„Bernecebaráti” változatai közötti eltérés

	Bernecebaráti
	Nagyboldogasszony római katolikus templom
; Bernecebaráti címere	; Bernecebaráti zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Kistérség	Szobi
Jogállás	község
Polgármester	Gyenes Zoltán
Irányítószám	2639
Körzethívószám	27
	Népesség
Teljes népesség	791 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	22,79 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	37,69 km²
Földrajzi nagytáj	Észak-magyarországi-középhegység
Földrajzi középtáj	Börzsöny
Földrajzi kistáj	Börzsönyi-peremhegység
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 02′ 25″, k. h. 18° 54′ 43″Koordináták: é. sz. 48° 02′ 25″, k. h. 18° 54′ 43″
	Bernecebaráti Pozíció Pest vármegye térképén
	Bernecebaráti weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Bernecebaráti témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2013. szeptember 19., 04:05-kori változata

Bernecebaráti község Pest megyében, a Szobi kistérségben.

Fekvése

Pest megye legészakibb települése. Kemence és Parassapuszta között található.

Története

Bernecebaráti ősi település a Börzsöny-hegység nyugati partfala mentén épült. 1928-ban egyesült Bernece és Baráti az 1936 lelket számláló Árpád-kori település. A falu elé ugró domb valóságos vár, a kicsiny műemlékké nyilvánított 13. században épült templomával együtt. Megerősített jellegét fekvése, messzire látható hagymasisakos tornya, lövésekkel tagolt újjáépített körfala még ma is elárulja. Az említett dombháton bronzkori vagy kora vaskori telep volt, melynek egy részét földsánccal vették körül. Ennek maradványai a mai napig is jól láthatók.

A történelmi időszakot vizsgálva a magyarok 900 körül érkeztek a vidékre. A honfoglaló vezérek birtokba vették az Ipoly-völgyét is. A Börzsöny peremén Árpád-kori falvak sorakoznak, köztük ez a falu is, Bernecebaráti.

E kor építészeti emléke a már említett hegytetőn álló templom.

Az oklevelekben

Bernece első okleveles említése 1276-ban található, amikor is IV. László király oklevele emlékszik meg róla, mint Drégelyvár tartozékáról. 1285-ben Hont-Pázmány nemzetség Bozóki ága kapta, de a falura az esztergomi érsek is jogot formált, s évtizedekig tartó véres viszály alakult ki, mely a környező falvakra nem volt jó hatással. Kettőjük harcába a Csák nemzetség is beavatkozott, és másfél évtizedig ők birtokolták ezt a tájat is.

Baráti legrégibb okleveles említése 1158-ban található, amikor is Adorján fia István a Szent Márton templomával ékesített Barátit a Garam melléki bencéseknek (Garamszentbenedek) adományozta. II. Géza oklevelében is szerepel a bencéseket megerősítő birtokadomány. A 14. században is történt írásos említés mégpedig 2 helyen is. Szigfrid Garamszentbenedeki apát (1330–1355) az apátság érdekében törvényt hozatott. 1462-ben az esztergomi káptalan birtoka 503 Ft-ért vette meg a Baráti birtokot a garamszentbenedeki apátságtól. A két község birtokosai között találhatók még a Verebélyi, Gréczy, Mahófalvy, Szállaspataki, Oláh, Okolcsányi családok.

Tatárok, törökök, földesurak

A történelem viharai nem kerülték el ezt a környéket sem. A tatárjárás, a feudális urak belviszálya, a török megszállása, majd a földesúri elnyomás nagy megpróbáltatásokat jelentett az itt lakóknak. A harcok folyamán csökkent a lakosság száma, de a feudális terhek növekedése is hozzájárult, hogy számos jobbágy család hagyta el a környéket. Az 1400-as évek közepétől a helyzet normalizálódott, ez időben a községek életében javulás mutatkozott annak ellenére, hogy Mátyás király igen nagy adókat vetett ki az itt lakó jobbágyokra. Mátyás sokat vadászott a Börzsöny ezen vidékein. Tanúsítja ezt a róla elnevezett Király-kút és Királyháza.

1546-ban a török elfoglalta Bernecét és Barátit, s a török kiűzéséig a két falu az esztergomi szandzsákhoz tartozott. Kettős megterhelést jelentett ez az idő az itt lévő lakosságnak, ezért az itt lakók száma rohamosan csökkent. A 17. század végétől az uradalmak nyomása egyre elviselhetetlenebb lett, a lakosság többsége nincstelen napszámosból, fuvarozóból, erdei munkásból állt.

A közelmúlt

A két világháború szintén sok áldozatot követelt a községtől. Az első világháborúban a férfilakosságból igen sokat hívtak be a hadseregbe az országos átlaghoz képest, és ezért az elesettek száma is magas, 59 fő. A második világháborúnak 52 áldozata volt a községükből. A község lakossága a templomkertben emlékoszlopot állított az I. és II. világháborúban elesettek emlékére.

