„Erdei madársóska” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a "wikicommons = Category:" → "wikicommonscat = " AWB |
|||
15. sor: | 15. sor: | ||
| binomial_authority = [[Carl von Linné|L.]], 1753 |
| binomial_authority = [[Carl von Linné|L.]], 1753 |
||
| wikispecies = Oxalis acetosella |
| wikispecies = Oxalis acetosella |
||
| |
| wikicommonscat = Oxalis acetosella |
||
}} |
}} |
||
A lap 2013. november 28., 05:04-kori változata
Erdei madársóska | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Oxalis acetosella L., 1753 | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Erdei madársóska témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei madársóska témájú médiaállományokat és Erdei madársóska témájú kategóriát. |
Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) a madársóska-virágúak (Oxalidales) rendjében a névadó madársóska (Oxalis) nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is elterjedt faja. Magyarul (és franciául) népiesen allelujafűnek is hívják. További népi nevei: apró fecskehere, háromlevelűfű, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, madársásdi, nyúlkenyér, nyúlsóska, sósdi.
Származása, elterjedése
Hazánkban az egyetlen őshonos madársóskaféle.
Megjelenése, felépítése
Szár föld alatti, kúszó; a föld fölé emelkedő levélzet 8–15 cm magas. Csak tőlevelei vannak, ezek három, szív alakú, széles, ékvállú levélkéből összetettek. Fehér, illetve halvány rózsaszínű, pirosan erezett virágai magánosan nőnek a tőálló kocsányon, a porzók tövükön gyűrűszerűen összenőttek. Termése tok.
Életmódja, élőhelye
Mészkerülő; tipikusan az erdei fenyvesek és lucfenyvesek, a gyertyán- és bükkelegyes erdők aljnövényzetében nő.
Levelei este, „alvó állásban” a levélszárnyakhoz hasonlóan összecsukódnak. A közvetlen fény is hasonló, „nappali alvást” eredményez, ugyanis kifejezett árnyéknövény, ami teljes asszimilációs teljesítményét a napvilág egytizedénél éri el.
Április–októberben (főként májusban) virágzik. Toktermése kirepítí a magokat, amikor felhasad.
Felhasználása
Leveleinek oxálsavtartalma miatt régebben cserzőanyagnak használták, valamint tintát is készítettek belőle.
Források
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 6.
- Terra Alapítvány: Hazánk növényvilága
- Tavaszi virágok