„Sárga lap” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
a (Labdarúgás kategória hozzáadva (a HotCattel))
[[Anglia|Angliában]] rendezték a VIII., az [[1966-os labdarúgó-világbajnokság]] döntő mérkőzéseit. A német [[Rudolf Kreitlein]] vezethette az egyik csoportmérkőzést, az [[Anglia]]–[[Argentína]] (1:0) találkozót. A játékvezető két segítője a két európai játékvezető legenda [[Gottfried Dienst]] (Svájc) és [[Zsolt István]] voltak. Kreitlein csak németül beszélt. Ezen a mérkőzésen figyelmeztetés után is durva szabálysértést elkövető, majd az ítélet ellen vitázó argentin [[Antonio Rattín]]t kiállította a játékvezető. A játékos nyolc percig nem volt hajlandó elhagyni a játékteret. Közben a nézőtérről leérkező [[Kenneth Aston]] - a FIFA rendező bizottságának tagja -, aki kiválóan beszélt spanyolul oldotta fel a kialakult helyzetet. Rattín később ezt a sportszerűtlen – a sajtó által közismertté vált - magatartást azzal indokolta, hogy nem értette a németül beszélő bíró ítéletét! Ezzel a bírói ítélettel - a vesztes szempontjából mindig a játékvezető a hibás - magyarázzák Anglia győzelmét. Ezeknek a helyzeteknek a megoldására Aston kidolgozta a sárga és a piros lapok alkalmazásának módszerét, amit a játékvezetők a [[Mexikó]]ban rendezett IX., az [[1970-es labdarúgó-világbajnokság]] döntő mérkőzésein alkalmaztak először.
 
[[1970]]. [[május 31.|május 31]]-én [[Mexikóváros]]ban, az [[Estadio Azteca|Azték Stadionban]], 107 160 néző előtt, a tornát megnyitó Mexikó – Szovjetunió (0:0) csoportmérkőzést irányító német [[Kurt Tschenscher]] alkalmazta elsőnek a sárga kártyát, amit a szovjet [[Jevgenyij Szerafimovics Lovcsev|Jevgenyij Lovcsevnek]] mutatott fel.
 
== Szabályok ==

Navigációs menü