„Besnyő” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
egy bájt hozzáadva ,  7 évvel ezelőtt
→‎Története: domonkosrendi --> Domonkos-rendi
({{Fejér megye települései}})
(→‎Története: domonkosrendi --> Domonkos-rendi)
[[Fájl:steiner.jpg|bélyegkép|balra|180px|]] [[Fájl:címer01.jpg|bélyegkép|balra|A Gróf Wimpffen család ősi címere]][[Fájl:Füzy.jpg|bélyegkép|balra|180px|A zsidómentő plébános]]A mai Besnyő és a hozzá tartozó részek ősidők óta lakott településnek számítanak, hiszen a Velencei-tó, valamint a Duna közelsége, a vadban gazdag erdők és a remek föld idevonzotta az embereket. A római birodalom korában közlekedési csomópont volt és ez megmaradt a középkorban is (lásd: Bevár, ahol a London-Moszkva közötti postakocsi-forgalom "bevárta" egymást, de volt itt fogadó, lóváltóhely, pénzváltó, stb.) A környék régészeti lelőhelyekben gazdag, ugyanis másfél-kétméteres ásás után ritka, ha nem kerül elő valamilyen emlék a múltból.
 
A ''Besnyő'' településnév első jegyzőkönyvi említése a környéken 1276-ból való, amikor is a bessenyő sámánok felett ítélkezett az eretnekeket üldöző bíróság Marcell domonkosrendiDomonkos-rendi szerzetes vezetésével. Bessenyőfalváról "egy vak családapa és Nota nevű kísérője" került vád alá. (A történtekről a [Kassai Kódexben] [http://www.mariaorszaga.hu/index.php?menu=bovebben&tipus=kultura&kod=101&kat=4] találunk leírást - [Fehér M. Jenő] [http://hmult2.50webs.com/konyvek1/besostaa.htm] domonkos szerzetes kutatása szerint). Egy [[1424]]-es okiratból az is kiderül, hogy tulajdonképpen négy ilyen nevű település is volt a környéken: ''Alsó-'' és ''Felsőbesnyő,'' valamint két ''Kisbesnyő.'' A [[16. század]]ban, a törökök érkeztével valamennyi település elnéptelenedett. A [[17. század]]ban – más [[Duna]] közeli településhez hasonlóan – Besnyőt is a délről vándorló délszlávok népesítették be, a birtokjog pedig Szapáry Andrásra szállt. Később Eötvös családhoz került a terület, amikor is kialakult a környék majorság jellege. [[1845]]-ben [[Sina György]] vásárolta meg a vidéket. Báró Sina Simon négy lányának egyikét Anasztáziát a német származású, de Ausztriában élő gróf, Wimpffen Viktor tengerész, hajóparancsnok vette feleségül, hozományul kapva az ercsi és érdi uradalmakat. Halála után fia gróf Wimpffen Szigfrid (1865-1929) lett [[Ercsi]] és a 21 ezer hold birtokosa, a Százhalombattától – Adonyig terjedő Duna-szakasszal együtt. A századfordulótól 1945-ig a község sorsa szorosan összefüggött a grófi család és uradalmának történetével. A népesség foglalkozás szerinti megoszlásában továbbra is az agrárjelleg dominált, de jelentős szerephez jutottak a céhek és a dunai vízimolnárok is.
[[Fájl:Wimpffen Szigfrid gyászjelentés.jpg|bélyegkép|jobbra|180px]]
[[Fájl:kereszteles01.jpg|bélyegkép|jobbra|180px]]

Navigációs menü