„Jules Massenet” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Addbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: 34 interwiki link migrálva a Wikidata d:q194436 adatába
21. sor: 21. sor:
==Élete==
==Élete==


Massenet Montaudban született, egy félreeső falucskában, mely napjainkban [[Saint-Étienne]] város része. Tizenegy éves korában a családjával [[Párizs]]ba költöztek, hogy a párizsi [[Consevatoire]] tanulója lehessen. [[1862]]-ben megnyerte a ''Grand Prix de Rome'' díjat, és három évet [[Róma|Rómában]] is töltött. Az első operája – egyfelvonásos darab – bemutatására [[1867]]-ben került sor az [[Opéra Comique]]ben, de [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] és [[Charles Gounod|Gounod]] elismerését a drámai ''Mária Magdolna'' című [[oratórium]]ával vívta ki.
Massenet Montaudban született, egy félreeső falucskában, mely napjainkban [[Saint-Étienne]] város része. Tizenegy éves korában a családjával [[Párizs]]ba költöztek, hogy a párizsi [[Consevatoire]] tanulója lehessen. [[1862]]-ben megnyerte a ''[[Római-díj|Grand Prix de Rome]]'' díjat, és három évet [[Róma|Rómában]] is töltött. Az első operája – egyfelvonásos darab – bemutatására [[1867]]-ben került sor az [[Opéra Comique]]ben, de [[Pjotr Iljics Csajkovszkij|Csajkovszkij]] és [[Charles Gounod|Gounod]] elismerését a drámai ''Mária Magdolna'' című [[oratórium]]ával vívta ki.


[[File:Jules Massenet portrait.jpg|thumb|balra|Az ifjú Jules Massenet]]
[[File:Jules Massenet portrait.jpg|thumb|balra|Az ifjú Jules Massenet]]
27. sor: 27. sor:
A francia-porosz háborúban katonaként szolgált, így ez idő alatt nem komponált, de a háború [[1871]]-es befejezése után visszatért eredeti hivatásához. [[1878]]-tól a párizsi zenekonzervatórium zeneszerzés professzora volt, tanítványai között találjuk [[Gustave Charpentier]]t, [[Reynaldo Hahn]]t és[[Charles Koechlin]]t. A legnagyobb sikert az [[1884]]-ben komponált ''[[Manon (opera)|Manon]]'', az [[1892]]-es ''[[Werther]]'' és az [[1894]]-ben megírt [[Thaïs (opera)|Thaïs]] hozta meg számára. Későbbi említésre méltó operája még a ''[[Don Quichotte]]'', amelyet [[Monte-Carlo|Monte-Carlóban]], [[1910]]-ben adtak elő a legendás [[oroszok|orosz]] [[basszus|basszista]], [[Fjodor Ivanovics Saljapin|Fjodor Saljapin]] címszereplésével.
A francia-porosz háborúban katonaként szolgált, így ez idő alatt nem komponált, de a háború [[1871]]-es befejezése után visszatért eredeti hivatásához. [[1878]]-tól a párizsi zenekonzervatórium zeneszerzés professzora volt, tanítványai között találjuk [[Gustave Charpentier]]t, [[Reynaldo Hahn]]t és[[Charles Koechlin]]t. A legnagyobb sikert az [[1884]]-ben komponált ''[[Manon (opera)|Manon]]'', az [[1892]]-es ''[[Werther]]'' és az [[1894]]-ben megírt [[Thaïs (opera)|Thaïs]] hozta meg számára. Későbbi említésre méltó operája még a ''[[Don Quichotte]]'', amelyet [[Monte-Carlo|Monte-Carlóban]], [[1910]]-ben adtak elő a legendás [[oroszok|orosz]] [[basszus|basszista]], [[Fjodor Ivanovics Saljapin|Fjodor Saljapin]] címszereplésével.


