„Ikkjú” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nemzetközi katalógusok + belső link. |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{magyaros|japán}} |
{{magyaros|japán}} |
||
[[Fájl:Portrait_of_Ikkyū_by_Bokusai.jpg|thumb|right|250px|Ikkjú, tanítványa, Bokuszai ábrázolásában]] |
[[Fájl:Portrait_of_Ikkyū_by_Bokusai.jpg|thumb|right|250px|Ikkjú, tanítványa, Bokuszai ábrázolásában]] |
||
'''Ikkjú''', névváltozat: '''Ikkjú Szódzsun''' ([[Japán nyelv|japánul]]:一休宗純, [[Hepburn-átírás]]sal: Ikkyū Sōjun) ([[1394]]–[[1481]]), a [[rinzai]] szektához tartozó [[ |
'''Ikkjú''', névváltozat: '''Ikkjú Szódzsun''' ([[Japán nyelv|japánul]]:一休宗純, [[Hepburn-átírás]]sal: Ikkyū Sōjun) ([[1394]]–[[1481]]), a [[rinzai]] szektához tartozó [[Zen|zen buddhista]] szerzetes, költő, a [[japán teaszertartás]] egyik megteremtője. |
||
Huszonhat évesen a [[Biva-tó|Biva-tavon]] meditálva világosodott meg egy varjú károgására. Cselekedetei megosztották kortársait: igen szerette az alkoholt, megvilágosodását követően rendszeresen látogatta a bordélyházakat, a nemi életet mintegy vallási gyakorlatként értelmezve, az újévi ünnepek alkalmával pedig pálcára szúrt koponyát hordott körbe azt kántálva: ''„Öregszünk, közeleg a halál.”''<ref name="kultlex">{{cite book | author = Gy. Horváth László | title = Japán kulturális lexikon | publisher = Corvina | year = 1999 | id = ISBN 963-13-4756-7}}</ref> Mindennek ellenére élete végén kinevezték az 1467-től 1477-ig tartó [[Ónin-háború]] alatt lerombolt [[Daitokudzsi]] templom főapátjává, bár a posztot csak kelletlenül fogadta el. A rinzai szekta történetében egyszerre számít szentnek és eretneknek. |
Huszonhat évesen a [[Biva-tó|Biva-tavon]] meditálva világosodott meg egy varjú károgására. Cselekedetei megosztották kortársait: igen szerette az alkoholt, megvilágosodását követően rendszeresen látogatta a bordélyházakat, a nemi életet mintegy vallási gyakorlatként értelmezve, az újévi ünnepek alkalmával pedig pálcára szúrt koponyát hordott körbe azt kántálva: ''„Öregszünk, közeleg a halál.”''<ref name="kultlex">{{cite book | author = Gy. Horváth László | title = Japán kulturális lexikon | publisher = Corvina | year = 1999 | id = ISBN 963-13-4756-7}}</ref> Mindennek ellenére élete végén kinevezték az 1467-től 1477-ig tartó [[Ónin-háború]] alatt lerombolt [[Daitokudzsi]] templom főapátjává, bár a posztot csak kelletlenül fogadta el. A rinzai szekta történetében egyszerre számít szentnek és eretneknek. |
||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
{{források}} |
{{források}} |
||
== |
== További információk == |
||
* [http://terebess.hu/keletkultinfo/ikkju.html Versei a terebess.hun] |
* [http://terebess.hu/keletkultinfo/ikkju.html Versei a terebess.hun] |
||
* [http://terebess.hu/keletkultinfo/soos.html Soós Sándor Ikkjú Szódzsunról és koráról] |
* [http://terebess.hu/keletkultinfo/soos.html Soós Sándor Ikkjú Szódzsunról és koráról] |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
| ⚫ | |||
{{japán irodalom}} |
{{japán irodalom}} |
||
| ⚫ | |||
[[Kategória:Japán költők, írók]] |
[[Kategória:Japán költők, írók]] |
||
[[Kategória:Szerzetesek]] |
[[Kategória:Szerzetesek]] |
||
A lap 2013. december 25., 17:24-kori változata
Ikkjú, névváltozat: Ikkjú Szódzsun (japánul:一休宗純, Hepburn-átírással: Ikkyū Sōjun) (1394–1481), a rinzai szektához tartozó zen buddhista szerzetes, költő, a japán teaszertartás egyik megteremtője.
Huszonhat évesen a Biva-tavon meditálva világosodott meg egy varjú károgására. Cselekedetei megosztották kortársait: igen szerette az alkoholt, megvilágosodását követően rendszeresen látogatta a bordélyházakat, a nemi életet mintegy vallási gyakorlatként értelmezve, az újévi ünnepek alkalmával pedig pálcára szúrt koponyát hordott körbe azt kántálva: „Öregszünk, közeleg a halál.”[1] Mindennek ellenére élete végén kinevezték az 1467-től 1477-ig tartó Ónin-háború alatt lerombolt Daitokudzsi templom főapátjává, bár a posztot csak kelletlenül fogadta el. A rinzai szekta történetében egyszerre számít szentnek és eretneknek.
Források
- ↑ Gy. Horváth László. Japán kulturális lexikon. Corvina. ISBN 963-13-4756-7 (1999)
