„Sully Prudhomme” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 69 interwiki link migrálva a Wikidata d:q42247 adatába
TomcsyBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Nemzetközi katalógusok sablon hozzáadása
3. sor: 3. sor:


== Életpályája ==
== Életpályája ==
Kereskedő családból származott. Mérnöki pályára készült, de szembaja miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult, és egy ügyvédi irodában vállalt munkát. Költeményeit először a „Conference La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be, majd az ott kapott bátorítás nyomán a tágabb nyilvánosság elé lépett. Első kötetet, a ''Stances et Poèmes'' (1865) kedvező kritikát kapott [[Charles Augustin Sainte-Beuve|Sainte-Beuve]]-től és megalapozta hírnevét.
Kereskedő családból származott. Mérnöki pályára készült, de szembaja miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult, és egy ügyvédi irodában vállalt munkát. Költeményeit először a „Conference La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be, majd az ott kapott bátorítás nyomán a tágabb nyilvánosság elé lépett. Első kötetet, a ''Stances et Poèmes'' (1865) kedvező kritikát kapott [[Charles Augustin Sainte-Beuve|Sainte-Beuve]]-től és megalapozta hírnevét.


Sully Prudhomme filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a [[parnasszizmus|parnasszisták]] formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját; ez tükröződik abban, hogy lefordította [[Titus Lucretius Carus|Lucretius]] ''De Rerum Natura'' című művének első könyvét (1878-79). További verskötetei: ''Croquis Italiens'' (1866-68); ''Solitudes'' (1869); ''Impressions de la guerre'' (1870); ''Les Destins'' (1872); ''La Révolte des fleurs'' (1872); ''La France'' (1874); ''Les Vaines Tendresses'' (1875); ''La Justice'' (1878); ''Le Bonheur'' (1888). Verseire [[Gabriel Fauré|Fauré]], [[Ottorino Respighi|Respighi]], [[Charles Gounod|Gounod]] és [[Hubay Jenő]] komponáltak dalokat. A ''Les Epaves'' (1908) című kötete halála után jelent meg. [[Blaise Pascal|Pascalról]] írt könyve a ''La Vraie Religion selon Pascal'' (1905).
Sully Prudhomme filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a [[parnasszizmus|parnasszisták]] formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját; ez tükröződik abban, hogy lefordította [[Titus Lucretius Carus|Lucretius]] ''De Rerum Natura'' című művének első könyvét (1878-79). További verskötetei: ''Croquis Italiens'' (1866-68); ''Solitudes'' (1869); ''Impressions de la guerre'' (1870); ''Les Destins'' (1872); ''La Révolte des fleurs'' (1872); ''La France'' (1874); ''Les Vaines Tendresses'' (1875); ''La Justice'' (1878); ''Le Bonheur'' (1888). Verseire [[Gabriel Fauré|Fauré]], [[Ottorino Respighi|Respighi]], [[Charles Gounod|Gounod]] és [[Hubay Jenő]] komponáltak dalokat. A ''Les Epaves'' (1908) című kötete halála után jelent meg. [[Blaise Pascal|Pascalról]] írt könyve a ''La Vraie Religion selon Pascal'' (1905).