Massenet [[Richard Wagner|Wagner]] ''[[leitmotiv]]'' technikáját használta, egy kiss gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhány kritikus által édeskésnek tartott stílus. A száraz és szigorú [[Vincent d'Indy]] például így nyilatkozott róla:''"un érotisme discret et quasi-réligieux''", míg az újságíró [[Léon Daudet]] ki nem állhatta Massenet viselkedését, ami szerinte olyan, mint "a lantmadár lángoló érzékisége vagy a tollait szétnyitó páva". [http://archive.operainfo.org/broadcast/operaTeaching.cgi?id=88&language=1&material_id=387] Mindazonáltal Massenet életében a világ legyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt tartalmaznak. Tökéletes muzsikus, ''man-of-the-theatre'' és teljesen egyedi, kreatív művész, akinek a zenéje senkiével össze nem téveszthető.
Massenet [[Richard Wagner|Wagner]] ''[[leitmotiv]]'' technikáját használta, egy kis gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhány kritikus által édeskésnek tartott stílus. A száraz és szigorú [[Vincent d'Indy]] például így nyilatkozott róla:''"un érotisme discret et quasi-réligieux''", míg az újságíró [[Léon Daudet]] ki nem állhatta Massenet viselkedését, ami szerinte olyan, mint "a lantmadár lángoló érzékisége vagy a tollait szétnyitó páva". [http://archive.operainfo.org/broadcast/operaTeaching.cgi?id=88&language=1&material_id=387] Mindazonáltal Massenet életében a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt tartalmaznak. Tökéletes muzsikus, ''man-of-the-theatre'' és teljesen egyedi, kreatív művész, akinek a zenéje senkiével össze nem téveszthető.


Operái mellett komponált [[szvit]]koncerteket, [[balett]]zenéket, [[oratórium]]okat és [[kantáta|kantátákat]], valamint hozzávetőlegesen kétszáz [[dal]]t is. Néhány művének énekhang nélküli változata széles körű népszerűségnek örvend és gyakran játsszák, ilyen például a ''Méditation réligieuse'' a ''Thaïs'' című operából, amely zenekarral kísért hegedűszóló, de ilyen az ''Aragonaise'' a ''Le Cid'' operájából és az ''Élégie'' zongoraszóló. Az utóbbi két művet gyakran zongoratanulók játsszák.
Operái mellett komponált [[szvit]]koncerteket, [[balett]]zenéket, [[oratórium]]okat és [[kantáta|kantátákat]], valamint hozzávetőlegesen kétszáz [[dal]]t is. Néhány művének énekhang nélküli változata széles körű népszerűségnek örvend és gyakran játsszák, ilyen például a ''Méditation réligieuse'' a ''Thaïs'' című operából, amely zenekarral kísért hegedűszóló, de ilyen az ''Aragonaise'' a ''Le Cid'' operájából és az ''Élégie'' zongoraszóló. Az utóbbi két művet zongoratanulók is gyakran játsszák.


==Művei==
==Művei==

A lap 2013. június 12., 14:27-kori változata

Jules Massenet
Életrajzi adatok
Született1842. május 12.[1][2][3][4][5]
Montaud[6][7]
Származásfrancia
Elhunyt1912. augusztus 13. (70 évesen)[8][1][2][3][4]
Párizs[9][10][6]
Sírhelycemetery in Égreville
HázastársaNinon de Gressy (1866 – nem ismert, 1912)
GyermekeiJuliette Massenet
SzüleiAlexis Massenet
Iskolái
Pályafutás
Műfajokopera, klasszikus zene
Hangszerzongora
Díjak
Tevékenységzeneszerző

[[Fájl:
  • Massenet Jules signature 1876.jpg
  • Jules Massenet, signature.png
|150px|Jules Massenet aláírása]]
Jules Massenet aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Massenet témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jules (Émile Frédéric) Massenet (1842. május 12.1912. augusztus 13.) francia zeneszerző. Leginkább operáiról híres, melyek nagyon ismertek voltak a 19. század végén és a 20. század elején, de később feledésbe merültek. És csak az 1980-as évek óta kerülnek elő ismét. Kivételt képeznek ez alól a Manon és a Werther, amelyek száz éve folyamatosan műsoron vannak.

