„Amritszári mészárlás” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
13. sor: 13. sor:
A hírek a mészárlásról élénk visszhangot keltettek. Winston Churchill az angol parlament alsóházában elítélte Dyer cselekedetét, mint fogalmazott: ''„...ez egy rendkívüli esemény, egy szörnyű esemény, egy olyan esemény, ami egyedülálló és vészjósló elszigetelésben áll ''(a történelemben)''”''.
A hírek a mészárlásról élénk visszhangot keltettek. Winston Churchill az angol parlament alsóházában elítélte Dyer cselekedetét, mint fogalmazott: ''„...ez egy rendkívüli esemény, egy szörnyű esemény, egy olyan esemény, ami egyedülálló és vészjósló elszigetelésben áll ''(a történelemben)''”''.


Egy bizottságot neveztek ki az események kivizsgálására, és feltárására, amit Lord Hunter, egy skót bíró vezetett. Kezdetben úgy tűnt, hogy Dyer megvédi magát a bizottság előtt, de az erkölcsileg elítélte, és kényszerítette, hogy leköszönjön az indiai hadseregből.
Egy bizottságot neveztek ki az események kivizsgálására, és feltárására, amit Lord Hunter, egy skót bíró vezetett. Kezdetben úgy tűnt, hogy Dyer megvédi magát a bizottság előtt, de az erkölcsileg elítélte, és kényszerítette, hogy leköszönjön az indiai hadseregből. A [[Lordok Háza]] viszont dicséretben részesítette. Erőteljes vita alakult ki azok között, akik egyetértettek a Hunter-bizottság ítéletével, és azok között, akik azt gondolták , hogy Dyer járt el hatékonyan, hogy megakadályozza egy újabb indiai lázadás (→[[Szipolylázadás]]) kitörését. Az epizód megrontotta a brit és az indiai politikusok közötti kapcsolatokat évekig, de segített, hogy összegyűjtse az új politikai erőket amelyek támogatják [[Mohandász Karamcsand Gandhi|Gandhi]] erőszakmentes ellenállás fémjelezte politikáját.


Dyer Angliában halt meg 1927-ben. Sir Michael O'Dwyert 1940-ben Londonban egy szikh forradalmár, [[Udham Szingh]] meggyilkolta, aki a mészárlás során maga is megsérült Amritszárban. Udham Szinget felakasztották. Gandhi elítélte a merényletet, mint értelmetlen cselekedetet, de a merénylőt szikh körökben ma is hősnek, mártírnak tartják.
Dyert a brit vizsgálóbizottság lemondatta, a [[Lordok Háza]] viszont dicséretben részesítette. A mészárlás új lendületet adott [[Mohandász Karamcsand Gandhi]] az angolokkal való együttműködést elutasító népmozgalmának.
{{csonk-szakasz}}


==Emlékezete==
==Emlékezete==

A lap 2014. március 21., 19:56-kori változata

Emlékmű a Dzsallianvala Bághban, a mészárlás helyén

Az 1919. április 13-i amritszári mészárlás vagy Dzsallianvala Bágh-i mészárlás néven ismert esemény, melynek során a brit hadsereg fegyvertelen indiai tüntetők közé lőtt, 379 tüntetőt megölve és 1200-at megsebesítve. Ezen a napon a fallal körülvett amritszári Dzsallianvala Bágh kertjében mintegy tízezer fős zarándoktömeg gyűlt össze a szikh ünnep, a Viszákhi (pandzsábi: ਵਿਸਾਖੀ) IPA:visākhī) fesztivál alkalmából, akikhez számos, az angol uralom ellen fellépő, az Indiai Nemzeti Kongresszus két vezetőjének letartóztatását sérelmező tüntető is csatlakozott. A tömeg annak ellenére gyűlt össze, hogy az angolok erre a napra kijárási tilalmat rendeltek el. Reginald Dyer dandártábornok – felkeléstől tartva – parancsba adta gurkha katonáinak, hogy lőjenek a tüntetők közé. A katonák előzetes figyelmeztetés nélkül tíz percig golyószórókkal lőtték a menekülésre képtelen, fegyvertelen tömeget, köztük számtalan nő, gyermek halálát okozva.[1] Az esemény nemcsak az indiai, hanem a brit közvéleményt is megdöbbentette, egyúttal az esemény közvetlen kiváltó oka volt Mahátma Gandhi passzív ellenállást hirdető mozgalmának és jelentős szerepet játszott India függetlenségi küzdelmeinek kibontakozásában.

