„Deszkatemplom” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
40. sor: 40. sor:
A '''Deszkatemplom''' a [[miskolc]]i [[Tetemvár]]on álló [[Kálvinizmus|református]] templom, és mint a neve is mutatja, [[Fa (anyag)|fából]] épült. Külső megjelenésében és belső kialakításában [[erdély]]i építészeti elemek, motívumok dominálnak. A jelenlegi épület 1999-ben épült az előző másolataként, amelynek tervezője [[Szeghalmy Bálint]], Miskolc főépítésze volt.
A '''Deszkatemplom''' a [[miskolc]]i [[Tetemvár]]on álló [[Kálvinizmus|református]] templom, és mint a neve is mutatja, [[Fa (anyag)|fából]] épült. Külső megjelenésében és belső kialakításában [[erdély]]i építészeti elemek, motívumok dominálnak. A jelenlegi épület 1999-ben épült az előző másolataként, amelynek tervezője [[Szeghalmy Bálint]], Miskolc főépítésze volt.


A mai templom helyén már három fatemplom állt ezelőtt, az első 1637-ben épült. Amikor annak az állapota nagyon leromlott, 1724-ben újat emeltek a helyére. Ennek a második templomnak az újjáépítésében elévülhetetlen érdemei vannak [[Bató István]] gazdag miskolci kereskedőnek, aki 1874-ben saját pénzén újíttatta fel, és végrendeletében alapítványt is létrehozott a templom céljaira. A felújítás ellenére a 20. század elején már ez a templom is menthetetlenné vált, ezért lebontották, és Szeghalmy Bálint tervei szerint új, monumentális, és az erdélyi, szatmári népi építészet formavilágát megjelenítő templomot építettek. A templomot 1938. szeptember 19-én avatták fel. A Deszkatemplomot 1997-ben felgyújtották, és a mai épület – az eredeti formavilágát megtartva – közadakozásból és állami támogatásból épült újjá Simon Gábor építész vezetésével, és 1999. május 2-án avatták fel.
A mai templom helyén már három fatemplom állt ezelőtt, az első 1637-ben épült. Amikor annak az állapota nagyon leromlott, 1724-ben újat emeltek a helyére. Ennek a második templomnak az újjáépítésében elévülhetetlen érdemei vannak [[Bató István]] gazdag miskolci kereskedőnek, aki 1874-ben saját pénzén újíttatta fel, és végrendeletében alapítványt is létrehozott a templom céljaira. A felújítás ellenére a 20. század elején már ez a templom is menthetetlenné vált, ezért lebontották, és Szeghalmy Bálint tervei szerint új, monumentális, és az erdélyi, szatmári népi építészet formavilágát megjelenítő templomot építettek. A templomot 1938. szeptember 19-én avatták fel. A Deszkatemplomot 1997-ben felgyújtották, és a mai épület – az eredeti formavilágát megtartva – közadakozásból és állami támogatásból épült újjá Puskás Péter tervei szerint, Simon Gábor építész vezetésével, és 1999. május 2-án avatták fel.


== Az első templom ==
== Az első templom ==
51. sor: 51. sor:
A református közösség létszáma az 1780-as évekre annyira megnövekedett, hogy a két miskolci református templom (az [[avasi templom]] és a Deszkatemplom) már nem tudta ellátni az igényeket, csak úgy, hogy mindkét helyen két istentiszteletet tartottak egymás után. A gondokat csak az 1808 végére elkészült [[Belvárosi református templom (Miskolc)|Kakastemplom]] oldotta meg, és ettől kezdve a Deszkatemplomot újra csak temetések alkalmából használták. 1817-ben azonban a Hunyadi utcai [[Belvárosi evangélikus templom (Miskolc)|evangélikus templom]] villámcsapás miatt leégett, ezért két évig az evangélikusok a Deszkatemplomban tartották istentiszteleteiket. Pedig a templom lebontásának gondolata már 1806-ban felmerült, de a közösség ellenállása meghiúsította ezt a tervet, sőt, ugyancsak a hívők kérésére 1825-től a három nagy sátoros ünnepen istentiszteletet és úrvacsora osztást is rendeztek benne. Amikor 1845-ben az új templomot javították és festették, naponta tartottak istentiszteletet a folyamatosan romló állagú templomban.{{refhely|Olajos Csaba 1999|189. oldal}}
A református közösség létszáma az 1780-as évekre annyira megnövekedett, hogy a két miskolci református templom (az [[avasi templom]] és a Deszkatemplom) már nem tudta ellátni az igényeket, csak úgy, hogy mindkét helyen két istentiszteletet tartottak egymás után. A gondokat csak az 1808 végére elkészült [[Belvárosi református templom (Miskolc)|Kakastemplom]] oldotta meg, és ettől kezdve a Deszkatemplomot újra csak temetések alkalmából használták. 1817-ben azonban a Hunyadi utcai [[Belvárosi evangélikus templom (Miskolc)|evangélikus templom]] villámcsapás miatt leégett, ezért két évig az evangélikusok a Deszkatemplomban tartották istentiszteleteiket. Pedig a templom lebontásának gondolata már 1806-ban felmerült, de a közösség ellenállása meghiúsította ezt a tervet, sőt, ugyancsak a hívők kérésére 1825-től a három nagy sátoros ünnepen istentiszteletet és úrvacsora osztást is rendeztek benne. Amikor 1845-ben az új templomot javították és festették, naponta tartottak istentiszteletet a folyamatosan romló állagú templomban.{{refhely|Olajos Csaba 1999|189. oldal}}


