„III. Ottó német-római császár” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a jav.
Nincs szerkesztési összefoglaló
3. sor: 3. sor:
| állam =
| állam =
| kép =Meister der Reichenauer Schule 002.jpg
| kép =Meister der Reichenauer Schule 002.jpg
| képméret =220px
| képméret =220px
| képaláírás =III. Ottó bizáncias stílusú ábrázolása.<br>Ismeretlen, [[reichenau]]i iskolához tartozó mester alkotása ([[1000]] k.)
| képaláírás =III. Ottó bizáncias stílusú ábrázolása.<br>Ismeretlen, [[reichenau]]i iskolához tartozó mester alkotása ([[1000]] k.)
| megnevezés =[[Német királyok listája|Német király]]
| megnevezés =[[Német királyok listája|Német király]]
54. sor: 54. sor:
Sokatmondó volt az is, hogy V. Gergely [[999]]-es halálát követően a pápává kinevezett császári bizalmas és nevelő, a kor legnagyobb tudósának számító Gerbert d'Aurillac a [[II. Szilveszter pápa|II. Szilveszter]] nevet vette fel – [[I. Szilveszter pápa]] volt ugyanis az az egyházfő, aki a hagyomány szerint megtérítette és megkeresztelte [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantint]]. II. Szilveszter kiállt neveltje törekvései mellett. Szintén nagy szerephez jutott Ottó környezetében [[Szent Adalbert|Adalbert]] [[prága]]i [[püspök]], akit [[997]]-es halála után már [[1000]]-ben [[szent]]té avattak.
Sokatmondó volt az is, hogy V. Gergely [[999]]-es halálát követően a pápává kinevezett császári bizalmas és nevelő, a kor legnagyobb tudósának számító Gerbert d'Aurillac a [[II. Szilveszter pápa|II. Szilveszter]] nevet vette fel – [[I. Szilveszter pápa]] volt ugyanis az az egyházfő, aki a hagyomány szerint megtérítette és megkeresztelte [[I. Constantinus római császár|Nagy Konstantint]]. II. Szilveszter kiállt neveltje törekvései mellett. Szintén nagy szerephez jutott Ottó környezetében [[Szent Adalbert|Adalbert]] [[prága]]i [[püspök]], akit [[997]]-es halála után már [[1000]]-ben [[szent]]té avattak.


Uralkodóként Ottó mély vallásosságról tett tanúbizonyságot, amikor elzarándokolt [[Gaeta|Gaetába]] és [[Gargano|Garganóba]]. 999-ben foglyul ejtette [[IV. János nápolyi herceg]]et, akit erős Bizánc-barát szimpátiái miatt jobbnak látott még [[1000]]-ben is magával vinni, amikor elzarándokolt Adalbert [[Gniezno|Gnieznóban]] nyugvó relikviáihoz. Ottó számára [[Nagy Károly frank uralkodó|Nagy Károly]] is követendő példa volt, ezért 1000-ban leereszkedett a sokak által szentként tisztelt hajdani [[frankok|frank]] császár maradványai közé az [[aachen]]i palotakápolnába, hogy ereklyéket gyűjtsön.
Uralkodóként Ottó mély vallásosságról tett tanúbizonyságot, amikor elzarándokolt [[Gaeta|Gaetába]] és [[Gargano|Garganóba]]. 999-ben foglyul ejtette [[IV. János nápolyi herceg]]et, akit erős Bizánc-barát szimpátiái miatt jobbnak látott még [[1000]]-ben is magával vinni, amikor elzarándokolt Adalbert [[Gniezno|Gnieznóban]] nyugvó relikviáihoz. Ottó számára [[Nagy Károly frank uralkodó|Nagy Károly]] is követendő példa volt, ezért 1000-ben leereszkedett a sokak által szentként tisztelt hajdani [[frankok|frank]] császár maradványai közé az [[aachen]]i palotakápolnába, hogy ereklyéket gyűjtsön.
[[Fájl:Ota3.jpg|bélyegkép|200px|balra| III. Ottó]]
[[Fájl:Ota3.jpg|bélyegkép|200px|balra| III. Ottó]]



A lap 2013. december 11., 22:43-kori változata

III. Ottó
III. Ottó bizáncias stílusú ábrázolása. Ismeretlen, reichenaui iskolához tartozó mester alkotása (1000 k.)
III. Ottó bizáncias stílusú ábrázolása.
Ismeretlen, reichenaui iskolához tartozó mester alkotása (1000 k.)

