„Citozin” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a IUPAC-név magyarítás |
|||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
|- |
|- |
||
| [[IUPAC nomenklatúra|Kémiai név]] |
| [[IUPAC nomenklatúra|Kémiai név]] |
||
| 4- |
| 4-aminopirimidin-2(1''H'')-on |
||
|- |
|- |
||
| [[Vegyképlet|Összegképlet]] |
| [[Vegyképlet|Összegképlet]] |
||
A lap 2013. október 20., 21:58-kori változata
| Citozin | |
|---|---|
| Kémiai név | 4-aminopirimidin-2(1H)-on |
| Összegképlet | C4H5N3O |
| Moláris tömeg | 111,10 g/mol |
| Olvadáspont | 320–325 °C (bomlik) |
| CAS-szám | 71-30-7 |
| SMILES | NC1=NC(NC=C1)=O |
 
| |
A citozin a DNS-ben és RNS-ben található nukleobázisok egyike, mely pirimidinszármazék és guaninnal alkot bázispárt három hidrogénkötéssel. Heterociklikus aromás vegyület, mely két szubsztituenst tartalmaz, egy amin csoportot a 4-es, illetve egy keto csoportot a 2-es pozícióban. A citozin nukleozid a citidin.
A citozin először 1894-ben izolálták borjú csecsemőmirigyből (thymus). A szerkezetét 1903-ban írták le, és ugyanabban az évben már szintetizálták is.
A citozint használták az első kvantum számításokra. Amikor a kvantumszámítógép működési elméletei kezdtek kibontakozni 1998-ban Oxford-ban, az első David Deutsch által készített algoritmusokat a citozinra alapozták.
A citozin nukleotidja, a citidin-trifoszfát (CTP) enzimek kofaktora, és foszfátcsoportját az ADP-ből ATP-re történő cserére tudja felhasználni.
DNS-ben és RNS-ben a citozin guaninnal alkot bázispárt, azonban spontán deaminációval uracillá alakulhat át, amely pontmutációkhoz vezethet, ha a DNS javító enzimek nem lépnek működésbe.
A citozin metilálható 5-metil-citozinná a DNS-metil-transzferáz enzim segítségével.