Élete

Massenet Montaudban született, egy félreeső falucskában, mely napjainkban Saint-Étienne város része. Tizenegy éves korában a családjával Párizsba költöztek, hogy a párizsi Consevatoire tanulója lehessen. 1862-ben megnyerte a Grand Prix de Rome díjat, és három évet Rómában is töltött. Az első operája – egyfelvonásos darab – bemutatására 1867-ben került sor az Opéra Comiqueben, de Csajkovszkij és Gounod elismerését a drámai Mária Magdolna című oratóriumával vívta ki.

Az ifjú Jules Massenet

A francia-porosz háborúban katonaként szolgált, így ez idő alatt nem komponált, de a háború 1871-es befejezése után visszatért eredeti hivatásához. 1878-tól a párizsi zenekonzervatórium zeneszerzés professzora volt, tanítványai között találjuk Gustave Charpentiert, Reynaldo Hahnt ésCharles Koechlint. A legnagyobb sikert az 1884-ben komponált Manon, az 1892-es Werther és az 1894-ben megírt Thaïs hozta meg számára. Későbbi említésre méltó operája még a Don Quichotte, amelyet Monte-Carlóban, 1910-ben adtak elő a legendás orosz basszista, Fjodor Saljapin címszereplésével.

Massenet Wagner leitmotiv technikáját használta, egy kis gall könnyedséggel megtoldva, amelynek eredménye a néhány kritikus által édeskésnek tartott stílus. A száraz és szigorú Vincent d'Indy például így nyilatkozott róla:"un érotisme discret et quasi-réligieux", míg az újságíró Léon Daudet ki nem állhatta Massenet viselkedését, ami szerinte olyan, mint "a lantmadár lángoló érzékisége vagy a tollait szétnyitó páva". [1] Mindazonáltal Massenet életében a világ egyik legsikeresebb és legnépszerűbb zeneszerzője volt, és legremekebb zenéi mai napig tartó vitalitást és bájt tartalmaznak. Tökéletes muzsikus, man-of-the-theatre és teljesen egyedi, kreatív művész, akinek a zenéje senkiével össze nem téveszthető.

Operái mellett komponált szvitkoncerteket, balettzenéket, oratóriumokat és kantátákat, valamint hozzávetőlegesen kétszáz dalt is. Néhány művének énekhang nélküli változata széles körű népszerűségnek örvend és gyakran játsszák, ilyen például a Méditation réligieuse a Thaïs című operából, amely zenekarral kísért hegedűszóló, de ilyen az Aragonaise a Le Cid operájából és az Élégie zongoraszóló. Az utóbbi két művet zongoratanulók is gyakran játsszák.

Művei

Operák

Oratóriumok és kantáták

  • David Rizzio - 1863
  • Marie-Magdeleine - 1873
  • Ève - 1875
  • Narcisse - 1877
  • La Vierge - 1880
  • Biblis - 1886
  • La Terre Promise - 1900

Balettek

  • Le Carillon - 1892
  • Cigale - 1904
  • Espada - 1908
  • L'histoire de Manon - 1974

Zenekari művek

  • Première suite d'orchestre - 1867
  • Scènes hongroises - 1870
  • Scènes pittoresques - 1874
  • Scènes dramatiques - 1875
  • Scènes napolitaines - 1876
  • Scènes de féerie - 1881
  • Scènes alsaciennes - 1882
  • Fantaisie pour violoncelle et orchestre - 1897
  • Concerto pour piano et orchestre - 1903

Dalgyűjtemények

  • Poëme d'Avril (Armand Silvestre) - 1868
  • Poëme pastoral (Florian és Armand Silvestre)- 1872
  • Chansons des bois d'Amaranthe (M. Legrand) - 1901

