Biofarmácia

A biogyógyszerészet vagy biofarmácia a gyógyszer és az élő szervezet kölcsönhatásaival foglalkozó gyógyszerészeti tudományág. Korábban elsősorban a hatóanyag-felszabadulásának, és a felszívódási folyamat kapcsolatára, illetve az azt követő változások tanulmányozására összpontosított. Kutatási területe mára jelentősen kibővült, mivel a biofarmácia sajátos szemléletmódjával a hatóanyag és a hatóanyagot tartalmazó készítmény tulajdonságait együttesen vizsgálja az élő szervezetben. Modellezi a gyógyszer és a szervezet kölcsönhatásait kísérő folyamatokat. Feltárja a gyógyszerek fizikai, kémiai, farmakológiai tulajdonságai valamint a szervezet farmakodinámiás, toxikológiai válasza és a terápiás hatás kialakulásának bonyolult kapcsolatrendszerét.

Történet

A biogyógyszerészet vagy biofarmácia kifejezés John G. Wagner (1921-1998) közleményében szerepel először 1961-ben, amelyből kiderül, hogy az elnevezést eredetileg Gerhard Levy említette egy szakmai megbeszélés alkalmával. Levy értekezéseiben a gyógyszerkészítményből történő hatóanyag-leadás és felszívódás összefüggéseire hívja fel a figyelmet, valamint a gyógyszerhordozó rendszer hatékonyságot befolyásoló szerepét hangsúlyozza. John G. Wagner szerint a biofarmácia a gyógyszerformulálás és a gyógyszer terápiás hatékonysága közötti összefüggéseket tanulmányozza. Magyarországon a biofarmáciai szemlélet meghonosításának úttörői: Takács Géza, Kedvessy György, Dávid Ágoston és Minker Emil.

Biofarmáciai osztályozási rendszer

Gordon L. Amidon és munkatársai 1995-ben vezették be a hatóanyagoknak az emésztőrendszerből történő felszívódását meghatározó Biofarmáciai Osztályozási Rendszerét (Biopharmaceutical Classification System, BCS). A rendszer a hatóanyagokat egységes biogyógyszerészeti szempontrendszer alapján, oldhatóságuk és permeabilitásuk szerint csoportosítja.

Osztály	Oldhatóság	Permeabilitás
I.	jó	jó
II.	rossz	jó
III.	jó	rossz
IV.	rossz	rossz

A hatóanyagok ritkán kerülnek önmagukban alkalmazásra. A biofarmáciai kutatások ezért szorosan kapcsolódnak a hatóanyag és a készítmény farmakodinámiai, farmakokinetikai és gyógyszertechnológiai kutatási eredményeihez.

A biofarmáciai szempontok alapján kifejlesztett készítmények képesek az optimális gyógyszerhatás elérése céljából csökkenteni a szervezetbe juttatott hatóanyag mennyiségét, elkerülni a nemkívánatos mellékhatásokat, és a terápiás igényeknek megfelelően, a hatóanyag-felszabadulását, tervezett módon, a megfelelő helyen és időben, meghatározott sebességgel biztosítani.

A gyógyszerkészítménynek ezeket a tulajdonságait célszerűen megfelelően kialakított, az adagolás helyéhez illeszkedően, a hatóanyag felszabadítását meghatározó belső szerkezettel, optimalizált összetétellel, speciális gyógyszertechnológiai eljárások kifejlesztésével érhetik el.

A gyógyszerkészítmények felosztása a biofarmácia szempontrendszere alapján

A biofarmáciai szempontok alapján olyan új típusú, korszerű gyógyszerkészítményeket sikerült kifejleszteni, amelyek az alábbi főbb csoportokba oszthatók:

• 1.Időben szabályozott rendszerek, amelyek a hatás bevételt követő elérési idejének és a hatás időtartamának megválasztásával lehetnek:
• 1.1. gyorsított (pl.: oldat, pezsgőtabletta, gyorsan oldódó, vagy széteső tabletta)
• 1.2. lassított (pl. nyújtott kioldódású tabletta, implantációs tabletta)
• 1.3. késleltetett (pl.: bélben oldódó tabletta) és
• 1.4. szakaszos hatóanyag-leadású (pl. ismétlődő kioldódású) készítmények.

• 2.Térben szabályozott rendszerek, amelyek lehetnek
• 2.1. a hatóanyag közvetlenül a célszervbe juttatására (passzív targeting) alkalmas szerek (pl.: ízületbe, szívbe közvetlenül adható injekciók), vagy
• 2.2. nanotechnológiai úton előállított, a célsejtek (pl. rákos sejtek) felismerésére és hozzájuk kötődésre (aktív targeting) képes gyógyszerhordozó rendszerek.

• 3.Térben és időben, az előző két fő készítménycsoport kombinált alkalmazása.

Források

• Wagner, J.G.: Biopharmaceutics: Absorbtion Aspects, J. Pharm. Sci., 50, 359-387, 1961.
• Levy, G.: Comparison of Dissolution and Absorption Rates of Different Commercial Aspirin Tablets, J. Pharm. Sci., 50, 388-392, 1961.
• Gibaldi, M.: Biopharmaceutics and clinical pharmacokinetics, Lea & Febiger, Philadelphia, 1971.
• Amidon, G.L., Lennernäs, H., Shah, V.P., Crison, J.R.: A theoretical basis for a biopharmaceutic drug classification: the correlation of in vitro drug product dissolution and in vivo bioavailability, Pharm. Res., 120, 413-420, 1995.
• Amidon G.,L.,Lee P.,I.,Topp E.,M.:Transport processes in pharmaceutical systems, Marcel Dekker, New York, 2000.
• Rinaki, E., Valsami, G., Macheras, P.: Quantitative Biopharmaceutics Classification System: The Central Role of Dose/Solubility Ratio, Pharm. Res., 20, 1917-1925, 2003.
• Dévay Attila: Biogyógyszerészet ma és holnap I. Gyógyszerészet 51. 549-553. 2007.
• Dévay Attila: Biogyógyszerészet ma és holnap II. Gyógyszerészet 52. 14-22. 2008.
• Dévay A., Antal I.: A gyógyszeres terápia biofarmáciai alapjai, Medicina, Budapest, 2009.
• Halmos Gábor: Fejezetek a modern biofarmáciából, Debreceni Egyetem, 2011
• Dévay Attila: A gyógyszertechnológia alapjai, Pécsi Tudományegyetem, 2013

További információk

• A Pécsi Tudományegyetem Gyógyszertechnológiai és Biofarmáciai Intézetének weboldala

Kapcsolódó szócikkek

• a kórházi klinikai gyógyszerészet története
• Apotéka
• Aszklépiosz botja
• állatgyógyászati gyógyszerészet
• állatgyógyászati gyógyszerészet története
• Dávid Lajos
• drog
• gyógyszer
• gyógyszertár
• gyógyszerész
• gyógyszerészet
• gyógyszerészet és gyógyszerkészítés a történelem előtti időkben
• gyógynövény
• gyógyteák
• intézeti gyógyszerészet
• kórház
• klinikai gyógyszerészet
• magyar gyógyszerészek
• perioperatív antibiotikum- és infekcióprofilaxis
• placebo
• utazás-orvostani klinikai gyógyszerészet története
• útipatika
• védőoltás
• vényforgalmú gyógyszertár