1874-re a Deszkatemplom már életveszélyessé vált, és az egyháznak nem voltak forrásai a rendbetételére. Ekkor lépett fel [[Bató István]], a korabeli Miskolc nevezetes személyisége, gazdag gabonakereskedő, aki elhunyt Eszter lánya emlékére vállalta, hogy saját költségén felújíttatja a templomot. A munkát gyors tempóban elvégezték: kicserélték a szarufákat és a tartóoszlopokat, helyreállították a zsindelyezést, mindezt 1788 forintos ráfordításból. A templom belsejében táblát helyeztek el „UJITT. SZÜLÉI BATÓ ESZTER EMLÉKÉRE 1874” szöveggel. Bató egyúttal végrendeletében intézkedett a templom jövőjéről is: ''„Ezen deszkatemplom tartassék fenn a legjobb karban időről-időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét-hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendenek… ha megégne is az, az alapjából deszkából és fából építtessék fel.”''{{refhely|Olajos Csaba 1999|189–190. oldal}}{{refhely|Egyházközség 2012}}
1874-re a Deszkatemplom már életveszélyessé vált, és az egyháznak nem voltak forrásai a rendbetételére. Ekkor lépett elő [[Bató István]], a korabeli Miskolc nevezetes személyisége, gazdag gabonakereskedő, aki elhunyt Eszter lánya emlékére vállalta, hogy saját költségén felújíttatja a templomot. A munkát gyors tempóban elvégezték: kicserélték a szarufákat és a tartóoszlopokat, helyreállították a zsindelyezést, mindezt 1788 forintos ráfordításból. A templom belsejében táblát helyeztek el „UJITT. SZÜLÉI BATÓ ESZTER EMLÉKÉRE 1874” szöveggel. Bató egyúttal végrendeletében intézkedett a templom jövőjéről is: ''„Ezen deszkatemplom tartassék fenn a legjobb karban időről-időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét-hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendenek… ha megégne is az, az alapjából deszkából és fából építtessék fel.”''{{refhely|Olajos Csaba 1999|189–190. oldal}}{{refhely|Egyházközség 2012}}


A második tetemvári deszkatemplom 1937-ig állt.{{refhely|Olajos Csaba 1999|193. oldal}}
A második tetemvári deszkatemplom 1937-ig állt.{{refhely|Olajos Csaba 1999|193. oldal}}
60. sor: 60. sor:


A református egyháztanács a bontás előtt intézkedett a bontandó templom műszaki leírásának és rajzainak elkészítéséről.{{refhely|Olajos Csaba 1999|200. oldal}}
A református egyháztanács a bontás előtt intézkedett a bontandó templom műszaki leírásának és rajzainak elkészítéséről.{{refhely|Olajos Csaba 1999|200. oldal}}
A miskolci polgárok 1937. szeptember 11-én búcsú-istentisztelet keretében vettek búcsút a templomtól. A ''Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap'' című napilap így írt az eseményről: ''„Református hívők százai búcsúztak el szombat este a három évszázados Deszkatemplom szúette gerendáitól, rozzant falaitól, hiányos zsindelyeitől. … Hétfőn recsegve-ropogva háromszáz év súlyával, terhével, szélviharával, történelmével, elsorolhatatlan emlékével romokba roskad a templom.”'' A bontásra kiírt pályázatot Kapus András és társai nyerték el 1931 pengőért. A munkálatokkal egy hét alatt végeztek.{{refhely|Olajos Csaba 1999|194–195. oldal}} A gondosan végzett bontás során számos történeti nevezetességű muzeális érték került elő, de a múzeumba került darabok azóta megsemmisültek.{{azonos|dobrossy241}}
A miskolci polgárok 1937. szeptember 11-én búcsú-istentisztelet keretében vettek búcsút a templomtól. A ''Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap'' című napilap így írt az eseményről: ''„Református hívők százai búcsúztak el szombat este a három évszázados Deszkatemplom szúette gerendáitól, rozzant falaitól, hiányos zsindelyeitől. … Hétfőn recsegve-ropogva háromszáz év súlyával, terhével, szélviharával, történelmével, elsorolhatatlan emlékével romokba roskad a templom.”'' A bontásra kiírt pályázatot Kapus András és társai nyerték el 1931 pengőért. A munkálatokkal egy hét alatt végeztek.{{refhely|Olajos Csaba 1999|194–195. oldal}} A gondosan végzett bontás során számos muzeális értékű emlék került elő, de a múzeumba került darabok azóta megsemmisültek.{{azonos|dobrossy241}}