Német király
Uralkodási ideje
983 1002. január 23.
KoronázásaAachen
983. december 25.
ElődjeII. Ottó
UtódjaII. Henrik
Német-római császár
Uralkodási ideje
996 1002. január 23.
KoronázásaRóma
996. május 21.
Elődjenem öröklődik
Utódjanem öröklődik
Életrajzi adatok
UralkodóházLiudolf-ház
Született980. július közepe
Reichswald
Elhunyt1002. január 23. (21 évesen)
Civita Castellana
NyughelyeAacheni dóm[1]
ÉdesapjaII. Ottó
ÉdesanyjaTheophanu
Testvére(i)
  • Matilda of Germany, Countess Palatine of Lotharingia
  • Sophia I
  • Adelaide I
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Ottó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

III. Ottó (németül: Otto III.), (980. júliusa[2]1002. január 23.[2]) a Német-római Birodalom harmadik császára (uralkodott 983-tól haláláig, nagykorúsították 994-ben), II. Ottó és a bizánci Theophanu gyermeke, a Liudolfing-dinasztia sarja volt. Uralkodása alatt a „világ csodájának” nevezték, mivel jártas volt a tudományokban, latinul és görögül is beszélt, verseket írt, ami az akkori időkben szokatlannak számított.

A fiatalkorú császár

Amikor 983-ban apja elhunyt, a trónörökös alig hároméves volt. Rokona, II. (Civakodó) Henrik, Bajorország hercege ki is próbálta használni a helyzetet, és igyekezett megszerezni a régensi tisztséget, azonban Szent Willigis mainzi érseknek köszönhetően előbb az anyacsászárné, majd Theophanu 991-es halálát követően II. Ottó matuzsálemi kort megért anyja, Burgundi Adelhaid lett a régens.

A birodalom feltámasztása

Ottót 994 szeptemberében ismerte el nagykorúnak a solingeni birodalmi gyűlés. Uralkodása alatt kiemelt fontosságot tulajdonított Itáliának és a Pápai Állammal ápolt kapcsolatoknak. 996-ban XV. János pápa hívására érkezett a félszigetre II. Crescentius, egy lázadó római nemesember ellen, azonban már csak az egyházfő halála után vonult be a városba. Május 21-én az általa trónra tett V. Gergely császárrá koronázta, de mihelyt Ottó eltávozott, Crescentius letette a pápát, és XVI. Jánost nevezte ki a helyére. 998-ban a császár visszatért, Crescentiust és a lázadók többi vezetőjét kivégeztette az Angyalvárban, az ellenpápát pedig megcsonkították és megvakították.

Miután Ottó nem tért vissza a Német Királyságba, a birodalom központja Róma városa lett, ahol a Palatinuson kezdett palotaépítésbe. III. Ottónak feltehetően az univerzális Imperium feltámasztása volt az álma, talán anyja hatására is. Felvette a „világ császára”, az „apostolok szolgája” és a „Jézus Krisztus szolgája” címeket, és a Renovatio imperii Romanorum (a Római Birodalom felújítása) lett a programja.

A keresztény császár

Sokatmondó volt az is, hogy V. Gergely 999-es halálát követően a pápává kinevezett császári bizalmas és nevelő, a kor legnagyobb tudósának számító Gerbert d'Aurillac a II. Szilveszter nevet vette fel – I. Szilveszter pápa volt ugyanis az az egyházfő, aki a hagyomány szerint megtérítette és megkeresztelte Nagy Konstantint. II. Szilveszter kiállt neveltje törekvései mellett. Szintén nagy szerephez jutott Ottó környezetében Adalbert prágai püspök, akit 997-es halála után már 1000-ben szentté avattak.