1945 után a magyar falvak – köztük Bernecebaráti – lakosságának rohamos csökkenését – az 1950-es években kialakult hibás politikai és gazdasági intézkedések okozták. Ez alatt a 30 év alatt a lélekszám megközelítőleg a felére csökkent. Főleg a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása miatt fogtak sokan vándorbotot a kezükbe és az itt termelt javakból Balassagyarmaton, Vácon, Esztergomban és Budapest környékén építettek házakat.

A nyolcvanas évek végétől az elvándorlási hullám jóval csökkent, de a lakosság összlétszámát figyelembe véve volt olyan év is, mikor kétszer-háromszor többen haláloztak el, mint ahányan születtek.

1999. június 5-én hatalmas erejű árvíz pusztított a településen, súlyosan rongálva kb. 100 db lakóházat és az önkormányzat intézményeit, útjait. Tönkretette, szétszakította és elmosta a Kemence-patakon lévő kétnyomsávos közlekedési hidat. A helyreállítás több évet vett igénybe.

1999. augusztus 20-án avatták fel a település címerét, aminek alapja a levéltárban fellelt korabeli Bernecei pecsét.

A millenniumi zászló átadásának ünnepsége 2001. május 6-án volt a községben.

Napjainkban

A falu településszerkezetét nézve két részre tagolódik: úgy mint az öreg falura és az újtelekre.

Az öregfalu a Börzsöny hegységnek az Ipoly síkjára kifutó egyik völgyében fekszik. Ezt a völgyet Nagy-völgy névvel jelölik, és erre a szalagtelkes építési mód a jellemző. A falu másik része az új-telek, már az Ipoly síkján terül el, és erre a sakktábla-szerű, szabályos mérnöki alaprajz szerinti építkezés a jellemző.

Az 1989–1990-es évek nagymértékben megváltoztatták a község életét. Ez az az időpont, mikor településünk visszanyerte teljes önállóságát és megszabadult a ráerőszakolt társközségi titulustól. Annak ellenére, hogy a gyermeklétszám folyton csökken, önálló, osztott osztályokban folyik a tanítás, gyönyörű környezetben lévő nemrég épült iskolában. Az óvodai létszám az utóbbi időben csökken, most 28-30 óvodás jár az óvodába (2005/2006).

Az idősekről a Gondozási Központ gondoskodik, hol 22 fő bentlakó és mintegy 15-20 fő bejáróval fogalakoznak. Az egészségügyi ellátást egy jól felszerelt orvosi rendelő biztosítja.

Ember és természet

A falu a Börzsöny egyik jellegzetes hegyi községe, az ember szorosan összenőtt itt a tájjal, életük legfőbb szabályozója – főként régen – az erdő, amely a község határterületének 61%-a. Egy időben a lakosság több mint fele favágó volt. A fa megmunkálásához majd mindenki értett. Baltáik, fűrészeik alatt dőlt a fa a Börzsönyben, Bakonyban, Mátrában, majd „románszánkón” húzták be a kitermelt fát a hegyoldalakból. Maguk készítették mezőgazdasági eszközeiket, az épületek tetőszerkezetét. Bernecebaráti őslakossága a palócság nyugati ágához tartozik, de sajnos sajátos nyelvjárását, eredeti szokásait, néprajzi jellegzetességeit már alig észrevéve gyakorolja. Rátarti, leleményes, jó humorú, észjárásban a székelyhez hasonlóan furfangos, művészi hajlandóságú nép a palóc.

A községet körülvevő erdők vegyes összetételűek. Zömmel gyertyános, tölgyes, a magasabb helyen bükk, de egyre elterjedtebb a sík területen az akác. Az erdők állatvilága is igen változatos képet mutat. A nagyvadak szarvas, őz, vaddisznó bőven található, de szép számmal előfordul a vörös róka, néhány borz, nyest és vadmacska. Sajnos az apróvadak száma erősen csökken.

A hegységperem gyengébb talaja, az időjárás változékonysága ingadozóvá teszi a gazdasági növények terméshozamát. Mivel a lakosság rendelkezésére álló földterület kevés volt, fokozatosan áttértek a kis területen is nagy jövedelmet adó, munkaigényes málna termelésre. Napjainkban is jelentős területen termelnek a már említett bogyóson kívül ribizlit, szedret és epret.

Építészet

A falu régi építkezési formájára a palóc építkezés volt a jellemző. Szoba, pitvar, konyha, kamra, gazdasági épületek volt a sorrend. A korábbi faépítkezést, a fonott sövényfalas, majd a vályog- és kőfalazat váltotta fel. Ezen építési formájú házakból sajnos kevés maradt meg eredeti formájában, talán csak kettő-három, ami az öregfaluban található. Az újtelek lakóházai zömmel az 1960-as évek elejétől a kor igényének megfelelően épültek meg.

