„Castor és Pollux (opera)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
49. sor: 49. sor:
=== Harmadik felvonás ===
=== Harmadik felvonás ===
Telaira biztatására Pollux legyőzi az alvilág bejáratát őrző démonokat, de ehhez igénybe veszi Merkúr segítségét is.
Telaira biztatására Pollux legyőzi az alvilág bejáratát őrző démonokat, de ehhez igénybe veszi Merkúr segítségét is.

=== Negyedik felvonás ===
Castor magányosan bolyong az alvilágban, miközben folyton Telaira jár az eszében. Megérkezik Pollux, de amikor Castor meghallja, miért jött, nem vállalja ezt az áldozatot. Hosszas rábeszélésre végül beleegyezik abba, hogy egyetlen napra visszatér a napvilágra.

=== Ötödik felvonás ===


== A mű színpadra állítása ==
== A mű színpadra állítása ==

A lap 2013. május 12., 17:18-kori változata

A Castor és Pollux Jean-Philippe Rameau ötfelvonásos operája. 1737-ben íródott, és ugyanebben az évben mutatták be a párizsi Académie royale de musique-ben (akkor még más szerkezetben). A szövegkönyvet Pierre-Joseph-Justin Bernard írta. 1754-ben a komponista átdolgozta az operát, és az új változat hatalmas sikert aratott. Az opera műjegyzékszáma RCT 32.

A mű keletkezésének története

Rameau Voltaire művére komponálta Sámson című operáját, de azt nem fejezte be, a partitúrája el is veszett. A gáláns Indiák után a Castor és Pollux történetével kezdett foglalkozni, és librettóját a voltaire-i esztétika jegyében Pierre-Joseph Bernard készítette, aki katona, szalonköltő, könyvtáros volt, és a későbbiekben több szövegkönyvet is írt Rameau számára.

A mű szereplői

Szerep Hangnem
Castor kontratenor
Pollux basszus
Télaïre szoprán
Phébé szoprán
Jupiter basszus
Venus szoprán
Mars basszus
Minerva szoprán

A mű cselekménye

A cselekmény leírása az átdolgozott változat alapján készült.

Első felvonás

A két ikerfiú közül Pollux halhatatlan, mert Jupiter gyermeke, Castor apja azonban földi ember. Pollux és Castor is szerelmes Telairába, de a lány Castort szereti, Pollux viszont feleségül szeretné venni. Castor szomorúan búcsúzik a lánytól, inkább a száműzetést választja, minthogy szomorúságot okozzon fivérének. A búcsúnak fültanúja lesz Pollux, mire ő is lemond a lányról, hogy ne tegye testvérét boldogtalanná. A spártaiak örömmel veszik Pollux önzetlenségét, és ünneplik az ifjú párt. Ekkor azonban az ikrek régi ellensége, Linceus megtámadja a palotát az embereivel, mert magának akarja megszerezni Telairát. A küzdelemben Castor meghal, és ezután a spártaiak bosszúra szólítják fel Polluxot.

Második felvonás

Taleira azt javasolja Polluxnak, hogy kérje apja, Jupiter segítségét Castor visszahozatalában. Pollux így is tesz, de az isten ebbe csak úgy megy bele, ha Castor helyett Pollux marad az alvilágban. Pollux így is vállalja testvére megszabadítását.

Harmadik felvonás

Telaira biztatására Pollux legyőzi az alvilág bejáratát őrző démonokat, de ehhez igénybe veszi Merkúr segítségét is.

Negyedik felvonás

Castor magányosan bolyong az alvilágban, miközben folyton Telaira jár az eszében. Megérkezik Pollux, de amikor Castor meghallja, miért jött, nem vállalja ezt az áldozatot. Hosszas rábeszélésre végül beleegyezik abba, hogy egyetlen napra visszatér a napvilágra.

Ötödik felvonás

A mű színpadra állítása

A mű zenéje

tragédie en musique

Hangfelvételek

  • Előadók: Meredith Hall, Monica Whicher. Közreműködik: az Ensemble Aradia, vezényel: Kevin Mallon. Kiadó: Naxos, 2004. 2 CD.
  • Előadók: Anna Maria Panzarella, Véronique Gens, Judith van Wanroij, Finnur Bjarnason, Henk Neven, Nicolas Testé, Christophe Rousset. Közreműködik: Les Talens Lyriques, Chorus of De Nederlandse Opera, vezényel: Christophe Rousset, koreográfus: Amir Hossenpour. Kiadó: Kultur/Opus Arte, 2009. DVD.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Castor et Pollux című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Budapest: Park Könyvkiadó. 2009. 50–51. o. ISBN 9789635308545  
  • Kertész Iván: Operakalauz. Budapest: Saxum Kiadó. 2005. 310. o. ISBN 9637168257  
  • Németh Amadé: Operaritkaságok. Budapest: Zeneműkiadó. 1980. 321–323. o. ISBN 9633303494  

További információk