Az egyháztanács egyházi lapokban tervpályázatot írt ki, amin ''„…részt vehet minden református vallású okl. építész, aki tagja a mérnöki kamarának”''. A kiírás szerint fából készülő templomot kellett tervezni 500 főre, 320 ülőhellyel, toronnyal, és legfeljebb {{szám|50000|[[Magyar pengő|pengő]]}} beruházási költséggel.{{refhely|Olajos Csaba 1999|200–201. oldal}} A kinevezett bíráló bizottság összetétele: Farkas István püspök, lelkészelnök és Barabási Kun József dr. főgondnok mint elnökök, a tagok: Enyedy Andor, Pósa Péter lelkészek, Szűcs Sándor, Demes Béla, Leszih Andor múzeumi igazgató és két még meghívandó építész. A presbitérium előre kijelentette, hogy a bizottság döntését vita nélkül el fogja fogadni.{{refhely|Olajos Csaba 1999|203. oldal}} A felhívásra négy jelszavas pályázat érkezett „Semper Reformari Debet”,<ref>Latin, „Állandó reformációra van szükség”.</ref> „Magyar vallás”, „A hit” és „Az én hitem az én gazdagságom” címmel.{{refhely|Olajos Csaba 1999|204. oldal}} A bíráló bizottság minden pályázatot alaposan kiértékelt, és közülük „A hit” címűt hirdette ki nyertesnek, mert – többek között – ''„Beépítési rendszerét tekintve a legmegfelelőbb terv. Kelet-nyugati tájolású, a mellékelt pontos terepfelvételek és szelvények mutatják, hogy az épület az emelkedő terepviszonyok figyelembe vételével nyert pontos elhelyezést.”''{{refhely|Olajos Csaba 1999|210. oldal}} A bizottság a jeligét tartalmazó borítékokat nem bontotta fel, csak az eredmény elfogadása után került nyilvánosságra a tervező építészek neve. Eszerint a „Semper Reformari Debet” jeligéjű terv szerzője Gulyás László [[Diósgyőr-Vasgyár|diósgyőr-vasgyári]] építész, a „Magyar vallás” készítője [[Szeghalmy Bálint]], „A hit” építésze vitéz Hercegh Zsigmond budapesti építész, „Az én hitem az én gazdagságom” című tervezője pedig Kalas Imre miskolci építészmérnök volt. Csak később derült ki, hogy a győztes pályamunkát is Szeghalmy Bálint, Miskolc város főmérnöke készítette a legnagyobb titokban, és barátja, Hercegh Zsigmond építész neve alatt nyújtotta be. A „cselre” azért volt szükség, mert a törvények értelmében közalkalmazásban álló mérnök nem készíthetett olyan munkát, amit az a hivatal bírál el, amelyek az alkalmazásában áll.{{refhely|Olajos Csaba 1999|217. oldal}} Még a kiviteli tervek elkészítésével is Herceghet bízták meg. Nem tudni, mikor derült ki, hogy a tervező valójában Szeghalmy.{{refhely|Olajos Csaba 1999|219. oldal}}
Az egyháztanács egyházi lapokban tervpályázatot írt ki, amin ''„…részt vehet minden református vallású okl. építész, aki tagja a mérnöki kamarának”''. A kiírás szerint fából készülő templomot kellett tervezni 500 főre, 320 ülőhellyel, toronnyal, és legfeljebb {{szám|50000|[[Magyar pengő|pengő]]}} beruházási költséggel.{{refhely|Olajos Csaba 1999|200–201. oldal}} A kinevezett bíráló bizottság összetétele: Farkas István püspök, lelkészelnök és Barabási Kun József dr. főgondnok mint elnökök, a tagok: Enyedy Andor, Pósa Péter lelkészek, Szűcs Sándor, Demes Béla, Leszih Andor múzeumi igazgató és két még meghívandó építész. A presbitérium előre kijelentette, hogy a bizottság döntését vita nélkül el fogja fogadni.{{refhely|Olajos Csaba 1999|203. oldal}} A felhívásra négy jelszavas pályázat érkezett „Semper Reformari Debet”,<ref>Latin, „Állandó reformációra van szükség”.</ref> „Magyar vallás”, „A hit” és „Az én hitem az én gazdagságom” címmel.{{refhely|Olajos Csaba 1999|204. oldal}} A bíráló bizottság minden pályázatot alaposan kiértékelt, és közülük „A hit” címűt hirdette ki nyertesnek, mert – többek között – ''„Beépítési rendszerét tekintve a legmegfelelőbb terv. Kelet-nyugati tájolású, a mellékelt pontos terepfelvételek és szelvények mutatják, hogy az épület az emelkedő terepviszonyok figyelembe vételével nyert pontos elhelyezést.”''{{refhely|Olajos Csaba 1999|210. oldal}} A bizottság a jeligét tartalmazó borítékokat nem bontotta fel, csak az eredmény elfogadása után került nyilvánosságra a tervező építészek neve. Eszerint a „Semper Reformari Debet” jeligéjű terv szerzője Gulyás László [[Diósgyőr-Vasgyár|diósgyőr-vasgyári]] építész, a „Magyar vallás” készítője [[Szeghalmy Bálint]], „A hit” építésze vitéz Hercegh Zsigmond budapesti építész, „Az én hitem az én gazdagságom” című tervezője pedig Kalas Imre miskolci építészmérnök volt. Csak később derült ki, hogy a győztes pályamunkát is Szeghalmy Bálint, Miskolc város főmérnöke készítette a legnagyobb titokban, és barátja, Hercegh Zsigmond építész neve alatt nyújtotta be. A „cselre” azért volt szükség, mert a törvények értelmében közalkalmazásban álló mérnök nem készíthetett olyan munkát, amit az a hivatal bírál el, amelyek az alkalmazásában áll.{{refhely|Olajos Csaba 1999|217. oldal}} Még a kiviteli tervek elkészítésével is Herceghet bízták meg. Nem tudni, mikor derült ki, hogy a tervező valójában Szeghalmy.{{refhely|Olajos Csaba 1999|219. oldal}}
72. sor: 72. sor:
== A negyedik templom ==
== A negyedik templom ==
[[Fájl:Ref. Deszkatemplom (2936. számú műemlék) 2.jpg|bélyegkép|250px|Az újjáépített deszkatemplom a Petőfi térről]]
[[Fájl:Ref. Deszkatemplom (2936. számú műemlék) 2.jpg|bélyegkép|250px|Az újjáépített deszkatemplom a Petőfi térről]]
A tűzvészt követően azonnal közadakozás indult meg,{{refhely|Egyházközség 2012}} és a város polgárainak, a híveknek egyöntetű véleménye az volt, hogy nem új tervezésű templomot akarnak, hanem a leégett templomot kell újjáépíteni. A helyreállítás koordinálására felállt bizottságnak ugyanez volt a véleménye, azzal kiegészítve, hogy ami a tűzvész után megmaradt, hasznosítható, azt konzerválni kell és fel kell használni az újjáépített templomban. Az új tervek elkészítése során felhasználták az eredeti terveket és fotókat, és ehhez képest a megvalósításhoz három helyen módosítottak: a főtorony alatti raktárakat (eredetileg hullakamrának épültek) a templomtérhez kapcsolják, a torony téglaszerkezetében előtűnt csúcsíves nyílás felhasználásával emeleti toronykarzatot alakítanak ki, valamint az orgonakarzatot megnövelik valamelyest, miközben az orgonát úgy építik be, hogy az ne takarja a főbejárat fölötti ablakot. A leégett templom ötvenes években készült lineáris elrendezését az eredeti terveknek megfelelően axiálissá alakították.{{refhely|Simon Gábor 1999|233–235. oldal}} A vezető tervező Puskás Péter volt,{{azonos|dobrossy243}} az újjáépítést Simon Gábor építész vezette.{{refhely|Bajkó Ferenc 2012}}
A tűzvészt követően azonnal közadakozás indult meg,{{refhely|Egyházközség 2012}} és a város polgárainak, a híveknek egyöntetű véleménye az volt, hogy nem új tervezésű templomot akarnak, hanem a leégett templomot kell újjáépíteni. A helyreállítás koordinálására felállt bizottságnak ugyanez volt a véleménye, azzal kiegészítve, hogy ami a tűzvész után megmaradt, hasznosítható, azt konzerválni kell és fel kell használni az újjáépített templomban. Az új tervek elkészítése során felhasználták az eredeti terveket és fotókat, és ehhez képest a megvalósításhoz három helyen módosítottak: a főtorony alatti raktárakat (eredetileg hullakamrának épültek) a templomtérhez kapcsolták, a torony téglaszerkezetében előtűnt csúcsíves nyílás felhasználásával emeleti toronykarzatot alakítottak ki, valamint kissé megnövelték az orgonakarzatot, miközben az orgonát úgy építették be, hogy az ne takarja a főbejárat fölötti ablakot. A leégett templom ötvenes években készült lineáris elrendezését az eredeti terveknek megfelelően axiálissá alakították.{{refhely|Simon Gábor 1999|233–235. oldal}} A vezető tervező Puskás Péter volt,{{azonos|dobrossy243}} az újjáépítést Simon Gábor építész vezette.{{refhely|Bajkó Ferenc 2012}}


