„Kapoli Antal (fafaragó, 1867–1957)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Először csak saját kedvére, később már megrendelésre készítette a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az ősi motívumok - figurák, virágdíszek - jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetők. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész [[Somogy megye|Somogy]]ban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Művei számos kiállításon szerepeltek, köztük a [[Néprajzi Múzeum]]ban, a [[kaposvár]]i múzeumban és számos egyéb kiállítóhelyen. Tehetségét élete alkonyán több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a [[Népművészet Mestere díj|Népművészet Mestere]] címet, 1955-ben pedig [[Kossuth-díj]]as népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában hunyt el. |
Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Először csak saját kedvére, később már megrendelésre készítette a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az ősi motívumok - figurák, virágdíszek - jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetők. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész [[Somogy megye|Somogy]]ban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Művei számos kiállításon szerepeltek, köztük a [[Néprajzi Múzeum]]ban, a [[kaposvár]]i múzeumban és számos egyéb kiállítóhelyen. Tehetségét élete alkonyán több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a [[Népművészet Mestere díj|Népművészet Mestere]] címet kapta, 1955-ben pedig [[Kossuth-díj]]as népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában hunyt el. |
||
==Források== |
==Források== |
||
A lap 2013. szeptember 13., 20:46-kori változata
id. Kapoli Antal (Gyalány, 1867. november 4. – Somogyhárságy, 1957. április 12.) Kossuth-díjas fafaragó pásztor, a Népművészet Mestere (1954).
Élete
Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Először csak saját kedvére, később már megrendelésre készítette a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az ősi motívumok - figurák, virágdíszek - jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetők. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész Somogyban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Művei számos kiállításon szerepeltek, köztük a Néprajzi Múzeumban, a kaposvári múzeumban és számos egyéb kiállítóhelyen. Tehetségét élete alkonyán több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a Népművészet Mestere címet kapta, 1955-ben pedig Kossuth-díjas népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában hunyt el.