„Horizont” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Tatarozás, az oldal még ma frissítve lesz |
átdolgozva, lektorálva |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{ |
{{egyért3}} |
||
{{lektor}} |
|||
[[Fájl:Sonne Meer und Möwe.jpg|thumb|Horizont ábrázolása ([[számítógépes grafika]]) ]] |
[[Fájl:Sonne Meer und Möwe.jpg|thumb|Horizont ábrázolása ([[számítógépes grafika]]) ]] |
||
⚫ | |||
== A horizont különböző értelmezése == |
|||
[[Fájl:Horizons.svg|thumb|right|300px|Three types of horizon.]] |
[[Fájl:Horizons.svg|thumb|right|300px|Three types of horizon.]] |
||
{{egyért3}} |
|||
⚫ | |||
=== Látszólagos horizont === |
|||
⚫ | |||
A látszólagos horizont a megfigyelő szemén vagy az optikai mérőműszer objektívjének középpontján átmenő vízszintes képzelt sík, vagy ennek a síknak és az éggömbnek a metszésvonala, amely libellával vagy függőónnal kijelölhető. A mellékelt ábrán – a magyar terminológia szerint tévesen – ''Astronomical horizon'' szöveggel van jelölve. |
|||
A horizont a megfigyelési helyen átmenő vízszintes, az égig folytatva gondolt sík, mely tehát libellával vagy függőónnal bármikor könnyen kijelölhető. Megkülönböztetendő tőle a szemhatár, látáshatár vagy égalja, amely mentén az ég a földet érinteni látszik és amely nem egyéb, mint a megfigyelő szeméből a föld testéhez húzott érintő kúp érintési köre, amely a horizontnál a szem magasságától függően mélyebben fekszik. (Ez a hajós ''kimm''-je, tehát a szemhatár mélysége a horizont alatt a ''Kimmtiefe'' vagy depresszió.) A horizont az eget két féltekére metszi; a felső állandóan látható, az alsó állandóan láthatatlan és ezért a horizont a kelő és nyugvó csillagok geometriai helyének is volna mondható. Egyszerű mechanikai előállíthatóságánál fogva alapsíkul szolgál a csillagok meghatározásánál mindig ott, ahol e meghatározás megfigyelések által történik; a [[teodolit]]ban a vízszintes kör, a [[szextáns]] és pontos csillagászati műszerek ([[Hosszúsági kör|meridiánkör]]) esetében valamely folyadék szabad felszíne képviseli a horizontot. Ha a [[Föld]] középpontján át párhuzamos síkot fektetünk, a megfigyelő szemén áthaladó, úgynevezett látszólagos horizonthoz, a valódi horizontot nyerjük, amelyre a [[csillagász]] tulajdonképen az összes megfigyeléseit átszámítja. A kettő közötti különbség annál inkább feltűnő, minél közelebb áll hozzánk valamely égitest. Így a [[Hold]] esetében a látszó és valódi horizontra vonatkoztatott hely 1°-nyi különbséget mutat; a [[bolygó]]knál és [[Nap]]nál e különbség csak néhány másodpercet tesz ki, a [[csillag]]oknál teljességgel elenyésző. E különbség, amely [[gömb]] alakú Föld esetén csak a csillagok magasságában észlelhető, nem pedig [[azimut]]jában is, az égitest [[parallaxis]]a s nyilván azon szög, amely alatt az illető égitestről a Földnek a megfigyelési helyhez húzott sugara látszik. E parallaxis tehát legnagyobb a csillag kelte vagy nyugta alkalmával, és nulla, ha az égitest a megfigyelő [[zenit]]jébe jut. A horizont, amely az égen legnagyobb kört metsz ki (az ég mérhetetlen messzesége miatt a valódi és a látszólagos horizont közötti különbség 0), mint minden kör, ugyancsak 360°-ra van osztva; e kör mentén olvassuk a délponttól kiindulva nyugaton, északon, keleten át az azimutot. |
|||
== |
=== Valódi horizont === |
||
A megfigyelési ponton áthaladó függőleges vonalra merőleges és a Föld középpontját magába foglaló sík, amely párhuzamos a látszólagos horizonttal. Nevezik csillagászati – néha égi – horizontnak is. |
|||
A horizont a [[geológia|geológiában]] olyan övek vagy zónák összetétele, amelyek akár [[petrográfia]]i, akár [[paleontológia]]i sajátságok tekintetében egymással megegyeznek. |
|||
=== Látható horizont === |
|||
Földi viszonylatban értelmezett: míg a látszólagos és valódi horizont fizikailag nem létezik, addig az égbolt és a földfelszín találkozása látható, magyar szóval látóhatárnak is nevezik. A megfigyelő szeméből a tenger felszínéhez húzott érintő kúp köre, amely a horizontnál a szem magasságától függően mélyebben fekszik. A mellékelt ábrán ''True horizon'' szöveg jelöli. A látszólagos és a látható horizontot kijelölő vonalak által bezárt szöget horizontális depressziónak (vagy egyszerűen depressziónak) nevezik. Értéke a |
|||
:<math>\cos \gamma =\frac{R}{R+h}\,</math> |
|||