A faluban két műemlék jellegű épület van. Az egyik a templom dombon álló Római katolikus templom, a másik az iskola udvarán található úgynevezett Róth Kastély, más néven: Huszár Kastély.

A bernecei temetőben három nevezetes ember nyugvóhelye található: Schön Alajosnak, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc főhadnagyának, Sisa Pistának (Benkó István), a Börzsöny hegység utolsó betyárjának, és Szokolyi Alajosnak, az 1896-ban rendezett első újkori olimpián részt vett versenyzőnek sírja.

Híres emberek

Schön Alajos. 17 évesen lett az 1848-as szabadságharc honvédje, hadnagyi rangban érte a világosi fegyverletétel. Néhány év bújdosás után visszatért lakóhelyére, és a felvidéki utak tervezésében, építésében vett részt.
Sisa Pista, alias Benkó István. Betyár, Balás Sándor pandúr ellen elkövetett bűncselekményért kapott börtönbüntetést. Büntetése letöltése után nyugodt, békés életet élt, az uraság lovászaként.
Szokoly Lajos, báró, orvos, olimpikon. Az első újkori olimpia 200 méteres síkfutás számának 3. helyezettje, az első magyar éremszerző. A környék jótevőjeként emlékeznek rá, orvosi munkája mellett közéleti személyiség is volt. Többek között az ő ötletére rendezték meg az első (és egyben utolsó) Ipolymenti Kanász Hangversenyt, Ipolyságon.
Tóth Imre, az Ipolymenti palóc tájszótár, illetve a Palóctrilógia és a Boldog Palócok unokái című regények írója.[1], jó tollú író, nagyszerű, élvezetes előadási stílusáról híres, ma élő történész.
Antal János (1945-2009) érseki tanácsos, címzetes prépost, esperes, plébános; a II. világháború után az országban első jogelőd nélkül épült Budapest III. kerületi békásmegyer-pünkösdfürdői Boldog Özséb-plébániatemplom szervező plébánosa a bernecebaráti plébánián kezdte meg lelkipásztori szolgálatát 1970-1972 között káplánként, majd volt ugyanitt plébános 1982-1984 között.

Látnivalói

Római katolikus templom – román kori alapokkal, gótikus szentély külsővel, XVII. századi csehsüveg kupolával. A fényképeken még látható neogótikus támpilléreket 2007-ben elbontották, mert állítólag a templom főhajójának csavarodását okozták. A támpillérekből sok mesterjegyes tégla került elő.
Huszár-kastély – A kastély a helyi iskola udvarán tekinthető meg. Régebben iskolaként, később nevelőotthonként funkcionált, ma életveszélyes állapotban van.
Palóc lakóházak
Szokoly-kastély (Szokolyi Alajos, az 1896. évi nyári olimpiai játékokon 100 m-es síkfutásban bronzérmet nyert)
Tájház

Jegyzetek

↑ Bernecebaráti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
↑ ^a ^b ^c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Bernecebaráti témájú médiaállományokat.

[1] Bernecebaráti települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)

[fca76ba9f7dccd33cd34f4697b46f366aa92a4c0-2] Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)

[MagyarKistaj-3] Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8

[1]

[2]

[3]

@@ 82. sor: / 82. sor: @@
 * Szokoly Lajos, báró, orvos, olimpikon. Az első újkori olimpia 200 méteres síkfutás számának 3. helyezettje, az első magyar éremszerző. A környék jótevőjeként emlékeznek rá, orvosi munkája mellett közéleti személyiség is volt. Többek között az ő ötletére rendezték meg az első (és egyben utolsó) Ipolymenti Kanász Hangversenyt, [[Ipolyság]]on.
 * [[Tóth Imre (történész)|Tóth Imre]], az Ipolymenti palóc tájszótár, illetve a Palóctrilógia és a Boldog Palócok unokái című regények írója.[http://www.bernece.hu/rendszer/borzsony/tort.html], jó tollú író, nagyszerű, élvezetes előadási stílusáról híres, ma élő történész.
-* [[Antal János (plébános)|Antal János]] (1945-2009) érseki tanácsos, címzetes prépost, esperes, plébános; a II. világháború után az országban első jogelőd nélkül épült Budapest [[III. kerület]]i békásmegyer-pünkösdfürdői [[Boldog Özséb-plébániatemplom]] szervező plébánosa az itteni plébánián kezdte meg lelkipásztori szolgálatát 1970-1972 között káplánként, majd volt ugyanitt plébános 1982-1984 között.
+* [[Antal János (plébános)|Antal János]] (1945-2009) érseki tanácsos, címzetes prépost, esperes, plébános; a II. világháború után az országban első jogelőd nélkül épült Budapest [[III. kerület]]i békásmegyer-pünkösdfürdői [[Boldog Özséb-plébániatemplom]] szervező plébánosa a bernecebaráti plébánián kezdte meg lelkipásztori szolgálatát 1970-1972 között káplánként, majd volt ugyanitt plébános 1982-1984 között.
 == Látnivalói ==