A belső tér látható faszerkezetei [[vörösfenyő]]ből, a többi rész [[borovi]] és [[lucfenyő]]ből készültek. A hasított lucfenyő zsindelyek Erdélyből érkeztek, a [[szepesváralja]]i római katolikus püspök mintegy egymillió forintos faanyagot ajándékozott a tető deszkázatához, a díszítéseket Erdélyből, [[Alsócsernáton]]ból érkezett fafaragók készítették. A templomépítés során nagy figyelmet fordítottak a tűzvédelemre: a faanyagot UV-, gomba- és tűzvédelemmel látták el, a zsindely lécezése alá pedig horganyzott acéllemezt építettek be.{{refhely|Simon Gábor 1999|235. oldal|azonos=S235}}
A belső tér látható faszerkezetei [[vörösfenyő]]ből, a többi rész [[borovi]] és [[lucfenyő]]ből készültek. A hasított lucfenyő zsindelyek Erdélyből érkeztek, a [[szepesváralja]]i római katolikus püspök mintegy egymillió forintos faanyagot ajándékozott a tető deszkázatához, a díszítéseket Erdélyből, [[Alsócsernáton]]ból érkezett fafaragók készítették. A templomépítés során nagy figyelmet fordítottak a tűzvédelemre: a faanyagot UV-, gomba- és tűzvédelemmel látták el, a zsindely lécezése alá pedig horganyzott acéllemezt építettek be.{{refhely|Simon Gábor 1999|235. oldal|azonos=S235}}


A templom belső berendezésének terveit egy hatfős belsőépítész csoport készítette el, Rudolf Mihály vezetésével.{{azonos|dobrossy243}} A belső tér dúsan faragott, [[Hárs (növénynemzetség)|hársfából]] és vörösfenyőből készült.{{azonos|S235}} A kialakításban számos képzőművész működött közre, a miskolci [[Jószay Zsolt]] szobrászművész például a szószék koronáján álló ''[[Főnix]]'' faszobrot, az örök újjászületés jelképét készítette el. A nyugati [[Kristályüveg|ólomüvegek]] Horváth Mária, a keleti ólomüvegek pedig Kovács Keve János munkái.{{refhely|Egyházközség 2012}} A megsemmisült [[harang]]ok helyett újak készültek Gombos Lajos [[őrbottyán]]i harangöntő mester műhelyében. Az Ödön-harang 360 kg-os, a Sándor-harang 193 kg-os lett.{{refhely|Bajkó Ferenc 2012}} Az új, 21 regiszteres, kétmanuálos, mechanikus orgona 2000-ben készült el, Albert Miklós munkája.{{refhely|Egyházközség 2012}}{{azonos|S235}}
A templom belső berendezésének terveit egy hatfős belsőépítész csoport készítette el, Rudolf Mihály vezetésével.{{azonos|dobrossy243}} A belső tér dúsan faragott, [[Hárs (növénynemzetség)|hársfából]] és vörösfenyőből készült.{{azonos|S235}} A kialakításban számos képzőművész működött közre, a miskolci [[Jószay Zsolt]] szobrászművész például a szószék koronáján álló ''[[Főnix]]'' faszobrot, az örök újjászületés jelképét készítette el. A nyugati [[Kristályüveg|ólomüvegek]] Horváth Mária, a keleti ólomüvegek pedig Kovács Keve János munkái.{{refhely|Egyházközség 2012}} A megrongálódott [[harang]]ok helyett újak készültek Gombos Lajos [[őrbottyán]]i harangöntő mester műhelyében. Az Ödön-harang 360 kilogrammos, a Sándor-harang 193 kilogrammos lett.{{refhely|Bajkó Ferenc 2012}} Az új, 21 regiszteres, kétmanuálos, mechanikus orgona 2000-re készült el, Albert Miklós munkája.{{refhely|Egyházközség 2012}}{{azonos|S235}}


A harangszentelést az 1938. évi templomavatás hatvanadik évfordulóján, 1998. szeptember 18-án tartották meg.{{refhely|Egyházközség 2012}} Az év végére a templom már olyan készültségi állapotban volt, hogy a hívek gyertyafény mellett ünnepelhették a [[karácsony]]t. A templom 1999 januárjában új díszkivilágítást is kapott, az [[ÉMÁSZ]] adományaként. A Deszkatemplom felszentelési ünnepsége 1999. május 2-án volt.{{refhely|Simon Gábor 1999|236–237. oldal}} A templom déli oldalában helyezték el a Szeghalmy-sírhelyet, amely az építész külföldről hazahozott hamvait tartalmazza.{{azonos|dobrossy243}}
A harangszentelést az 1938. évi templomavatás hatvanadik évfordulóján, 1998. szeptember 18-án tartották meg.{{refhely|Egyházközség 2012}} Az év végére a templom már olyan készültségi állapotban volt, hogy a hívek gyertyafény mellett ünnepelhették a [[karácsony]]t. A templom 1999 januárjában új díszkivilágítást is kapott, az [[ÉMÁSZ]] adományaként. A Deszkatemplom felszentelési ünnepsége 1999. május 2-án volt.{{refhely|Simon Gábor 1999|236–237. oldal}} A templom déli oldalában helyezték el a Szeghalmy-sírhelyet, amely az építész külföldről hazahozott hamvait tartalmazza.{{azonos|dobrossy243}}

