„Szendvics” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
iw(ek) ki ---> Wikidata leíró lappal összekapcsolva |
→Lásd még: Hamburger |
||
| 16. sor: | 16. sor: | ||
== Lásd még == |
== Lásd még == |
||
*[[Hamburger]] <!--az is csak egy szendvics--> |
|||
* [[b:Szakácskönyv/Előételek|Előételek, hideg- és melegszendvics]]receptek a Wikikönyvekben |
* [[b:Szakácskönyv/Előételek|Előételek, hideg- és melegszendvics]]receptek a Wikikönyvekben |
||
* [[b:Szakácskönyv/Előételek/paste|Szendvicskrémek]] |
* [[b:Szakácskönyv/Előételek/paste|Szendvicskrémek]] a Wikikönyvekben |
||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
A lap 2013. november 12., 18:07-kori változata
A szendvics jellemzően két szelet kenyeret, vagy kettévágott péksüteményt jelent, ami közé húst, sajtot, zöldségfélét, vagy lekvárt töltenek. A szeleteket ízlés szerint vajjal, szendvicskrémmel, vagy olívaolajjal kenik meg. 1769-ben találta fel John Montagu Sandwich grófja, aki a kártya iránti szenvedélye miatt vonult be a gasztronómia történelembe, mivel szenvedélyes játékosként nem akart felállni az asztaltól, amely mellett kártyázott. Azért, hogy egyen valamit, azt kérte a szolgáitól, hogy tegyenek neki egy szelet húst két szelet kenyér közé. Így lett aztán ő a világon mindenki által ismert szendvics feltalálója.
A szendvicset jellemzően tízóraira vagy uzsonnára fogyasztják, de főétkezésként is megállja a helyét. Könnyen szállítható, ezért tipikus étel piknikeken és kirándulásokon.
Eredet
Az első szendvics megalkotását a zsidó bölcsnek, Hillélnek, a nagy öregnek tulajdonítják, aki állítólag bárányhússal és fűszernövényekkel töltött maceszt készített a zsidó húsvét idején.
A középkorban vastag kenyérszeletek szolgáltak tányérként. Az étkezés végén az étellel átitatott kenyérszeleteket a kutyák vagy a koldusok kapták.
A szendvics szó angol megfelelője, a „sandwich” a XVIII. században jelent meg először írásban, Edward Gibbon történész és parlamenti képviselő naplójában. Az angol John Montaguról, Sandwich negyedik grófjáról nevezték el. A gróf, bár a szendvics feltalálásához semmi köze nem volt, állítólag igen kedvelte ezt az ételt. Az egyik feltételezés szerint azért, mert így nem kellett félbehagynia egy kártyapartit sem, mert a keze nem lett zsíros az ételtől. A másik teória szerint az íróasztalánál töltött hosszú órákat nem szerette volna megszakítani.
Lásd még
- Hamburger
- Előételek, hideg- és melegszendvicsreceptek a Wikikönyvekben
- Szendvicskrémek a Wikikönyvekben
Külső hivatkozások
