„Sully Prudhomme” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: Nemzetközi katalógusok sablon hozzáadása |
|||
3. sor: | 3. sor: | ||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
||
Kereskedő családból származott. Mérnöki pályára készült, de szembaja miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult, és egy ügyvédi irodában vállalt munkát. Költeményeit először a „Conference La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be, majd az ott kapott bátorítás nyomán a tágabb nyilvánosság elé lépett. Első kötetet, a ''Stances et Poèmes'' (1865) kedvező kritikát kapott [[Charles Augustin Sainte-Beuve|Sainte-Beuve]]-től és megalapozta hírnevét. |
Kereskedő családból származott. Mérnöki pályára készült, de szembaja miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult, és egy ügyvédi irodában vállalt munkát. Költeményeit először a „Conference La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be, majd az ott kapott bátorítás nyomán a tágabb nyilvánosság elé lépett. Első kötetet, a ''Stances et Poèmes'' (1865) kedvező kritikát kapott [[Charles Augustin Sainte-Beuve|Sainte-Beuve]]-től és megalapozta hírnevét. |
||
Sully Prudhomme filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a [[parnasszizmus|parnasszisták]] formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját; ez tükröződik abban, hogy lefordította [[Titus Lucretius Carus|Lucretius]] ''De Rerum Natura'' című művének első könyvét (1878-79). További verskötetei: ''Croquis Italiens'' (1866-68); ''Solitudes'' (1869); ''Impressions de la guerre'' (1870); ''Les Destins'' (1872); ''La Révolte des fleurs'' (1872); ''La France'' (1874); ''Les Vaines Tendresses'' (1875); ''La Justice'' (1878); ''Le Bonheur'' (1888). Verseire [[Gabriel Fauré|Fauré]], [[Ottorino Respighi|Respighi]], [[Charles Gounod|Gounod]] és [[Hubay Jenő]] komponáltak dalokat. A ''Les Epaves'' (1908) című kötete halála után jelent meg. [[Blaise Pascal|Pascalról]] írt könyve a ''La Vraie Religion selon Pascal'' (1905). |
Sully Prudhomme filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a [[parnasszizmus|parnasszisták]] formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját; ez tükröződik abban, hogy lefordította [[Titus Lucretius Carus|Lucretius]] ''De Rerum Natura'' című művének első könyvét (1878-79). További verskötetei: ''Croquis Italiens'' (1866-68); ''Solitudes'' (1869); ''Impressions de la guerre'' (1870); ''Les Destins'' (1872); ''La Révolte des fleurs'' (1872); ''La France'' (1874); ''Les Vaines Tendresses'' (1875); ''La Justice'' (1878); ''Le Bonheur'' (1888). Verseire [[Gabriel Fauré|Fauré]], [[Ottorino Respighi|Respighi]], [[Charles Gounod|Gounod]] és [[Hubay Jenő]] komponáltak dalokat. A ''Les Epaves'' (1908) című kötete halála után jelent meg. [[Blaise Pascal|Pascalról]] írt könyve a ''La Vraie Religion selon Pascal'' (1905). |
||
Noha a köztudatban remeteként maradt meg, Sully Prudhomme nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki [[Alfred Dreyfus]] mellett, és másokkal együtt tiltakozott az [[Eiffel-torony]] megépítése ellen.<ref>{{cite journal | author = Molnár Zsófi | date = 2008-08-14 | title = Elsüllyedt Nobel-díjasok II. - Miért nem Tolsztoj? - Sully Prudhomme (1839-1907), a filozófus költő | journal = [[Magyar Narancs]] | volume = XX. | issue = 33 | url = http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=16905 | accessdate = 2008-10-12 }}</ref> 1881-től haláláig a [[Francia Akadémia]] tagja volt, 1901 májusában a [[Magyar Tudományos Akadémia]] külső tagjává választották. Ugyanebben az évben kapta meg az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjat, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére.<ref>{{cite web | title = 100 éve halt meg Sully Prudhomme | url = http://www.stop.hu/articles/article.php?id=191604 | accessdate = 2008-10-12 }}</ref> |
