„Jean Froissart” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2013. november 6., 01:45-kori változata

Jean Froissart (angolosan John Froissart) (c. 1337 – c. 1405) középkori francia származású németalföldi történetíró volt. Fő művében, a franciául írt Krónikában elsősorban a százéves háború főbb eseményeit ismerteti.

Élete

Életéről viszonylag keveset tudunk: apja címerfestő volt, maga pedig kereskedői pályára lépett. 24 évesen klerikus lett, és IV. Károly német-római császár ajánlólevelének köszönhetően Hainut-i Filippa, III. Edward angol király feleségének lett udvari költője és udvari történetírója 1361 és 1369 között.

Sokat utazott, bejárta Angliát, Skóciát, Wales-t, Flandriát és Hispániát, hogy forrásokat gyűjtsön készülő történeti művéhez. Részt vett Milánóban Galeazzo Visconti esküvőjén, ahol találkozott Chaucerrel és Petrarcával.

Filippa halála és művének első könyve publikálása után Brabant hercegnője, Johanna pártfogását élvezte. Művének elismeréseként kegydíjakat kapott, többek között Chimay kanonokságát, illetve Estinnes falu birtokát, melyekből finanszírozni tudta utazásait és forrásgyűjtését művéhez. 1395-ben visszatért Angliába, ahol azonban elkeserítette a lovagság hanyatlása. Valószínűleg Chimay-ben, a St. Monegunda templomban van eltemetve.

Krónikája

Szemlélete

Froissart történetírói munkássága magán viseli a burgundi udvarban akkor újra felvirágzó lovagi szemléletet: teljesen figyelmen kívül hagyja, vagy elítéli a társadalmi változásokat, melyek a Százéves Háborúban végbementek. Legfontosabb forrása a Jean Le Bel történetíró által írt Igaz történet volt, melyből helyenként szó szerint másol.

„ A célból, hogy a franciaországi és angliai háborúkban született vitéz fegyvertények méltó módon megörökíttessenek az emberi emlékezet számára, hogy a jók példát meríthessenek belőlük, nekikezdek írásba foglalni őket” (Froissart, 11. old, idézi Breisach 157.old.).

Elítéli a paraszti és városi mozgalmakat. John Ballt csak bolond kenti papként emlegeti. Az 1358-as Jacquerie kapcsán arról ír, hogy a parasztok azt hangoztatták, hogy „uraik hasonlóságára formált emberek, mégis állatokként kezelik őket. Ebből ők nem kérnek, nem szenvedhetik tovább, egyenlőek akarnak lenni. Froissart 139, idézi Breisach 158.old.)

Ha az Isten nem akadályozza meg, a gazság úgy elharapózik, hogy a bandák mind elpusztíttták volna a nemes vitézeket, utána a szentegyházat és minden gazdag embert a világban (Froissart 71. old, idézi Breisach 158. old)

Szerkezete

Négy könyvből áll:

I.könyv: 1322–1377 közötti évek eseményei

II.könyv: 1376–1385 közötti évek eseményei

III.könyv: 1386-1388 évek eseményei

IV.könyv: 1389–1400 évek eseményei

Ismertebb epizódok

A legismertebb, és a szépirodalomban (pl. Georg Kaiser), az esszéirodalomban, a komolyzenében valamint a képzőművészetben gyakran feldolgozott epizód a calais-i polgárok oltalomkérése volt, akik ingre-gatyára vetkőzve, nyakukban kötéllel kiszolgáltatták magukat a várost ostromló III. Edward kénye-kedvének, csak hogy az megkímélje városukat. Tettüket az önfeláldozás szép példájaként emlegették századokon át. Hahner Péter véleménye szerint azonban a kötéllel a nyakban való megjelenés tulajdonképpen a város megadását szimbolizálta a középkori szimbolikában, ezért a polgárok nem kockáztattak semmit.

Utóélete

Froissart történeti művét Enguerrand de Monstrelet folytatta 1440-ig. Művét felhasználta Jean de Wavrin is. A Krónika több mint 100 miniatúrát tartalmaz. A legdíszesebb kiadású Krónika a flamand Louis van Gruuthuse tulajdona volt, aki 1470 körül készíttette el a Krónikáját. Az egyik legismertebb illusztrátor Loiset Lyedet volt. Latinra franciából Johannes Sleidanus fordította.

Froissart Online

Froissart Krónikája franciául http://users.skynet.be/antoine.mechelynck/chroniq/froiss/F0.htm
Részletek: Flandria helyzete 1337-ben. In: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény.

Források

Ernst Breisach: Historiográfia. Budapest, Osiris, 2004.
Georges Duby: Franciaország története I. (Szerk.) Budapest, Osiris, 2005, ISBN 9633897563
Froissart krónikája. Ford. Hap Béla és Szeredi Anna. Budapest, Gondolat Kiadó, 1971.
Hahner Péter: Újabb 100 történelmi tévhit. Animus Kiadó, 2011.
Pallas Nagylexikona: online

Kapcsolódó szócikkek

Calais ostroma

A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Froissart témájú médiaállományokat.

Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 34. sor: / 34. sor: @@
 ===Ismertebb epizódok===
 [[Image:Bourgeois de Calais, musée Rodin.JPG|thumb|75px|''A calais-i polgárok'', [[Auguste Rodin]], [[Musée Rodin]] de Paris]]
-A legismertebb, és a szépirodalomban (pl. Georg Kaiser), az [[Molter Károly|esszéirodalomban]], a [[Rudolf Wagner-Régeny|komolyzenében]] valamint a képzőművészetben gyakran feldolgozott epizód a [[Calais ostroma|calais]]-i polgárok oltalomkérése volt, akik ingre-gatyára vetkőzve, nyakukban kötéllel kiszolgáltatták magukat a várost ostromló III. Edward kénye-kedvének, csak hogy az megkímélje városukat. Tettüket az önfeláldozás szép példájaként emlegették századokon át. Hahner Péter véleménye szerint azonban a kötéllel a nyakban való megjelenés tulajdonképpen a város megadását szimbolizálta a középkori szimbolikában, ezért a polgárok nem kockáztattak semmit.
+A legismertebb, és a szépirodalomban (pl. Georg Kaiser), az [[Molter Károly|esszéirodalomban]], a [[Rudolf Wagner-Régeny|komolyzenében]] valamint a képzőművészetben gyakran feldolgozott epizód a [[Calais|calais]]-i polgárok oltalomkérése volt, akik ingre-gatyára vetkőzve, nyakukban kötéllel kiszolgáltatták magukat a várost ostromló III. Edward kénye-kedvének, csak hogy az megkímélje városukat. Tettüket az önfeláldozás szép példájaként emlegették századokon át. Hahner Péter véleménye szerint azonban a kötéllel a nyakban való megjelenés tulajdonképpen a város megadását szimbolizálta a középkori szimbolikában, ezért a polgárok nem kockáztattak semmit.
 ===Utóélete===