„Török Aurél” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tervezte az egyetemi intézet bővítését, múzeum felállítását, antropológiai társaság és folyóirat létrehozását. [[1881]]-ben készített kutatási tervében célja saját maga által megfogalmazva: „''hazánk emberrasszait és népességeit rendszeresen, vidékről vidékre biológiai, ethnológiai és demográfiai szempontból megvizsgálni és ennek alapján megírni Magyarország antropológiáját''". Tervezett múzeumában a lakosságot különböző szempontok szerinti megoszlásban akarta bemutatni. Hozzáfogott a múzeum szervezéséhez, hamarosan nagy gyűjtemény alakult ki, tízezer koponyával és ezer csontvázzal létrehozta az intézetben az Antropológiai Múzeumot. Ilyen módon a magyar társadalmat is meg tudta ismertetni a modern antropológiával. Gyűjtőmunkája mellett módszertani kérdések megoldásával foglalkozott. Osteologiai, kraniologiai munkájához szellemes mérőeszközöket tervezett, többek között a koponyamérőt (craniometer). Elsők között alkalmazott [[biometria]]i módszereket és [[valószínűség-számítás]]t kraniológiai munkája során.
 
Ennek a kutatómunkának összefoglalójaként írta meg és adta ki [[1890]]-ben a 631 oldalas könyvét: „Grundzüge einer systematischen Kraniometrie” címmel. a kraniometria módszertani könyvét. Ez a könyve és az általa kifejlesztett koponyamérő (craniometer) külföldön is ismertté tette. [[1882]]-ben indította el az „Anthropologiai Füzetek” című szakfolyóiratot, első évfolyamának mind a 16 tanulmányát ő maga írta. A folyóirat érdeklődés híján egyetlen kötetet élt meg. Sikerei közé sorolható, hogy egy új tudományág, a tudományos embertan alapjait teremtette meg [[Magyarország]]on. Vizsgálhatta [[1883]]-ban [[III. Béla magyar király|III. Béla]] király csontmaradványait, és a feljegyzései ma is alapdokumentumnak számítanak hasonló kutatásoknál. Ő azonosította [[II. Rákóczi Ferenc]], [[Thököly Imre]] és több más bujdosó kihantolt tetemét. <nowiki>[[1908]]</nowiki>-ban ő azonosította be az ún. <nowiki>[[halasi csata]] ([[1703]]</nowiki>. október 5.) következtében létesült Kuruchalomban (<nowiki>[[Kiskunhalas]]</nowiki>) nyugvó magyar katonák tetemeit.
 
[[1892]]. [[május 5.|május 5-én]] a [[Magyar Tudományos Akadémia]] levelező tagjának választotta, több külföldi tudományos társaságnak rendes, illetve levelező tagja lett. [[1898]]-ban megkapta a III. osztályú vaskorona-rendet. Életműve nem teljesedhetett ki, az intézet részére csak néhány helyiséget biztosítottak, a gyűjteményt csak részben tudta megvalósítani, az általa alapított folyóirat, az ''Anthropológiai Füzetek'' csak egy évfolyamot élt meg, a tudományos társaság gyakorlatilag nem alakult meg. Munkásságát külföldön is elismerték, igazi elméleti szakemberré vált a [[kraniometria]] területén. Két tanítványa, [[Jankó János, ifj.|Jankó János]] ([[1868]]–[[1902]]) és [[Pápai Károly]] ([[1861]]–[[1893]]) folytatta a magyarság vizsgálatát és a magyar őstörténet kutatását.
1 437

szerkesztés

Navigációs menü