A lap 2013. május 8., 14:21-kori változata

Deszkatemplom
A Deszkatemplom
A Deszkatemplom
TelepülésMiskolc
Ország Magyarország
Valláskeresztény
Irányzatreformátus
EgyházmegyeTiszáninneni Református Egyházkerület
Építési adatok
Típustemplom
Stílusszecessziós
Építés kezdete1937; 1998
Építés befejezése1938; 1998
ÉpíttetőMiskolc-Tetemvári Református Egyházközség
TervezőSzeghalmy Bálint
Építész(ek)Szeghalmy Bálint
Alapadatok
Építőanyagfa
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 06′ 32″, k. h. 20° 47′ 09″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 32″, k. h. 20° 47′ 09″
A Deszkatemplom hivatalos honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Deszkatemplom témájú médiaállományokat.

A Deszkatemplom a miskolci Tetemváron álló református templom, és mint a neve is mutatja, fából épült. Külső megjelenésében és belső kialakításában erdélyi építészeti elemek, motívumok dominálnak. A jelenlegi épület 1999-ben épült az előző másolataként, amelynek tervezője Szeghalmy Bálint, Miskolc főépítésze volt.

A mai templom helyén már három fatemplom állt ezelőtt, az első 1637-ben épült. Amikor annak az állapota nagyon leromlott, 1724-ben újat emeltek a helyére. Ennek a második templomnak az újjáépítésében elévülhetetlen érdemei vannak Bató István gazdag miskolci kereskedőnek, aki 1874-ben saját pénzén újíttatta fel, és végrendeletében alapítványt is létrehozott a templom céljaira. A felújítás ellenére a 20. század elején már ez a templom is menthetetlenné vált, ezért lebontották, és Szeghalmy Bálint tervei szerint új, monumentális, és az erdélyi, szatmári népi építészet formavilágát megjelenítő templomot építettek. A templomot 1938. szeptember 19-én avatták fel. A Deszkatemplomot 1997-ben felgyújtották, és a mai épület – az eredeti formavilágát megtartva – közadakozásból és állami támogatásból épült újjá Puskás Péter tervei szerint, Simon Gábor építész vezetésével, és 1999. május 2-án avatták fel.

Az első templom

A mai templom helyén álló első templomot a szájhagyomány szerint 1637. szeptember 13-án avatták fel. Az információ Bató Istvántól származik, aki ennek kapcsán ezt mondta: „Hogy a templom 1637-ben épült, szüleinktől, ők ismét szüleiktől, azok pedig 1759-ben Négyesi Szepessy István főgondnoktól hallották.” A templomról szóló első hiteles dokumentum a város 1698-as jegyzőkönyve, amelyben feljegyezték: „Ebben az esztendőben zsindelyezték meg a Külső Temetőben lévő Isteni szolgálatra rendeltetett helyet”.[1] A Külső Temető Miskolc új városrészének, a Nova Civtasnak volt a temetője.[2] Az itt lévő egyszerű templom valószínűleg csak ravatalozásra szolgált. A magyar templomépítkezésben nem voltak ritkák a széles, vízszintesen elhelyezett deszkákból épített templomok. A tetemvári épület – építészeti analógiák tanulmányozása alapján – téglalap alaprajzú, keletelt, sövény vagy vízszintes deszka falazatú, nyeregtetős kivitelű lehetett. A kinézetére, építési módjára vonatkozó következtetés elsősorban Balogh Ilona és Várady József kutatásain alapul, akik sok száz templomot vizsgáltak meg.[1]

A második templom

Jakab mester legendája
A második templom építéséhez egy helyi legenda kapcsolódik. Élt itt egy Jakab nevű ácsmester (aki valóban közreműködött az építkezésben), aki öt elhunyt gyermeke után megfogadta, hogy ha a hatodik életben marad, templomot épít saját erejéből. Mivel a hatodik gyermek életben maradt, Jakab mester – ígéretéhez hűen – felépítette a Deszkatemplomot.[3][4]

A megromlott állapotú régi templom helyébe 1724-ben emeltek újat.[2] Ennek költségeit a Tarczali Sámuel prédikátor által, 1724 tavaszán indított gyűjtés fedezte: „39 frt. 89 kr. collecte pénz gyűlt össze”. További hozzájárulásokból az összeg május 1-jére „136 frt. 90 dénár”-ra nőtt. Az összeget Faragó János főbírónak adták át, hogy hozassa rendbe a templomot. A főbíró azonban új templom építése mellett döntött, és megbízta „Sóry Zsigmond uramat” a faanyag beszerzésével a nyárádi erdőből, valamint intézkedett az alapozáshoz szükséges kövek kitermeléséről is, maga a főbíró pedig a „sín-vasakat” és a „léc-szögeket” szerezte be. A május 18-án beszállított fából egy Jakab nevű, a miskolci legendákból is ismert ácsmester készítette a gerendákat. Az oldalfalak kiképzéséhez 117 szál deszkát használtak fel (valószínűleg ezért és ettől kezdve nevezték a templomot Deszkatemplomnak). A kizárólag helyi munkaerő közreműködésével folyó építkezés szeptember vége felé ért véget, és „133 frt. 25 denárba” került, a begyűjtött összegből pedig 3 forint 65 dénár még meg is maradt. Az építkezésen dolgozó munkások számára magánosok hét hordó bort és egy hordó sört biztosítottak. Az épület T alaprajzú lett, így sikerült a befogadóképességét úgy növelni, hogy a temető környező sírjait ne kelljen megbolygatni. Erre utalnak a méretek is: a Deszkatemplom főszárnya 8,5 méter széles, a déli csak 7–7,4 méter széles volt, a bejárati főtömeg pedig alacsonyabb volt a főhajó tömegétől, ezt a domb ellensúlyozta. A templom favázas épület volt, függőleges deszkaburkolattal, tetőzete zsindelyezett, padlás nélküli kontyolt nyeregtető volt. A fény beáramlását hat fali és hat tetőablak biztosította.[5] A templom tetejére míves bádoggombok kerültek.[2]