Előzmények

Az első világháborúban több mint egy millió indiai harcolt Nagy-Britannia mellett, akik közül mintegy 60.000 vesztette életét. Miután az első világháború alatt bevezetett kényszerintézkedéseket az angolok békeidőben is fenntartották, a brit uralommal szembeni elégedetlenség a tetőfokára hágott. A háború közvetlen utóhatásaként felerősödtek a függetlenségi mozgalmak, ezeket az 1919 áprilisában letartóztatott nacionalista vezetőkről terjengő hírek tovább szították. A szikh szent város, Amritszár zavargások gócpontja lett, több európait, köztük nőket is megöltek, kifosztottak számos bankot és leromboltak középületeket. Reginald Dyer dandártábornok parancsnoksága alatt brit és indiai csapatokat küldtek a rend helyreállítására. Dyer első intézkedése volt, hogy betiltott minden nyilvános találkozót, egyúttal bejelentette, hogy amennyiben megszegik a gyülekezési tilalmat, erőszakkal fog érvényt szerezni akaratának.

A mészárlás

A tömeg nem vette figyelembe Dyer figyelmeztetését, nem hagyta el a kertet, így a parancsnok 90 gurkhából és indiai katonákból álló egységet vezényelt a területre, akik figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak a csapdába szorult, pánikba esett emberekre. Tíz-tizenöt percen keresztül válogatás nélkül tüzeltek, ennek során – a hivatalos verzió szerint – 379 halálos lövést adtak le, és mintegy ezerötszázan megsebesültek. Sokan akkor haltak meg, amikor a golyók elől menekülve az udvaron álló mély kútba vetették magukat. Dyer ezután visszavonta az embereit, anélkül, hogy az udvaron sebesült vagy haldokló emberek megmentésére kísérletet tett volna.

Utóélete

Dyer tettét Pandzsáb kormányzója Sir Michael O'Dwyer helyesnek ítélte, sőt dicsérte. O'Dwyer később tiszteletbeli szikhnek avattatta magát, amit az Aranytemplom vénei nem is tagadtak meg tőle, pusztán azt a feltételt kötötték ki, hogy megnöveszti a szakállát és évi egy szál cigarettára csökkenti a dohányzást.

A hírek a mészárlásról élénk visszhangot keltettek. Winston Churchill az angol parlament alsóházában elítélte Dyer cselekedetét, mint fogalmazott: „...ez egy rendkívüli esemény, egy szörnyű esemény, egy olyan esemény, ami egyedülálló és vészjósló elszigetelésben áll (a történelemben).

Egy bizottságot neveztek ki az események kivizsgálására, és feltárására, amit Lord Hunter, egy skót bíró vezetett. Kezdetben úgy tűnt, hogy Dyer megvédi magát a bizottság előtt, de az erkölcsileg elítélte, és kényszerítette, hogy leköszönjön az indiai hadseregből. A Lordok Háza viszont dicséretben részesítette. Erőteljes vita alakult ki azok között, akik egyetértettek a Hunter-bizottság ítéletével, és azok között, akik azt gondolták , hogy Dyer járt el hatékonyan, hogy megakadályozza egy újabb indiai lázadás (→Szipolylázadás) kitörését. Az epizód megrontotta a brit és az indiai politikusok közötti kapcsolatokat évekig, de segített, hogy összegyűjtse az új politikai erőket amelyek támogatják Gandhi erőszakmentes ellenállás fémjelezte politikáját.

Dyer Angliában halt meg 1927-ben. Sir Michael O'Dwyert 1940-ben Londonban egy szikh forradalmár, Udham Szingh meggyilkolta, aki a mészárlás során maga is megsérült Amritszárban. Udham Szinget felakasztották. Gandhi elítélte a merényletet, mint értelmetlen cselekedetet, de a merénylőt szikh körökben ma is hősnek, mártírnak tartják.

Emlékezete

A mészárlást az 1982-es Gandhi c. Oscar-díjas film is megörökítette.

Jegyzetek

  1. Dalrymple, William. „Apologising for Amritsar is pointless. Better redress is to never forget”, The Guardian , 2013. február 23. (Hozzáférés ideje: 2013. december 13.) 

Források

  • Massacre of Amritsar, Enciclopaedia Britannica. Hozzáférés ideje: 2013. november 18. 
  • The Amritsar Massacre. www.jallianwalabagh.ca. jallianwalabagh.ca: Jallianwala Bagh Memorial (Hozzáférés: 2014. március 20.)
  • Richard Cavendish: The Amritsar Massacre. www.historytoday.com. History Today Volume: 59 Issue: 4 (2009) (Hozzáférés: 2014. március 20.)