„Ürmény” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Taz (vitalap | szerkesztései) a jav |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
115. sor: | 115. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:U~rmeny}} |
{{DEFAULTSORT:U~rmeny}} |
||
[[Kategória:A Nyitrai járás települései|Urmeny]] |
[[Kategória:A Nyitrai járás települései|Urmeny]] |
||
A Dél-Pest megyei Pilis településen 1711 után a hatalmas földterületet Beleznay János szerzi meg. A Beleznay család tevékenysége, elsősorban az újratelepítés a törökök kivonulása után. A Nyitra megyei Ürmény községben Beleznay aláírt egy szerződést, melynek nyomán tömegesen érkeztek a szlovák betelepülők Pilisre. |
A lap 2013. június 30., 00:29-kori változata
Ürmény (Mojmírovce) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Nyitrai |
Járás | Nyitrai |
Rang | község |
Első írásos említés | 1156 |
Polgármester | Imrich Kováč |
Irányítószám | 951 15 |
Körzethívószám | 037 |
Forgalmi rendszám | NR |
Testvérvárosok | Lista |
Népesség | |
Teljes népesség | 2922 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 143 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 142 m |
Terület | 19,86 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 12′ 25″, k. h. 18° 03′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 25″, k. h. 18° 03′ 50″ | |
Ürmény weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ürmény témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Ürmény (szlovákul Mojmírovce, korábban Urmin) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban.
Fekvése
Nyitrától 13 km-re délre, Nyitraivánka és Nagyvölgy, ill. Salgó és Tarány között fekszik.
Élővilága
Ürményben egyelőre nem evidálnak gólyafészket.
Története
Az itt feltárt, a laténi kultúrához tartozó csontvázas temető azt bizonyítja, hogy területén már a vaskorban is település állt. A mai település első írásos említése "Ylmer" alakban az esztergomi káptalan oklevelében található, mely 1156-ból származik.[2] 1275-ben "Ilmur", 1277-ben "terra Illmer" alakban említik. A helyi nemes Ürményi család birtoka volt, majd a 16. században a Ghyczy és Révay családok, a 19. században a Bossányi, Tarnóczy és Aldobrandini családok voltak a birtokosai. A 16. században török és császári csapatok is feldúlták. 1599-ben a helyi Török-dombon táborozott a Nyitra vidékét feldúló török sereg. A lakosság, hogy megvédje magát a támadásoktól föld alatti búvóhelyeket, alagutakat épített. Egy alagút a közeli szőlőhegyre vezetett. A 17. században magyar kálvinisták települtek le a községben. 1698-tól Ürmény vásártartási joggal rendelkező mezőváros.
A Hunyadi család 1675-ben szerzett birtokot a településen és a 18. században Ürmény a család birtokközpontja lett. Gróf Hunyadi József 1814-ben messze földön híres merinói juh és lótenyészetet alapított itt, 1814 és 1821 között pedig a birtokához tartozó keszi síkon országos hírű lóversenyeket rendezett. Gróf Széchenyi István 1828-ban „A Lovakrul” című könyvét, mely a magyar lótenyésztés alapműve gróf Hunyadi József emlékének ajánlotta. Csekonics József munkásságára is döntő hatással volt az akkori idők legkorszerűbb lótenyésztési tudományának megismerése gróf Hunyadi József ürményi ménesében.
A 19. század elején zsidók telepedtek le a községben és 1820-ban felépítették zsinagógájukat, mely ma már nem működik. A kézművesség is gyorsan fejlődött, 1871-ben már 44 kézműves, főleg csizmadia tevékenykedett itt. 1874-ben gróf Hunyadi Imre kolostort alapított itt a vincés nővérek számára. 1883-ban a községben fúvószenekart alapítottak, mely a mai napig is fennáll. Hitelszövetkezet, pincészet, sörfőzde és téglagyár is létesült itt a század végén.