A református közösség létszáma az 1780-as évekre annyira megnövekedett, hogy a két miskolci református templom (az avasi templom és a Deszkatemplom) már nem tudta ellátni az igényeket, csak úgy, hogy mindkét helyen két istentiszteletet tartottak egymás után. A gondokat csak az 1808 végére elkészült Kakastemplom oldotta meg, és ettől kezdve a Deszkatemplomot újra csak temetések alkalmából használták. 1817-ben azonban a Hunyadi utcai evangélikus templom villámcsapás miatt leégett, ezért két évig az evangélikusok a Deszkatemplomban tartották istentiszteleteiket. Pedig a templom lebontásának gondolata már 1806-ban felmerült, de a közösség ellenállása meghiúsította ezt a tervet, sőt, ugyancsak a hívők kérésére 1825-től a három nagy sátoros ünnepen istentiszteletet és úrvacsora osztást is rendeztek benne. Amikor 1845-ben az új templomot javították és festették, naponta tartottak istentiszteletet a folyamatosan romló állagú templomban.[6]

1874-re a Deszkatemplom már életveszélyessé vált, és az egyháznak nem voltak forrásai a rendbetételére. Ekkor lépett elő Bató István, a korabeli Miskolc nevezetes személyisége, gazdag gabonakereskedő, aki elhunyt Eszter lánya emlékére vállalta, hogy saját költségén felújíttatja a templomot. A munkát gyors tempóban elvégezték: kicserélték a szarufákat és a tartóoszlopokat, helyreállították a zsindelyezést, mindezt 1788 forintos ráfordításból. A templom belsejében táblát helyeztek el „UJITT. SZÜLÉI BATÓ ESZTER EMLÉKÉRE 1874” szöveggel. Bató egyúttal végrendeletében intézkedett a templom jövőjéről is: „Ezen deszkatemplom tartassék fenn a legjobb karban időről-időre mindaddig, míg Miskolcz városában helvét-hitvallású protestáns egyházi tagok és Egyház leendenek… ha megégne is az, az alapjából deszkából és fából építtessék fel.”[7][8]

A második tetemvári deszkatemplom 1937-ig állt.[9]

A harmadik templom

A régi, lebontásra ítélt, romos deszkatemplom az 1930-as években

Az 1920-as évek végére a Deszkatemplom ismét nagyon leromlott állapotba került, az alapoktól a tetőig minden elkorhadt, „közel áll(t) az elenyészéshez”. 1929-ben az egyháztanács már beadványt is kapott, amiben a templom elbontását javasolták. Akkor ez még nem valósult meg, nagy ünnepeken (karácsony, húsvét, pünkösd) továbbra is használták.[10] A templom ügye azonban egyre sürgetőbbé vált, és 1936 áprilisában ismét a presbitérium elé került, majd 1937 tavaszán, Farkas István lelkészelnök előterjesztése alapján határozatot hoztak, hogy – a Bató-hagyaték figyelembe vételével – új templomot kell építeni, a régi helyén. A bontás megkezdését azonban akadályozta az, hogy a templom műemléknek volt nyilvánítva. A Műemlékek Országos Bizottsága – Farkas István közbenjárására – végül Lux Kálmánt küldte ki ellenőrzésre, és a neves építész megállapította, hogy „…a miskolci református deszkatemplomnak nincsen semmiféle műemléki jellege…”, és javasolta a bontás engedélyezését.[11]

A református egyháztanács a bontás előtt intézkedett a bontandó templom műszaki leírásának és rajzainak elkészítéséről.[12] A miskolci polgárok 1937. szeptember 11-én búcsú-istentisztelet keretében vettek búcsút a templomtól. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap című napilap így írt az eseményről: „Református hívők százai búcsúztak el szombat este a három évszázados Deszkatemplom szúette gerendáitól, rozzant falaitól, hiányos zsindelyeitől. … Hétfőn recsegve-ropogva háromszáz év súlyával, terhével, szélviharával, történelmével, elsorolhatatlan emlékével romokba roskad a templom.” A bontásra kiírt pályázatot Kapus András és társai nyerték el 1931 pengőért. A munkálatokkal egy hét alatt végeztek.[13] A gondosan végzett bontás során számos muzeális értékű emlék került elő, de a múzeumba került darabok azóta megsemmisültek.[2]