Uralkodóként Ottó mély vallásosságról tett tanúbizonyságot, amikor elzarándokolt Gaetába és Garganóba. 999-ben foglyul ejtette IV. János nápolyi herceget, akit erős Bizánc-barát szimpátiái miatt jobbnak látott még 1000-ben is magával vinni, amikor elzarándokolt Adalbert Gnieznóban nyugvó relikviáihoz. Ottó számára Nagy Károly is követendő példa volt, ezért 1000-ben leereszkedett a sokak által szentként tisztelt hajdani frank császár maradványai közé az aacheni palotakápolnába, hogy ereklyéket gyűjtsön.

III. Ottó

A keleti politika

Az ún. gnieznói kongresszuson Ottó találkozott Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemmel, akitől megkapta Adalbert ereklyéinek egy részét, míg vendéglátója a Szent Lándzsa egy másolatával lett gazdagabb, egyúttal a Birodalom hűbéresévé vált, a lengyelek adókötelezettsége azonban megszűnt. Ekkor történt meg az önálló lengyel egyházszervezet kialakítása Gniezno érseki rangra emelésével.

Ottó nem csak a lengyelekkel, de a magyarokkal is jó viszonyt kívánt ápolni, ennek tudható be, hogy Szent István megkoronáztathatta magát 1000-ben. Hogy Szilveszter pápa, vagy Ottó küldte-e számára a koronát, az a csekély vonatkozó forrásanyag miatt nem eldönthető, ám mivel a császár és a pápa teljes egyetértésben politizált, különösebb jelentősége sincs.

Halála, utódlása

Lengyel- és németországi útjait követően a császár visszatért Itáliába. Szent Adalbert ereklyéinek nagy részét a Tevere szigetén építtetett Szent Bertalan templomban (San Bartolomeo all'Isola) helyezte el Szent Bertalan bőrének egy darabjával együtt, de a karcsontokból jutott Aachenbe, Reichenauba, Liège-be, Affilébe és Terracinába is. 1001-ben egy tivoli felkelést vert le, de mivel megkímélte a várost, az ellenséges rómaiak Gergely tusculumi gróf támogatásával fellázadtak, és Ottó kénytelen volt Ravennába visszavonulni. 1002-re elegendő erőt gyűjtött az ellencsapásra, de nem sokkal azután, hogy hadjáratra indult Róma ellen, elhunyt. Haláláért nagy valószínűség szerint a ravennai mocsárvidékén szerzett malária okolható, bár a középkorban azt híresztelték, hogy a meggyilkolt Crescentius özvegye férkőzött a császár kegyeibe, majd megmérgeztette. Ottót Nagy Károly mellé temették Aachenben, de sírja eltűnt az idők folyamán.

III. Ottó sírja az Aacheni dómban

A fiatalon elhunyt III. Ottó nőtlen és gyermektelen volt, egyébként atyjához hasonlóan bizánci feleséget keresett magának. Élete végén tárgyalásokat folytatott VIII. Konstantinnal, II. Baszileiosz bizánci császár fivérével, és halálakor már Puglia partjaira érkezett a kiválasztott hercegnő, a később bizánci császárnőként uralkodó Zoé. A Szász-ház azonban nem vele halt ki: a trónt az Ottó uralkodása kezdetén hatalmi igénnyel fellépő Civakodó Henrik bajor herceg fia, a később szentté avatott II. Henrik – a szintén szentté avatott I. István magyar király sógora – örökölte.

Jegyzetek

  1. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  2. a b Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok, Mæcenas, Budapest, 1998, ISBN 963-9025-66-6, 38. oldal

Külső hivatkozások

Commons:Category:Otto III, Holy Roman Emperor
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Ottó német-római császár témájú médiaállományokat.

Lásd még


Előző uralkodó:
II. Ottó
Német király
9831002
Német-római császár
9961002
Császárok a Német-római Birodalomban (8001806)
I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok”
800 814 840 843 855 875 877 881 887 891
   I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —    
891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983
   Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó   
983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155
    —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —    
1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410
   I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —    
1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637
   Zsigmond III. Frigyes I. Miksa V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd   
1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806
   III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc   
Karoling-házLiudolf-házSzáli-házSupplinburg-házStauf-házWelf-házWittelsbach-házLuxemburg-házHabsburg-ház
A német-római császári korona
Következő uralkodó:
II. Henrik
Előző uralkodó:
II. Ottó
Itália királya
9961002
Következő uralkodó:
Arduin