Noha a köztudatban remeteként maradt meg, Sully Prudhomme nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki [[Alfred Dreyfus]] mellett, és másokkal együtt tiltakozott az [[Eiffel-torony]] megépítése ellen.<ref>{{cite journal | author = Molnár Zsófi | date = 2008-08-14 | title = Elsüllyedt Nobel-díjasok II. - Miért nem Tolsztoj? - Sully Prudhomme (1839-1907), a filozófus költő | journal = [[Magyar Narancs]] | volume = XX. | issue = 33 | url = http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=16905 | accessdate = 2008-10-12 }}</ref> 1881-től haláláig a [[Francia Akadémia]] tagja volt, 1901 májusában a [[Magyar Tudományos Akadémia]] külső tagjává választották. Ugyanebben az évben kapta meg az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjat, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére.<ref>{{cite web | title = 100 éve halt meg Sully Prudhomme | url = http://www.stop.hu/articles/article.php?id=191604 | accessdate = 2008-10-12 }}</ref> |
||
24. sor: | 24. sor: | ||
{{wikiforrásszerző}} |
{{wikiforrásszerző}} |
||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{IrodalmiNobelDíj1901-1925}} |
{{IrodalmiNobelDíj1901-1925}} |
||
A lap 2013. október 4., 22:22-kori változata
René François Armand (Sully) Prudhomme (Párizs, 1839. március 16. - Châtenay-Malabry, 1907. szeptember 6.) francia költő és esszéíró, az első irodalmi Nobel-díjas.
Életpályája
Kereskedő családból származott. Mérnöki pályára készült, de szembaja miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult, és egy ügyvédi irodában vállalt munkát. Költeményeit először a „Conference La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be, majd az ott kapott bátorítás nyomán a tágabb nyilvánosság elé lépett. Első kötetet, a Stances et Poèmes (1865) kedvező kritikát kapott Sainte-Beuve-től és megalapozta hírnevét.
Sully Prudhomme filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a parnasszisták formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját; ez tükröződik abban, hogy lefordította Lucretius De Rerum Natura című művének első könyvét (1878-79). További verskötetei: Croquis Italiens (1866-68); Solitudes (1869); Impressions de la guerre (1870); Les Destins (1872); La Révolte des fleurs (1872); La France (1874); Les Vaines Tendresses (1875); La Justice (1878); Le Bonheur (1888). Verseire Fauré, Respighi, Gounod és Hubay Jenő komponáltak dalokat. A Les Epaves (1908) című kötete halála után jelent meg. Pascalról írt könyve a La Vraie Religion selon Pascal (1905).
Noha a köztudatban remeteként maradt meg, Sully Prudhomme nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki Alfred Dreyfus mellett, és másokkal együtt tiltakozott az Eiffel-torony megépítése ellen.[1] 1881-től haláláig a Francia Akadémia tagja volt, 1901 májusában a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Ugyanebben az évben kapta meg az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjat, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére.[2]
Verseit többek között Kosztolányi Dezső fordította magyarra, magyar nyelvű kötete azonban nem jelent meg.
Jegyzetek
- ↑ Molnár Zsófi (2008. augusztus 14.). „Elsüllyedt Nobel-díjasok II. - Miért nem Tolsztoj? - Sully Prudhomme (1839-1907), a filozófus költő”. Magyar Narancs XX. (33). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- ↑ 100 éve halt meg Sully Prudhomme. (Hozzáférés: 2008. október 12.)
Források
- Sully Prudhomme. The Nobel-Prize in Literature 1901 (From Nobel Lectures, Literature 1901-1967, Editor Horst Frenz, Elsevier Publishing Company, Amsterdam, 1969) (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- Hegedűs Géza. Világirodalmi arcképcsarnok. Budapest, Szentendre: Arcanum, Interpopulart. ISBN 963-86029-8-8 (2000). Hozzáférés ideje: 2008. október 12.
- Szász Zoltán. „Sully Prudhomme”. Nyugat 1908 (1). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- Sully Prudhomme: Jegyesem (vers). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- Poèmes: [1] i [2]
- Les Vaines Tendresses HTML, PDF in libro veritas