Az egyháztanács egyházi lapokban tervpályázatot írt ki, amin „…részt vehet minden református vallású okl. építész, aki tagja a mérnöki kamarának”. A kiírás szerint fából készülő templomot kellett tervezni 500 főre, 320 ülőhellyel, toronnyal, és legfeljebb 50 000 pengő beruházási költséggel.[14] A kinevezett bíráló bizottság összetétele: Farkas István püspök, lelkészelnök és Barabási Kun József dr. főgondnok mint elnökök, a tagok: Enyedy Andor, Pósa Péter lelkészek, Szűcs Sándor, Demes Béla, Leszih Andor múzeumi igazgató és két még meghívandó építész. A presbitérium előre kijelentette, hogy a bizottság döntését vita nélkül el fogja fogadni.[15] A felhívásra négy jelszavas pályázat érkezett „Semper Reformari Debet”,[16] „Magyar vallás”, „A hit” és „Az én hitem az én gazdagságom” címmel.[17] A bíráló bizottság minden pályázatot alaposan kiértékelt, és közülük „A hit” címűt hirdette ki nyertesnek, mert – többek között – „Beépítési rendszerét tekintve a legmegfelelőbb terv. Kelet-nyugati tájolású, a mellékelt pontos terepfelvételek és szelvények mutatják, hogy az épület az emelkedő terepviszonyok figyelembe vételével nyert pontos elhelyezést.”[18] A bizottság a jeligét tartalmazó borítékokat nem bontotta fel, csak az eredmény elfogadása után került nyilvánosságra a tervező építészek neve. Eszerint a „Semper Reformari Debet” jeligéjű terv szerzője Gulyás László diósgyőr-vasgyári építész, a „Magyar vallás” készítője Szeghalmy Bálint, „A hit” építésze vitéz Hercegh Zsigmond budapesti építész, „Az én hitem az én gazdagságom” című tervezője pedig Kalas Imre miskolci építészmérnök volt. Csak később derült ki, hogy a győztes pályamunkát is Szeghalmy Bálint, Miskolc város főmérnöke készítette a legnagyobb titokban, és barátja, Hercegh Zsigmond építész neve alatt nyújtotta be. A „cselre” azért volt szükség, mert a törvények értelmében közalkalmazásban álló mérnök nem készíthetett olyan munkát, amit az a hivatal bírál el, amelyek az alkalmazásában áll.[19] Még a kiviteli tervek elkészítésével is Herceghet bízták meg. Nem tudni, mikor derült ki, hogy a tervező valójában Szeghalmy.[20]

Az új Deszkatemplom alapkövét 1937. szeptember 26-án tették le. A kőműves vállalkozó Szabó István, az ács Hován Lajos, az asztalos a Szollár és Thomász cég volt. A költségeket a Bató-alap, az egyház által felvett 50 000 pengő jelzálogkölcsön, a városi tanács által biztosított 9000 pengő, valamint egyéni adományok biztosították. Juhász Gyuláné például 2000 pengőt adott, a Juhász család adományozta az Ödön nevű harangot, a Mánik család a Sándor harangot, Szeghalmy Bálint toronyvégző fadíszt, a Földművelési Minisztérium nyolc köbméter fát stb. A fagerendák „a Tátra bérczeiről hozott hatalmas fenyőrönkökből” készültek.[21] Az építkezés összköltsége 77 279 pengő 86 fillér volt. A templomot 1938. szeptember 19-én avatták fel. Ekkor már kiderült a valódi tervező személye, mert az egyháztanács december 19-ei ülésén Farkas István püspök már Szeghalmynak köszönte meg meleg szavakkal a munkáját: „A hálának és elismerésnek szavakkal ki nem fejezhető köszönet illeti meg Szeghalmy Bálint városi műszaki tanácsos urat, kinek fáradsága és áldott tehetsége hozta létre a felépült Deszkatemplomot.”[22]

A templom külső, belső megjelenése Szeghalmy építészeti hitvallását tükrözi, amelyben a szülőföld, Erdély építészeti hagyományainak tisztelete volt a meghatározó. A templom kelet-nyugati tájolással épült. Tornya a délnyugati oldalon csatlakozott a főtömeghez, és négy fiatoronnyal rendelkezett. Hangsúlyos eleme volt az alsó boronafal, a tornyokat díszítő, népi faragásos csipkézett deszkaburkolat és a zsindelyfedés, amely akkoriban még zöld színű volt. A nyílászárókat fehér, kék és piros színezéssel látták el. A belső térben a padsorok két oldalt helyezkedtek el, amit más padsorok is kiegészítettek. A tér két oldalán oldalfülkék voltak, a torony alatti részben gótikus boltívvel díszített ravatalozót helyeztek el. A szószék, a papi szék és az úrasztala a ravatalozóval szemben helyezkedett el. Ezt az elrendezést az 1950-es években megváltoztatták, az elemeket a templom tengelyébe helyezték át. A templom Rieger-orgonája 1950-ben készült, 1956-ban pedig még bővítették. A templomot 1957-ben renoválták, 1969-ben kicserélték a teljes zsindelyezést (60 000 zsindellyel), 1981-ben a tetőzetet renoválták, 1984-ben pedig a belső felújítás keretében központi fűtést szereltek be.[23]

A Deszkatemplomot 1997. december 4-ére virradó éjjel felgyújtották, és teljesen leégett.[24][25][8] Szomorú érdekesség, hogy Szeghalmy Bálint másik faépítménye, a miskolciak kedvelt avasi kilátója is a tűz martaléka lett 1956-ban.[26]

A negyedik templom

Az újjáépített deszkatemplom a Petőfi térről

A tűzvészt követően azonnal közadakozás indult meg,[8] és a város polgárainak, a híveknek egyöntetű véleménye az volt, hogy nem új tervezésű templomot akarnak, hanem a leégett templomot kell újjáépíteni. A helyreállítás koordinálására felállt bizottságnak ugyanez volt a véleménye, azzal kiegészítve, hogy ami a tűzvész után megmaradt, hasznosítható, azt konzerválni kell és fel kell használni az újjáépített templomban. Az új tervek elkészítése során felhasználták az eredeti terveket és fotókat, és ehhez képest a megvalósításhoz három helyen módosítottak: a főtorony alatti raktárakat (eredetileg hullakamrának épültek) a templomtérhez kapcsolták, a torony téglaszerkezetében előtűnt csúcsíves nyílás felhasználásával emeleti toronykarzatot alakítottak ki, valamint kissé megnövelték az orgonakarzatot, miközben az orgonát úgy építették be, hogy az ne takarja a főbejárat fölötti ablakot. A leégett templom ötvenes években készült lineáris elrendezését az eredeti terveknek megfelelően axiálissá alakították.[27] A vezető tervező Puskás Péter volt,[26] az újjáépítést Simon Gábor építész vezette.[25]

