„Hadley-cella” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a kieg. |
a kieg.: ciklon |
||
| 7. sor: | 7. sor: | ||
Az áramlást elsőként [[George Hadley]] (1685–1768) fedezte fel 1735-ben, amit később kiegészítettek; a tőle északabbra lévők a Ferrel-cella és a Poláris-cella. |
Az áramlást elsőként [[George Hadley]] (1685–1768) fedezte fel 1735-ben, amit később kiegészítettek; a tőle északabbra lévők a Ferrel-cella és a Poláris-cella. |
||
==Működése== |
|||
A légköri keringés oka egyszerűen az, hogy a Föld az Egyenlítő környékén kapja a legtöbb napsugárzást és így hőenergiát. Az áramlás energiát szállít az Egyenlítőtől a sarkok felé. A 30°-os földrajzi szélességtől északra és délre az energiatranszportot [[ciklon]]ok és [[anticiklon]]ok végzik, amik viszonylag meleg levegőt szállítanak a sarkok felé, és a felszínen hidegebb levegőt az Egyenlítő felé. |
|||
[[Kategória:Meteorológia]] |
[[Kategória:Meteorológia]] |
||
A lap 2013. december 26., 16:14-kori változata
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik. Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2013. december 26. |
A Hadley-cella egy légköri áramlás elnevezése, amiben az Egyenlítőnél 10–15 km magasságba felszálló meleg légtömegek a sarkok felé áramlanak, majd a szubtropikus, nagynyomású 30°N és 30ºS környékén leszállnak a felszín felé. A felszínen az áramlás következtében passzátszelek alakulnak ki, amik mindkét féltekén nyugat felé fújnak.
Következményei a trópusi esők és hurrikánok, valamint a szubtropikus övben kialakuló sivatagok és a magas légkörben lévő futóáramlatok.
Az áramlást elsőként George Hadley (1685–1768) fedezte fel 1735-ben, amit később kiegészítettek; a tőle északabbra lévők a Ferrel-cella és a Poláris-cella.
Működése
A légköri keringés oka egyszerűen az, hogy a Föld az Egyenlítő környékén kapja a legtöbb napsugárzást és így hőenergiát. Az áramlás energiát szállít az Egyenlítőtől a sarkok felé. A 30°-os földrajzi szélességtől északra és délre az energiatranszportot ciklonok és anticiklonok végzik, amik viszonylag meleg levegőt szállítanak a sarkok felé, és a felszínen hidegebb levegőt az Egyenlítő felé.