Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
 
==Erkölcstelen mesék==
Borowczyk rendezői pályáján az ''Erkölcstelen mesék'' (1974) jelentette a fordulatot. A 4 epizódból álló film nagy feltűnést keltett, s általa azok is megismerték a lengyel rendező nevét, akik korábbi műveiről nem is hallottak. A [[1970-es évek|70-es évek]] első felében az erotika végérvényesen polgárjogot nyert a [[filmművészet]]ben, s kisebb-nagyobb cenzurális huzavonák után egyre több olyan film került széles körű forgalmazásba, melyekben a [[szexualitás]] a korábbiakhoz képest meghökkentő nyíltsággal jelent meg. Az [[Emmanuelle (film)|Emmanuelle]]-féle esztétikailag szép, ám alapvetően felületes mozgóképekkel szemben az ''Erkölcstelen mesék''ben az erotika valóban a művészet szintjére emelkedett Borowczyk különleges stílusának, egyedi képi látásmódjának köszönhetően. A film első epizódja, ''A dagály'' [[André Pieyre de Mandiargues]] egyik műve alapján készült. (Borowczyk később is többször merítettihletet ihletettmerített a szerző írásaiból.) A történet ifjú főszereplője a tengerparton a testi szerelem rejtelmeibe vezeti be unokahúgát: a rendező a nemi vágy elhatalmasodását a növekvő dagállyal állítja képi párhuzamba. A ''Thérèse filozófiája'' című történet hősnője magányos örömöket él át, s ebben az epizódban a tárgyakat lírai módon ábrázoló Borowczyk érvényesül. Az utolsó két mese történelmi vonatkozású. A ''Báthory Erzsébet'' a híres-hírhedt [[Csejte|csejtei]] várúrnőről szól, aki a legenda szerint szűzlányok vérében fürdött, hogy megőrizze szépségét. Borowczyk nem a [[történelem]], hanem a látvány felől közelített a legendához: a vérrel teli dézsa, a nagyasszony fürdőzése hatásos módon elevenedett meg a kamerák előtt. ([[Báthory Erzsébet]] szerepét [[Paloma Picasso]], a zseniális festő, [[Pablo Picasso]] lánya alakította.) Az utolsó történet a vérfertőző Borgiák históriáját idézi fel, ám az ellentét a családtagok fajtalankodásának képsorai és az erkölcstelenséget kipellengérező [[Savonarola]] szónoklatai között kissé didaktikus.
 
A későbbi Borowczyk-filmek is „erkölcstelen mesék” vagy éppenséggel egy bűn történetét mondják el, mint például a [[Stefan Żeromski]] regényéből Lengyelországban forgatott alkotás: [[A bűn története]] ([[1975]]) a rendező egyik legjobb játékfilmje, melyben téma és forma összhangja valósult meg. A korábban már kétszer is megfilmesített melodráma egy polgári származású lány gyilkossá és utcalánnyá züllésének romantikus története, melyet Borowczyk kitűnő lengyel színészek és technikai munkatársak segítségével valósított meg.
Névtelen felhasználó

Navigációs menü