„Courtenay-ház” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 8 interwiki link migrálva a Wikidata d:q429499 adatába
a →‎Családfa: 1 link korr.
41. sor: 41. sor:
******Beatrice, férje Otho de Hennebourg
******Beatrice, férje Otho de Hennebourg
******Ágnes, férje William de La Mandelie
******Ágnes, férje William de La Mandelie
***** [[Agnes de Courtenay|Ágnes]], férjei 1. Reginald de Marash, 2. [[I. Amalric jeruzsálemi király]], 3. [[Hugó de Ibelin]], 4. [[Reginald de Sidon]]
***** [[Agnes de Courtenay|Ágnes]], férjei 1. Reginald de Marash, 2. [[I. Amalrik jeruzsálemi király]], 3. [[Hugó de Ibelin]], 4. [[Reginald de Sidon]]
*****Isabella de Courtenay, férje [[II. Thoros örmény Lord]]
*****Isabella de Courtenay, férje [[II. Thoros örmény Lord]]
***Geoffrey Chapalu
***Geoffrey Chapalu

A lap 2013. október 27., 13:13-kori változata

A Courtenay-ház címere

A Courtenay-ház befolyásos nemesi család volt a középkori Franciaországban. A család eredetileg Courtenay kastélyából származott, innen kapta nevét a dinasztia.

Története

A család alapítója a 10. században élt Athon, Courtenay első ura, aki feltehetően a sensi grófok és Pharamond leszármazottja. Athon kihasználta a Burgundi Hercegségben dúló örökösödési háborút, amely Ottó-Vilmos burgund herceg és II. Róbert francia király között dúlt és megszerezte magának a Courtnenay kastély körüli földeket.

A 12. századtól a család két ágra oszlott, akik közül az egyik továbbra is Courtenay kastélyát uralta, de 1150-ben Renaud de Courtenay halálával kihalt. A kastélyt Peter, VI. Lajos francia király fia örökölte, aki korábban feleségül vette Erzsébetet és megalapították a Capeting-házat. A családnak ez az ága, szintén házasság révén, megszerezte Namur grófságát és a Konstantinápolyi Latin Császárságot. Az ág utolsó férfitagja, II. Balduin az utolsó latin császár volt, 1273-ban Itáliában halt meg. Unokája, Catherine de Courtenay 1300-ban Valois Károlyhoz, III. Fülöp francia király fiához és ezzel a francia koronára szálltak a Courtenay-család birtokai.

A család másik, fiatalabbik ágának tagjai részt vettek az egymást követő keresztes hadjáratokban és végül megszerezték Edessa grófságát (a keresztes lovagok által a Szentföldön alapított egyik állam). Ez az ág az 1200-as években halt ki.

A 12. század közepén a család néhány tagja a normannok uralta Angliában telepedett le, megszerezték Okehampton bárói címét és örökölték Devon grófságát (1293-ban) a de Redvers családtól (ld. Balduin de Redvers). A címet Hugh de Courtenay kapta meg. A család mai feje Hugh Courtenay Devon grófja.

Egyéb címek

IV. Lajos révén a Courtenay-család bizonyos mértékben rokonságban állt a francia királyokkal. A 17. században az addigra elszegényedett Courtenay-család tagja a vérrokonság miatt hercegi címet (princes du sang) követeltek maguknak, amit korábban csak a szűk királyi család tagjainak tartottak fenn. A cím meglehetősen nagy presztízzsel járt, hiszen birtokosai részt vehettek a királyi tanács ülésein és a párizsi nemzetgyűlésben is.

Azonban a Courtenay-ok követeléseit sorban három király, IV. Henrik, XIII. Lajos és XIV. Lajos is elutasította. A Bourbon-uralkodók a francia királyi családot csak IX. Lajos közvetlen leszármazottaira terjesztették ki és ezzel kizárták a Capeting-házhoz kötődő Courtenay-okat a családból.

A család legifjabb ágának utolsó férfitagja 1733-ban halt meg (öngyilkosságot követett el) és az utolsó élő családtag, Hélène de Courtenay 1768. június 29-én halt meg. Hélène férje Louis-Bénigne de Bauffremont (1684-1755), Bauffremont márkija volt, leszármazottaik a mai napig a Bauffremont-Courtenay címet viselik (ld. például Jacques de Bauffremont-Courtenay )

Családfa

Forrás

  • Généalogie des rois de France
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a House of Courtenay című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.