„Juhász Géza (költő)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
'''Juhász Géza''' ([[Debrecen]], [[1894]]. [[december 20.]] – Debrecen, [[1968]]. [[július 13.]]) - költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1952).
'''Juhász Géza''' ([[Debrecen]], [[1894]]. [[december 20.]] – Debrecen, [[1968]]. [[július 13.]]) magyar költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1952).


==Élete==
==Élete==
'''Juhász Géza''' 1894 december 20-án született Debrecenben. 1914-től Budapesten volt bölcsészhallgató. Az [[első világháború|I. világháború]] idején besorozták katonának, 1919-ben tért haza francia fogságból. Debrecenben 1922-ben kapott magyar–német szakos tanári diplomát. 1923-1939 között a debreceni felsőkereskedelmi iskola tanára volt. Rendszeresen jelentek meg versei és tanulmányai a debreceni és országos folyóiratokban és napilapokban; többek között a [[Protestáns Szemle|Protestáns Szemlében]], a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]ban, a [[Napkelet (magyarországi irodalmi folyóirat)|Napkelet]]ben. Irásaiban elsősorban a kortárs irodalommal, az oktatással és közművelődéssel foglalkozott. Monográfiáit is e tárgykörből írta.
Juhász Géza 1894. december 20-án született Debrecenben. 1914-től Budapesten volt bölcsészhallgató. Az [[első világháború|I. világháború]] idején besorozták katonának, 1919-ben tért haza francia fogságból. Debrecenben 1922-ben kapott magyar–német szakos tanári diplomát. 1923-1939 között a debreceni felsőkereskedelmi iskola tanára volt. Rendszeresen jelentek meg versei és tanulmányai a debreceni és országos folyóiratokban és napilapokban; többek között a [[Protestáns Szemle|Protestáns Szemlében]], a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]ban, a [[Napkelet (magyarországi irodalmi folyóirat)|Napkelet]]ben. Irásaiban elsősorban a kortárs irodalommal, az oktatással és közművelődéssel foglalkozott. Monográfiáit is e tárgykörből írta.


1927-ben a tiszántúli haladó értelmiséget tömörítő Ady Társaság szervezője és elnöke volt. Jelentős munkásságot fejtett ki mint a népi irányzat teoretikusa.
1927-ben a tiszántúli haladó értelmiséget tömörítő Ady Társaság szervezője és elnöke volt. Jelentős munkásságot fejtett ki mint a népi irányzat teoretikusa.
8. sor: 8. sor:
1939-1944 között a református Dóczi leánygimnázium tanára volt.
1939-1944 között a református Dóczi leánygimnázium tanára volt.


1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945. áprilisa és júliusa között az ország első irodalmi folyóiratának a Magyaroknak szerkesztője.
1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945 áprilisa és júliusa között az ország első irodalmi folyóiratának a Magyaroknak szerkesztője.


1945-1964 között a debreceni [[Kossuth Lajos Tudományegyetem|KLTE]] tanára, a Magyar Irodalomtörténeti Intézet vezetője. Egyetemi előadásaiban főleg a [[felvilágosodás]] és a [[reformkor]] irodalmával, élete utolsó szakaszában pedig [[Csokonai Vitéz Mihály]] munkásságát kutatta.
1945-1964 között a debreceni [[Kossuth Lajos Tudományegyetem|KLTE]] tanára, a Magyar Irodalomtörténeti Intézet vezetője. Egyetemi előadásaiban főleg a [[felvilágosodás]] és a [[reformkor]] irodalmával, élete utolsó szakaszában pedig [[Csokonai Vitéz Mihály]] munkásságát kutatta.

A lap 2013. december 17., 19:25-kori változata

Juhász Géza (Debrecen, 1894. december 20. – Debrecen, 1968. július 13.) magyar költő, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1952).

Élete

Juhász Géza 1894. december 20-án született Debrecenben. 1914-től Budapesten volt bölcsészhallgató. Az I. világháború idején besorozták katonának, 1919-ben tért haza francia fogságból. Debrecenben 1922-ben kapott magyar–német szakos tanári diplomát. 1923-1939 között a debreceni felsőkereskedelmi iskola tanára volt. Rendszeresen jelentek meg versei és tanulmányai a debreceni és országos folyóiratokban és napilapokban; többek között a Protestáns Szemlében, a Nyugatban, a Napkeletben. Irásaiban elsősorban a kortárs irodalommal, az oktatással és közművelődéssel foglalkozott. Monográfiáit is e tárgykörből írta.

1927-ben a tiszántúli haladó értelmiséget tömörítő Ady Társaság szervezője és elnöke volt. Jelentős munkásságot fejtett ki mint a népi irányzat teoretikusa.

1939-1944 között a református Dóczi leánygimnázium tanára volt.

1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja, 1945 áprilisa és júliusa között az ország első irodalmi folyóiratának a Magyaroknak szerkesztője.

1945-1964 között a debreceni KLTE tanára, a Magyar Irodalomtörténeti Intézet vezetője. Egyetemi előadásaiban főleg a felvilágosodás és a reformkor irodalmával, élete utolsó szakaszában pedig Csokonai Vitéz Mihály munkásságát kutatta.

Főbb munkái

  • Testvérgályák (versek, Gulyás Pállal, Nyíregyháza, 1923)
  • Babits Mihály (Budapest, 1928)
  • Panorama de la littérature hongroise contemporaine (Paris, 1930)
  • Háború (versek, Debrecen, 1937)
  • A magyar szellem vándorútja (Debrecen, 1938)
  • Népi írók (Budapest, 1943)
  • Csokonai-tanulmányok (Budapest, 1977)
  • Juhász Géza Emlékkönyv (válogatott művek, sajtó alá rendezte, életrajzzal, bibliográfiával ellátta Juhász Izabella. Bevezető Bán Imre, Balogh László, Debrecen, 1975)

Források

  • Magyar Életrajzi Lexikon