„Szálasi-kormány” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 10 interwiki link migrálva a Wikidata d:q427359 adatába
127. sor: 127. sor:
|}
|}


== Források ==
== Jegyzetek ==
{{Források}}
{{Források}}


=== Irodalom ===
== Források ==
* [[Bölöny József]]–[[Hubai László]]: ''Magyarország kormányai, 1848-2004'' (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004) 5. kiadás. ISBN 963-05-8106-X
* [[Bölöny József]]–[[Hubai László]]: ''Magyarország kormányai, 1848-2004'' (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004) 5. kiadás. ISBN 963-05-8106-X
* Magyar Alkotmánytörténet, szerk. Mezey Barna, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 9633895324
* Magyar Alkotmánytörténet, szerk. Mezey Barna, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 9633895324
* Paksa Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus, Jaffa Kiadó, 2013, ISBN 9786155235559


=== Külső hivatkozások ===
== További információk ==
* A [http://lexikon.katolikus.hu/N/Nemzeti%20%C3%96sszefog%C3%A1s%20Korm%C3%A1nya.html Nemzeti Összefogás Kormánya] cikke a [[Katolikus lexikon]]ban
* A [http://lexikon.katolikus.hu/N/Nemzeti%20%C3%96sszefog%C3%A1s%20Korm%C3%A1nya.html Nemzeti Összefogás Kormánya] cikke a [[Katolikus lexikon]]ban



A lap 2013. június 22., 00:21-kori változata

Fájl:Nyilaskormány.jpg
A Szálasi-kormány beiktatásakor

A Szálasi-kormány (vagy önelnevezése szerint a Nemzeti Összefogás Kormánya) volt Magyarország egyetlen hungarista kormánya, mely német segítséggel, puccs révén került hatalomra 1944. október 15-én. Kezdeti központja Budapest volt, ám 1944 decemberében a Dunántúlra helyezte át székhelyét. Hivatalosan 1945. március 28-án oszlatták fel, tagjai március 29-én hagyták el Magyarország területét.

Története

Fájl:Szálasi Ferenc nemzetvezetői esküje.jpg
Szálasi Ferenc 1944. november 4-én délben a magyar országgyűlés két házának együttes ülésén a királyi várpalota fehér márványtermében a Szent Korona előtt nemzetvezetői esküt tesz

Horthy Miklós kormányzó 1944. október 15-ei sikertelen kiugrási kísérlete után nyílt lehetőség a nyilasok számára a hatalom megszerzésére. A fia életével megzsarolt Horthy október 16-án lemondott és Szálasi Ferencet nevezte ki kormányfővé. Szálasi a kormányfői tiszt megüresedésekor összehívandó Országtanács előtt tette le esküjét és ideiglenes államfői testület alakult Kormányzótanács néven.

Az Országtanács október 27-én elfogadta a kormányzói és a kormányfői jogkör egyesítést. Az ezután összehívott országgyűlésen a 372 tag közül csupán 55-en jelentek meg és november 3-án megszavazták Szálasinak a teljhatalmat és a nemzetvezető címet.[1] A kormányban hét tárcát kapott a Nyilaskeresztes Párt, hármat a Magyar Élet Pártja, egyet a Nemzeti Szocialista Párt és a Magyar Megújulás Párt, két miniszteri tisztet pedig tábornokok töltöttek be.[2]

A Szálasi-kormányhoz fűződik a vidéki magyar zsidóság addig nem deportált töredékének továbbá a budapesti zsidók egy jelentős részének elhurcolása, illetve egy részük meggyilkolása is.

Szálasi a magyar államot teljesen alárendelte a német érdekeknek, Magyarország javait, terményeit, iparát, hadseregét és katonáit önként kiszolgáltatta illetve átadta a Harmadik Birodalom számára.

A kormány 1945. március 29-én a Német Birodalom területére menekült, ahol tagjai mind fogságba estek. A háború végeztével az Ausztriában öngyilkosságot elkövető Jurcsek Béla és a megszökött és később a nyugati nyilas emigrációt vezető Henney Árpád kivételével a kormány minden tagját Magyarországra szállították és népbíróság elé állították. Hellebronth Vilmost és Szakváry Emilt életfogytig tartó kényszermunkára, míg a többieket kötél általi halálra ítélték.