Dalok

  • À Colombine (Serenade d’Arlequin) (Louis Gallet)
  • À la Trépassée (Armand Silvestre)
  • À la Zuecca (Louis Charles Alfred de Musset)
  • À Mignonne (Gustave Chouquet)
  • Adieu (Complainte) (Armand Silvestre)
  • Adieux (Gilbert)
  • Anniversaire (Armand Silvestre)
  • Aubade (Gabriel Prévost)
  • Automne (Paul Collin)
  • Berceuse (Gustave Chouquet)
  • Bonne nuit! (Camille Distel)
  • Ce que disent les cloches (Jean de la Vingtrie)
  • C'est l'amour (Vicomte Victor Marie Hugo)
  • Chant Provençal (Michel Carré)
  • Crépuscule (Armand Silvestre)
  • Dans l'air plein de fils de soie (Armand Silvestre)
  • Declaration (Gustave Chouquet)
  • Élégie (Louis Gallet)
  • Epitaphe (Armand Silvestre)
  • Être aimé (Jules Massenet after Vicomte Victor Marie Hugo)
  • Guitare (Vicomte Victor Marie Hugo)
  • La mort de la cigale (Maurice Fauré)
  • La Veillée du Petit Jésus (André (Theuriet)
  • La vie d'une rose, op. 12 no. 3 (Jules Ruelle)
  • L'air du soir emportati (Armand Silvestre)
  • L'âme des oiseau (Elena Vacarescu)
  • Le portrait d'une enfant, op. 12 no. 4 (Pierre de Ronsard)
  • Le Sais-Tu? (Stéphan Bordèse)
  • Le Sentier Perdu (Paul de Choudens)
  • Le verger (Camille Distel)
  • Les alcyons (Joseph Antoine Autran)
  • Les bois de pins (Camille Distel)
  • Les enfants
  • Les Femmes de Magdala (Louis Gallet)
  • Les mains (Noel Bazan)
  • Les Oiselets (Jacques Normand)
  • L'esclave, op. 12 no. 1 (Théophile Gautier)
  • Lève-toi (Armand Silvestre)
  • Loin de Moi ta Lèvre Qui Ment (Jean Aicard)
  • Madrigal (Armand Silvestre)
  • Musette (Jean Pierre Claris de Florian)
  • Narcisse à la Fontaine (Paul Collin)
  • Néére (Michel Carré)
  • Nouvelle chanson sur un vieil air (Vicomte Victor Marie Hugo)
  • Nuit d'Espagne (Louis Gallet)
  • Ouvre tes yeux bleus (Paul Robiquet)
  • Pensée d'automne (Armand Silvestre)
  • Pour qu'à l'espérance (Armand Silvestre)
  • Prélude (Armand Silvestre)
  • Première Danse (Jacques Clary Jean Normand)
  • Puisqu’elle a Pris ma Vie (Paul Robiquet)
  • Que l'heure est donc brève (Armand Silvestre)
  • Rêvons, c'est l'heure (Paul Verlaine)
  • Riez-vous (Armand Silvestre)
  • Rondel de la Belle au bois (Julien Gruaz)
  • Roses d’Octobre (Paul Collin)
  • Sérénade (Moliére)
  • Sérénade aux mariés, op. 12 no. 2 (Jules Ruelle)
  • Sérénade de Zanetto (François Coppée)
  • Sérénade du passant (François Coppée)
  • Si tu veux, Mignonne (Abbé Claude Georges Boyer)
  • Soir de rêve (Antonin Lugnier)
  • Soleil couchant (Vicomte Victor Marie Hugo)
  • Sonnet (Georges Pradel)
  • Sonnet matinal (Armand Silvestre)
  • Sonnet Payen (Armand Silvestre)
  • Souhait (Jacques Normand)
  • Sous les branches (Armand Silvestre)
  • Souvenez-vous, Vierge Marie! (Georges Boyer)
  • Souvenir de Venise (Louis Charles Alfred de Musset)
  • Stances (Gilbert)
  • Sur la source (Armand Silvestre)
  • Un adieu (Armand Silvestre)
  • Un souffle de parfums (Armand Silvestre)
  • Voici que les grans lys (Armand Silvestre)
  • Voix suprême (Antoinette Lafaix-Gontié)
  • Vous aimerez demain (Armand Silvestre)

Forrás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jules Massenet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások

Partitúrák és zongorkivonatok az Indiana University Bloomington Libraries oldalán:

  1. a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. [LH//1778/38 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  7. Grove Music Online (angol nyelven). Oxford University Press
  8. EB-12 / Massenet, Jules Emile Frédéric, nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
  9. EB-12 / Massenet, Jules Emile Frédéric
  10. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)