginatahasználat gyakorlatozása bekerült a köztantervbe 1912-ben.

A 2. világháború óta a naginatahasználat sportként él tovább ahol a fő hangsúlyt az etikettre és a fegyelemre helyezik, mintsem a katonai elemekre. Bár kevesebb aktív művelője van néhány "korjú budzsucu" rendszer (hagyományos harcművészet) amik közöttakad régebbi és harciasabb naginatadzsucu mint például : Szuió Rjú, Araki Rjú, Tendó Rjú, Dzsikisinkage Rjú, Higo Korjú, Tensin Soden Katori Sintó Rjú, Toda-ha Buko Rjú, Josin Rjú amik közül néhánynak engedélyezett képviselői vannakJapánon kívül.

Az Egyesült Államokban megközelítőleg 200 foglalkoznak naginatahasználattal.[11]

Galéria

Források

  1. ↑ The Development of Controversies: From the Early Modern Period to Online Discussion Forums, Volume 91 of Linguistic Insights. Studies in Language and Communication, Author Manouchehr Moshtagh Khorasani, Publisher Peter Lang, 2008, ISBN 3-03911-711-4, ISBN 978-3-03911-711-6 P.150
  2. ↑ The Complete Idiot's Guide to World Mythology, Complete Idiot's Guides, Authors Evans Lansing Smith, Nathan Robert Brown, Publisher Penguin, 2008, ISBN 1-59257-764-4, ISBN 978-1-59257-764-4 P.144
  3. ↑ a b Martial Arts of the World: An Encyclopedia of History and Innovation, Thomas A. Green, Joseph R. Svinth, ABC-CLIO, 2010 P.158
  4. ↑ a b Jones, Donn F.. Women Warriors: a History. Potomac Books, 280. o.. ISBN 978-1-57488-206-3 
  5. ↑ Draeger, David E.. Comprehensive Asian Fighting Arts. Kodansha International, 208. o. (1981). ISBN 978-0-87011-436-6 
  6. ↑ Ratti, Oscar, Adele Westbrook. Secrets of the Samurai: The Martial Arts of Feudal Japan. Castle Books, 241. o. (1999). ISBN 0-7858-1073-0 
  7. ↑ Friday, Karl F.. Samurai, Warfare and the State in Early Medieval Japan. Routledge, 86. o. (2004). ISBN 0-203-39216-7 
  8. ↑ Adolphson, Mikael S.. The Teeth and Claws of the Buddha: Monastic Warriors and Sōhei in Japanese History. University of Hawai'i Press, 130–133. o. (2007). ISBN 978-0-8248-3123-3 
  9. ↑ Adolphson (2007), pp. 137, 140
  10. ↑ Ratti, Oscar, Adele Westbrook. Secrets of the Samurai: The Martial Arts of Feudal Japan. Tuttle Publishing, 484. o. (1991). ISBN 978-0-8048-1684-7 
  11. ↑ Katz, Mandy (2009). „Choose Your Weapon: Exotic Martial Arts”. New York Times. (Hozzáférés: 2009. november 12.)  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Naginata&oldid=14595331”