Intézkedései

Szálasi november 8-án tette közzé kormányprogramját, amely a „Dolgozó Nemzet Hivatás Rendje” nevet kapta, és amelyben egy korporativista államot vázolt fel. Ebben a korábbi érdekvédelmi szervezeteket (pl. szakszervezetek) betiltották és helyette 14 rendre osztották az ország népét (pl. parasztok, munkások, katonák) és Szálasi önmagát bízta meg a munkások rendjének vezetésével.[2]

A párt és az állam között nagymértékű összefonódás jött létre, amelyben a Nyilaskeresztes Párté volt a főszerep. A Szálasi-kormány mellett egy árnyékkormány is felállításra került, amely a nemzetvezetői munkatörzs nevet kapta.[2] Az államhatalom és a párt esetleges viszálya esetén Szálasi úgy nyilatkozott: „Én mindig a pártnak fogok igazat adni.” A nyilas pártszervezetek sok állami funkciót vettek át és a párt kizárólagosságát belügyminiszteri rendelet biztosította, amely betiltotta még a szövetséges szélsőjobboldali pártok működését is.[3]

Az épphogy működőképes csonka-parlament mellett megszervezték a Törvényhozók Nemzeti Szövetségét, amelybe a szélsőjobboldali pártok és a Volksbund képviselői kerültek be. A polgári törvényhozás felsőházának mintájára pedig megalakult a Felsőházi Tagok Nemzeti Szövetsége is. A nemzetvezetői munkatörzs analógiájára ezek egyfajta árnyékparlamentként működtek.[4]

A polgári közigazgatást teljesen alárendelték a katonainak, a főispánokat és a fontos állami intézmények vezetőit leváltották és saját embereiket állították a helyükre, a közalkalmazottaknak pedig esküt kellett tenniük a nemzetvezetőre. A kormány a honvédelem érdekében 10–70 éves korig teljes mozgósítást rendelt el, valamint az ország egész területét hadműveleti területnek nyilvánította. Ezen kívül megszüntette a feudális eredetű címek (főméltóságú, nagyságos stb.) használatát és eltörölte az „úr” megszólítást.[4]

A zsidóság helyzete a Szálasi-kormány alatt

Szálasi hatalomra kerülése után újraindult a zsidók Horthy által júliusban leállított deportálása, megkezdődött az addig nem érintett budapesti zsidóság Németországba szállítása, ezt azonban mintegy két hét után leállították a német nyomás ellenére is, így a budapesti zsidóság nagy része megmenekült a haláltáboroktól. A Szálasi-kormány a munkaszolgálatra rendelt zsidókra a háborús körülmények között nélkülözhetetlen ingyenmunkaerőként számított. Körülbelül ötvenezer munkaszolgálatost átadott a németeknek, akiket a Bécs környéki védelmi rendszer építésére vezényeltek, ahol mintegy felük elpusztult a rossz ellátás és bánásmód miatt.[5]

A Szálasi-kormány alatt kényszerítették a budapesti zsidóságot gettókba, kialakították az úgynevezett nagy gettót és a nemzetközi gettót. Ezeket a rendőrség őrizte és próbálta védeni is. Bagossy Zoltán, Szálasi külügyminiszterének kabinetfőnöke rendőri különítményt is vezetett a gettóba időnként betörő, fosztogató és gyilkoló nyilasok elkergetésére. A folytonos zaklatáson kívül a gettókban élőknek sok szenvedést okozott a nélkülözés is, bár Budapest vezetése az ostrom alatti legnagyobb nélkülözések közepette is megpróbált gondoskodni az élelmezésükről. Szálasi engedélyezte a Raoul Wallenberg és más külföldi diplomaták által kiadott menlevelek használatát, annak ellenére, hogy tisztában volt vele, ezek nemzetközi jogi értelemben érvénytelenek.