A belső tér látható faszerkezetei vörösfenyőből, a többi rész borovi és lucfenyőből készültek. A hasított lucfenyő zsindelyek Erdélyből érkeztek, a szepesváraljai római katolikus püspök mintegy egymillió forintos faanyagot ajándékozott a tető deszkázatához, a díszítéseket Erdélyből, Alsócsernátonból érkezett fafaragók készítették. A templomépítés során nagy figyelmet fordítottak a tűzvédelemre: a faanyagot UV-, gomba- és tűzvédelemmel látták el, a zsindely lécezése alá pedig horganyzott acéllemezt építettek be.[28]

A templom belső berendezésének terveit egy hatfős belsőépítész csoport készítette el, Rudolf Mihály vezetésével.[26] A belső tér dúsan faragott, hársfából és vörösfenyőből készült.[28] A kialakításban számos képzőművész működött közre, a miskolci Jószay Zsolt szobrászművész például a szószék koronáján álló Főnix faszobrot, az örök újjászületés jelképét készítette el. A nyugati ólomüvegek Horváth Mária, a keleti ólomüvegek pedig Kovács Keve János munkái.[8] A megrongálódott harangok helyett újak készültek Gombos Lajos őrbottyáni harangöntő mester műhelyében. Az Ödön-harang 360 kilogrammos, a Sándor-harang 193 kilogrammos lett.[25] Az új, 21 regiszteres, kétmanuálos, mechanikus orgona 2000-re készült el, Albert Miklós munkája.[8][28]

A harangszentelést az 1938. évi templomavatás hatvanadik évfordulóján, 1998. szeptember 18-án tartották meg.[8] Az év végére a templom már olyan készültségi állapotban volt, hogy a hívek gyertyafény mellett ünnepelhették a karácsonyt. A templom 1999 januárjában új díszkivilágítást is kapott, az ÉMÁSZ adományaként. A Deszkatemplom felszentelési ünnepsége 1999. május 2-án volt.[29] A templom déli oldalában helyezték el a Szeghalmy-sírhelyet, amely az építész külföldről hazahozott hamvait tartalmazza.[26]

Képek

  • A Deszkatemplom légifotója
    A Deszkatemplom légifotója
  • A templom télen
    A templom télen
  • A templom fotója
    A templom fotója
  • A Deszkatemplom tornya
    A Deszkatemplom tornya
  • A Bató-kapu
    A Bató-kapu
  • Jószay Zsolt Főnix-szobra
    Jószay Zsolt Főnix-szobra

Jegyzetek

  1. ↑ a b Olajos Csaba 1999 185–186. oldal
  2. ↑ a b c d Dobrossy István 1994 241. oldal
  3. ↑ Csorba–Fedor 2008 277–278. oldal
  4. ↑ Czikora Ágnes 2007
  5. ↑ Olajos Csaba 1999 187–188. oldal
  6. ↑ Olajos Csaba 1999 189. oldal
  7. ↑ Olajos Csaba 1999 189–190. oldal
  8. ↑ a b c d e f Egyházközség 2012
  9. ↑ Olajos Csaba 1999 193. oldal
  10. ↑ Olajos Csaba 1999 190. oldal
  11. ↑ Olajos Csaba 1999 191–193. oldal
  12. ↑ Olajos Csaba 1999 200. oldal
  13. ↑ Olajos Csaba 1999 194–195. oldal
  14. ↑ Olajos Csaba 1999 200–201. oldal
  15. ↑ Olajos Csaba 1999 203. oldal
  16. ↑ Latin, „Állandó reformációra van szükség”.
  17. ↑ Olajos Csaba 1999 204. oldal
  18. ↑ Olajos Csaba 1999 210. oldal
  19. ↑ Olajos Csaba 1999 217. oldal
  20. ↑ Olajos Csaba 1999 219. oldal
  21. ↑ Olajos Csaba 1999 219–223. oldal
  22. ↑ Olajos Csaba 1999 225. oldal
  23. ↑ Olajos Csaba 1999 225–231. oldal
  24. ↑ Olajos Csaba 1999 231. oldal
  25. ↑ a b c Bajkó Ferenc 2012
  26. ↑ a b c d Dobrossy István 1994 243. oldal
  27. ↑ Simon Gábor 1999 233–235. oldal
  28. ↑ a b c Simon Gábor 1999 235. oldal
  29. ↑ Simon Gábor 1999 236–237. oldal

Források

  • ↑ Olajos Csaba 1999: Olajos Csaba: A tetemvári deszkatemplomok. In Fából és deszkából: a miskolci Deszkatemplom. Balogh Judit, Dobrossy István (szerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár; (hely nélkül): Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség. 1999.  
  • ↑ Simon Gábor 1999: Simon Gábor: A Deszkatemplom helyreállítása. In Fából és deszkából: a miskolci Deszkatemplom. Balogh Judit, Dobrossy István (szerk.). Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár; (hely nélkül): Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség. 1999.  
  • ↑ Dobrossy István 1994: A tetemvári Deszkatemplom. In Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 1/1. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárért Alapítvány. 1994. 241–244. o. ISBN 9639311499  
  • ↑ Egyházközség 2012: Miskolc-Tetemvári Református Egyházközség honlapja – Történelem. www.tirek.hu (Hozzáférés: 2013. május 7.)
  • ↑ Bajkó Ferenc 2012: Bajkó Ferenc: Miskolc, Deszkatemplom. templom.hu (Hozzáférés: 2013. május 7.)
  • ↑ Csorba–Fedor 2008: A Deszka-templom feltámadása. In Csorba Piroska – Fedor Vilmos: Miskolci legendák. Miskolc: Kossuth Kiadó. 2008. ISBN 978-963-09-6084-7  
  • ↑ Czikora Ágnes 2007: Czikora Ágnes, Csetneki Róbert, Gecse Tamás. (2007. 09. 28.). A Deszkatemplom legendája [tv rövidfilm]. Miskolc: minap.hu. (Hozzáférés ideje: 2013. május 7.)

További információk

Commons:Category:Wooden church (Miskolc, Hungary)
A Wikimédia Commons tartalmaz Deszkatemplom témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Deszkatemplom&oldid=13553322”