„Hadley-cella” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a pontositas |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
A '''Hadley-cella''' egy [[légkör]]i áramlás elnevezése, amiben az [[Egyenlítő]]nél 10–15 km magasságba felszálló meleg légtömegek a sarkok felé áramlanak, majd a szubtropikus, nagynyomású 30°N és 30ºS környékén leszállnak a felszín felé. A felszínen az áramlás következtében [[Passzátszél|passzátszelek]] alakulnak ki, amik mindkét féltekén nyugat felé fújnak. |
A '''Hadley-cella''' egy [[légkör]]i áramlás elnevezése, amiben az [[Egyenlítő]]nél 10–15 km magasságba felszálló meleg légtömegek a sarkok felé áramlanak, majd a szubtropikus, nagynyomású 30°N és 30ºS környékén leszállnak a felszín felé. A felszínen az áramlás következtében [[Passzátszél|passzátszelek]] alakulnak ki, amik mindkét féltekén nyugat felé fújnak. |
||
Következményei a trópusi esők és [[hurrikán]]ok, valamint a szubtropikus övben kialakuló [[sivatag]]ok és a magas légkörben lévő [[futóáramlatok]]. |
|||
Az áramlást elsőként [[George Hadley]] (1685–1768) fedezte fel 1735-ben, amit később kiegészítettek. |
Az áramlást elsőként [[George Hadley]] (1685–1768) fedezte fel 1735-ben, amit később kiegészítettek. |
||
A lap 2013. december 26., 15:58-kori változata
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik. Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2013. december 26. |
A Hadley-cella egy légköri áramlás elnevezése, amiben az Egyenlítőnél 10–15 km magasságba felszálló meleg légtömegek a sarkok felé áramlanak, majd a szubtropikus, nagynyomású 30°N és 30ºS környékén leszállnak a felszín felé. A felszínen az áramlás következtében passzátszelek alakulnak ki, amik mindkét féltekén nyugat felé fújnak.
Következményei a trópusi esők és hurrikánok, valamint a szubtropikus övben kialakuló sivatagok és a magas légkörben lévő futóáramlatok.
Az áramlást elsőként George Hadley (1685–1768) fedezte fel 1735-ben, amit később kiegészítettek.