Vályi András szerint "ÜRMÉNY. Elegyes magyar és tót Mezõváros Nyitra Várm. földes Urai Gr. Hunyady, Ürményi, C. Boronkay, és más Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához két órányira, az ország útban; hajdan Hunyadynak lakó helye vala; határja jól termõ, vagyonnyai külömbfélék, piatzok helyben, és Nyitrán." [3]
Fényes Elek szerint "Ürmény, Nyitra m. vegyes magyar-német-tót m.v., Nyitrától 2 órányira egy kies vidéken. Számlál 1458 kath., 29 ref., 13 evang., 415 zsidó lak. Van benne kath. paroch. templom, synagoga. Nézést érdemlenek az urasági igen szép, és herczegi módra kiékesitett kastély, egy kerttel együtt; az urasági valóságos spanyol eredetü birkanyáj s a tehenészet; az innen 1/2 órányira – Keszin – lévõ arabs, angol, török, nápolyi faju ménes; az amerikai számos faültetvények, más gazdasági készületekkel együtt. F. u. gr. Hunyady, és az Ürményi család. Ut. p. Érsekujvár." [4]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Ürmény nagy község, Nyitrától délre 15 kilométerre. Lakosainak száma 3299, túlnyomó számban tótok, még pedig 2293, ezenkívül magyar 742, német 235 lélek. Vallásra nézve majd mind r. katholikusok; ezek száma 3000, az izraelitáké 272. Postája van, táviró- és vasúti állomása Tornócz és Ivánka. Egy XIII. századbeli összeírásban e község „Ilmur” név alatt szerepel és csak a XVI. század első felében találkozunk mai nevével. Kath. temploma 1721-ben épült. Kegyura gróf Hunyady Imre. Van itt még egy kápolna is, az izraelitáknak pedig zsinagógájuk, melyet 1820-ban építtettek. A helységben gróf Hunyady Imrének nagyszabásu, díszes kastélya áll, mely 1720-ban épült, 1866-ban azonban leégett és ujra felépíttetett. A kastély tágas és díszes helységei előkelő ízléssel vannak berendezve. Az óriási park, melyben a kastély áll, szebbnél-szebb részletekben bővelkedik. Az épület közelében van a szép lovagló-tér, nemkülönben a mintaszerü urasági lóistállók; kiegészitő része ez a tulajdonos gróf mintagazdaságának. Az uradalom ló- és szarvasmarha-tenyésztése, juhtenyésztése és tejgazdasága az elsők közé tartozik, s mint ilyen nemcsak országos nevezetesség, de híre túlterjedt hazánk határán is. A községben van az Irmely, később Ürményi család nemesi kuriája is, amely jelenleg herczeg Aldobrandini Kamillóé, kinek itt szintén nagyobb uradalma van. A község csinos, tiszta főterén áll a templom, az emeletes plébánia-lak és az urasági tiszti épületek. A községben kórház is van. A Szent-Vinczéről nevezett irgalmas nővéreknek 1875 óta zárdájuk van itt, melyet gróf Hunyady Imre 1874-ben alapitott. Forgalmi és hitelszükségletük kielégitését a hitelszövetkezet és fogyasztási szövetkezet biztosítja. A helység egészségi viszonyaira nézve jótékony hatással van két ártézi kút, melyek igen jó ivóvizet adnak. 1874-ben majdnem az egész község porrá égett. Legrégibb földesura az Ürményi család volt, azután a Hunyadyak, a Bossányiak és a Tarnóczyak. Itt született Grassalkovics herczeg, kinek atyja János és anyja Egresdy Zsuzsánna akkor Ürményben lakott." [5]
A trianoni békeszerződésig területe Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 3347 lakosából 2653 szlovák, 457 magyar és 156 német volt.
2001-ben 2694 lakosából 2639 szlovák volt.
2011-ben 2838 lakosából 2641 szlovák, 27 cseh, 17 magyar, 8 cigány, 4 orosz, 2 lengyel, 1-1 ruszin, ukrán, német és szerb, 8 egyéb és 127 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]
Nevezetességei
- Szent László király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1721-ben épült barokk stílusban.
- A Hunyadi család barokk kastélyát 1721-ben építették, az 1866-os tűzvészt követően barokk-klasszicista stílusban építették át. Parkja a korabeli Felvidék egyik legszebb kastélyparkja volt sok egzotikus faritkasággal és dísznövénnyel. 1910-ben a család utolsó férfitagja gróf Hunyadi László a kastélyt és a birtokot a nagysurányi cukorgyárnak adta bérbe. Az első világháború után a birtokot felparcellázták. A család utolsó nőtagjai egészen 1945-ig éltek itt. A második világháborúban az épület súlyos károkat szenvedett. Ezután különféle célokat szolgált, végül 1953-ban felújították és az 1960-as évek végéig iskolaként működött. 1974-ben a széleskörű rekonstrukció után művelődési intézeti központ lett.
- A plébánia épülete a 18. század második felében épült barokk stílusban.
- 1812-ben épült klasszicista kúria.
- Az egykori zsinagóga 1820-ban épült klasszicista stílusban.
- Szent Orbán kápolna.
- Nepomuki Szent János szobra a plébánia előtt.
- A kiskastély, mely az Ürményi, majd az Aldobrandi család tulajdona volt.
- Az egykori lovarda épülete, ma kongresszusi központ.
- A régi posta épülete, egykor nemesi kúria volt.
- Zsidó temető.
Híres emberek
- Itt született 1694-ben Grassalkovich Antal, Mária Terézia bizalmasa.
- Itt született 1741-ben Ürményi József országbíró.
- Itt született 1833-ban Vágner József nyitrai kanonok.
- Itt született 1843-ban Frankl Vilmos, (1874 után Fraknói Vilmos) a Magyar Tudományos Akadémia titkára, történész, nagyváradi kanonok.
Források
- Keresteš, P. 2008: Najstaršie dejiny Mojmíroviec. Nitra.
- Keresteš, P. 2006: Medzi starým a novým. Nitra.
- Takáč, P. 1998: Ylmer - Urmín. Mojmírovce.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ A dokumentum fordítása és képe a Palásti Honismereti Társaság lapján
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.
- ↑ Szlovák Statisztikai Hivatal - 2011-es népszámlálás.
Galéria
-
Kastély
-
Templom
-
Templom
-
Faluközpont
-
Községháza
-
Háborús áldozatok emlékműve
-
Szent Szűz a kisdeddel
-
Nepomuki Szent János szobra
-
Katolikus temető
-
Zsidó temető
Külső hivatkozások
- Hivatalos oldal
- Nemhivatalos oldal
- Községinfó
- Ümény Szlovákia térképén
- E-obce.sk
- Az ürményi kastélyszálló honlapja
A Dél-Pest megyei Pilis településen 1711 után a hatalmas földterületet Beleznay János szerzi meg. A Beleznay család tevékenysége, elsősorban az újratelepítés a törökök kivonulása után. A Nyitra megyei Ürmény községben Beleznay aláírt egy szerződést, melynek nyomán tömegesen érkeztek a szlovák betelepülők Pilisre.