A kormány december 11-én elhagyta a fővárost, amely körül karácsonykor bezárult az ostromgyűrű, viszont utasította az ott maradottakat, hogy a német csapatokkal együttműködve mindenáron és a legvégsőkig védjék a várost a szovjet csapatokkal szemben. Ennek következtében a következő két hónapban elszabadult a pokol, a kormánynak nem volt érdemi eszköze a városban maradt felfegyverzett nyilasok által a gettókba zárt zsidók ellen elkövetett vérengzés, rablás, fosztogatás megakadályozására. A kegyetlenkedések egyik emblematikus alakja a szintén nyilas Kun páter volt, aki embereivel legalább 1000 zsidót és zsidómentőt gyilkolt meg az utcákon és a Duna-parton, sőt kórházakban és védett házakban is. Őt akkor tartóztatták le és zárták 20 napra börtönbe, amikor néhány rendőrt elfogott és megvert.

Karsai László történész újabb kutatásai szerint Szálasi politikai céljai között nem szerepelt a zsidóság kiirtása, a kormányzása alatt történt gyilkosságok nem az ő akaratából történtek.[6][7][8][9]

A kormány tagjai

Magyarország címere a Szálasi-kormány idején
Név hivatal kezdete hivatal vége párt megjegyzés
Miniszterelnök
Szálasi Ferenc 1944. október 15. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt
Miniszterelnök-helyettes
Szöllősi Jenő 1944. október 15. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt
Belügyminiszter
Vajna Gábor 1944. október 15. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt
Külügyminiszter
Kemény Gábor 1944. október 15. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt
Pénzügyminiszter
Reményi-Schneller Lajos 1944. október 15. 1945. március 28.
pártonkívüli
(az MMP-ből)
Igazságügy-miniszter
Budinszky László 1944. október 15. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt
Honvédelmi miniszter
Beregfy Károly 1944. október 15. 1945. március 28.
pártonkívüli
Vallás- és közoktatásügyi miniszter
Rajniss Ferenc 1944. október 15. 1945. március 7.
Magyar Megújulás Pártja
Szálasi Ferenc 1945. március 7. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt
miniszterelnökként, ideiglenesen
Földművelésügyi miniszter
Pálffy Fidél 1944. október 15. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt
Kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter
Szász Lajos 1944. október 15. 1945. március 28.
pártonkívüli
(az MMP-ből)
Iparügyi miniszter
Szakváry Emil 1944. október 15. 1945. március 28.
pártonkívüli
Közellátásügyi miniszter
Jurcsek Béla 1944. október 15. 1945. március 28.
pártonkívüli (?)
Tárca nélküli (a nemzet totális mozgósításával és harcba állításával megbízott) miniszter
Kovarcz Emil 1944. október 15. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt
Tárca nélküli (nemzetvédelmi és propaganda-) miniszter
Kassai-Schallmayer Ferenc 1944. október 15. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt
Tárca nélküli (a termelés folyamatos vezetésével megbízott) miniszter
Hellebronth Vilmos 1944. október 15. 1945. március 28.
pártonkívüli
A nemzetvezető munkatörzsének országos munkarendvezetője és a személye körüli tárca nélküli miniszter
Henney Árpád 1945. január 4. 1945. március 28.
Nyilaskeresztes Párt

Jegyzetek

  1. Magyar Alkotmánytörténet, p. 458–459.
  2. a b c Magyar Alkotmánytörténet, p. 460.
  3. Magyar Alkotmánytörténet, p. 461.
  4. a b Magyar Alkotmánytörténet, p. 462.
  5. Ungváry Krisztián: Budapest ostroma, 2001, Corvina Kiadó, 293. o.
  6. XXI.század:Szálasi története
  7. Szombat.hu zsidó kulturális folyóirat: Szálasi zsidópolitikája volt a jobb
  8. Echo TV Prözsölő: Szálasi Ferenc zsidópolitikája
  9. Népszabadság: Szálasi 1943-44-es naplója a Beszélőben

Források

További információk