Noha a köztudatban remeteként maradt meg, Sully Prudhomme nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki [[Alfred Dreyfus]] mellett, és másokkal együtt tiltakozott az [[Eiffel-torony]] megépítése ellen.<ref>{{cite journal | author = Molnár Zsófi | date = 2008-08-14 | title = Elsüllyedt Nobel-díjasok II. - Miért nem Tolsztoj? - Sully Prudhomme (1839-1907), a filozófus költő | journal = [[Magyar Narancs]] | volume = XX. | issue = 33 | url = http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=16905 | accessdate = 2008-10-12 }}</ref> 1881-től haláláig a [[Francia Akadémia]] tagja volt, 1901 májusában a [[Magyar Tudományos Akadémia]] külső tagjává választották. Ugyanebben az évben kapta meg az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjat, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére.<ref>{{cite web | title = 100 éve halt meg Sully Prudhomme | url = http://www.stop.hu/articles/article.php?id=191604 | accessdate = 2008-10-12 }}</ref>
Noha a köztudatban remeteként maradt meg, Sully Prudhomme nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki [[Alfred Dreyfus]] mellett, és másokkal együtt tiltakozott az [[Eiffel-torony]] megépítése ellen.<ref>{{cite journal | author = Molnár Zsófi | date = 2008-08-14 | title = Elsüllyedt Nobel-díjasok II. - Miért nem Tolsztoj? - Sully Prudhomme (1839-1907), a filozófus költő | journal = [[Magyar Narancs]] | volume = XX. | issue = 33 | url = http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=16905 | accessdate = 2008-10-12 }}</ref> 1881-től haláláig a [[Francia Akadémia]] tagja volt, 1901 májusában a [[Magyar Tudományos Akadémia]] külső tagjává választották. Ugyanebben az évben kapta meg az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjat, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére.<ref>{{cite web | title = 100 éve halt meg Sully Prudhomme | url = http://www.stop.hu/articles/article.php?id=191604 | accessdate = 2008-10-12 }}</ref>
24. sor: 24. sor:
{{wikiforrásszerző}}
{{wikiforrásszerző}}


{{Nemzetközi katalógusok}}
{{IrodalmiNobelDíj1901-1925}}
{{IrodalmiNobelDíj1901-1925}}



A lap 2013. október 4., 22:22-kori változata

René François Armand (Sully) Prudhomme (Párizs, 1839. március 16. - Châtenay-Malabry, 1907. szeptember 6.) francia költő és esszéíró, az első irodalmi Nobel-díjas.

Életpályája

Kereskedő családból származott. Mérnöki pályára készült, de szembaja miatt abba kellett hagynia műszaki tanulmányait. Ezt követően irodalmat és jogot tanult, és egy ügyvédi irodában vállalt munkát. Költeményeit először a „Conference La Bruyère” nevű diáktársaságban mutatta be, majd az ott kapott bátorítás nyomán a tágabb nyilvánosság elé lépett. Első kötetet, a Stances et Poèmes (1865) kedvező kritikát kapott Sainte-Beuve-től és megalapozta hírnevét.

Sully Prudhomme filozófiai és tudományos érdeklődéssel ötvözte a parnasszisták formai tökélyre törekvéseit és eleganciáját; ez tükröződik abban, hogy lefordította Lucretius De Rerum Natura című művének első könyvét (1878-79). További verskötetei: Croquis Italiens (1866-68); Solitudes (1869); Impressions de la guerre (1870); Les Destins (1872); La Révolte des fleurs (1872); La France (1874); Les Vaines Tendresses (1875); La Justice (1878); Le Bonheur (1888). Verseire Fauré, Respighi, Gounod és Hubay Jenő komponáltak dalokat. A Les Epaves (1908) című kötete halála után jelent meg. Pascalról írt könyve a La Vraie Religion selon Pascal (1905).

Noha a köztudatban remeteként maradt meg, Sully Prudhomme nem fordult el a közélettől: az elsők között állt ki Alfred Dreyfus mellett, és másokkal együtt tiltakozott az Eiffel-torony megépítése ellen.[1] 1881-től haláláig a Francia Akadémia tagja volt, 1901 májusában a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Ugyanebben az évben kapta meg az első alkalommal kiosztott irodalmi Nobel-díjat, melynek összegét a francia írószövetségnek hagyta az elsőkötetes költők segítésére.[2]

Verseit többek között Kosztolányi Dezső fordította magyarra, magyar nyelvű kötete azonban nem jelent meg.

Jegyzetek

  1. Molnár Zsófi (2008. augusztus 14.). „Elsüllyedt Nobel-díjasok II. - Miért nem Tolsztoj? - Sully Prudhomme (1839-1907), a filozófus költő”. Magyar Narancs XX. (33). (Hozzáférés: 2008. október 12.)  
  2. 100 éve halt meg Sully Prudhomme. (Hozzáférés: 2008. október 12.)

Források

Fájl:Wikisource-logo-hu.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Sully Prudhomme témában.