képletből meghatározható, ahol R a Föld sugara, h a szemmagasság. Hogy milyen távolságra látunk el, azt a |
|||
:<math>d \approx 3,57\sqrt{h} \,</math> |
|||
képlet adja meg kilométerben, ahol a ''h'' magasságot méterben kell megadni. |
|||
Szárazföldön a környező tereptárgyak által meghatározott szabálytalan látóhatárt természetes horizontnak szokás nevezni. A mellékelt ábrán ''Visible horizon'' szöveg jelöli. |
|||
=== Geometriai horizont === |
|||
A látszólagos és a látható horizontot a légköri illetve terresztrikus refrakció módosítja, ennek neve geometriai horizont, és a látható horizont alatt helyezkedik el. |
|||
A refrakció számszerű értéke a pillanatnyi hőmérséklet, légnyomás és további fizikai tényezőktől függ, ezért előre kiszámított táblázatok, grafikonok segítségével veszik számításba. A légköri refrakció a távoli objektumok képét a horizont feletti magasságtól függően különböző mértékben, de mindig ''emeli''; közelítő értéke a horizonton 34,5 ívperc. |
|||
== Használata == |
|||
A horizont a csillagászati és földi, tengeri és légi tájékozódás egyik alapvető kiindulási eleme. Mint minden kör, a horizont is 360°-ra van osztva. |
|||
⚫ | |||
A megfigyelési ponton átmenő függőleges (horizontra merőleges) vonal az éggömböt két pontban döfi. A horizont fölötti pont neve [[Zenit]] (magyarul tetőpont), a horizont alatti pont neve [[Nadir]] (magyarul talppont). A horizont az eget két részre osztja; a felső állandóan látható, az alsó állandóan láthatatlan, és ezért a horizont a kelő és nyugvó csillagok geometriai helyének is nevezhető. A látszólagos horizont a topocentrikus [[horizontális koordináta-rendszer]], a valódi horizont a geocentrikus horizontális koordináta-rendszer alapsíkja. A horizonttal párhuzamos síkok az éggömbből a magassági köröket metszik ki. |
|||
A csillagásznak egyes csillagok, égitestek helyzetének megadásánál geocentrikus koordináta-rendszert kell használnia, magassági méréseit pedig tulajdonképpen a geometriai horizonthoz viszonyítva végzi, így a közvetlenül nyert mérési adat redukálásának első lépése a légköri refrakció hatásának figyelembe vétele. |
|||
Ezt követően a látszólagos és a valódi (csillagászati) horizont közötti különbséget kell korrigálni, amely annál nagyobb, minél közelebb van hozzánk valamely égitest. Így a Hold esetében a látszó és valódi horizontra vonatkoztatott hely kb. 1° különbséget mutat; a bolygóknál és Napnál e különbség csak néhány ívmásodpercet tesz ki, a csillagoknál elhanyagolható. A különbség csak az égitestek magasságában jelentkezik, azimutjában nem, és napi parallaxisnak nevezzük. E parallaxis legnagyobb a csillag kelte vagy nyugta alkalmával, és nulla, ha az égitest a megfigyelő zenitjébe jut. |
|||
A horizontális koordináta-rendszerekben a magasság melletti másik koordinátát, melynek neve azimut, a horizonton mérjük, a déli iránytól nyugat felé 0-tól 360 fokig. |
|||
=== A földi, légi és tengeri tájékozódásnál === |
|||
A földfelszíni mérésekhez használt [[teodolit]]ban a vízszintes kör segítségével lehet mérni a látszólagos (természetes) horizonton. |
|||
A tengeri navigációnál a különböző típusú [[szextáns]]okkal történik a tájékozódásra használt égi objektumok, csillagok magasságának meghatározása. |
|||
== A repülésben == |
|||
A horizont érzékelése a repülés biztonsága szempontjából alapvető. Éjszaka és rossz látási viszonyok között ezért [[műhorizont]] segítheti a pilóták tájékozódását. |
A horizont érzékelése a repülés biztonsága szempontjából alapvető. Éjszaka és rossz látási viszonyok között ezért [[műhorizont]] segítheti a pilóták tájékozódását. |
||
== Források == |
|||
*{{cite book|title=Csillagászati navigáció|author=Rühl Lajos|publisher=Műszaki könyvkiadó|location=Budapest, 1970}} |
|||
{{Marik: Csillagászat}} |
|||
{{Portál|Csillagászat}} |
{{Portál|Csillagászat}} |
A lap 2013. március 27., 01:38-kori változata
A horizont (régebben horizon) görög eredetű szó, amelynek jelentése egy koordináta-rendszer alapsíkja, illetve egy olyan vonal, amelyen az ég és a föld összeérni látszik. A szót (és magyar megfelelőjét, a látóhatárt) gyakran átvitt értelemben is használják.
A horizont különböző értelmezése
Látszólagos horizont
A látszólagos horizont a megfigyelő szemén vagy az optikai mérőműszer objektívjének középpontján átmenő vízszintes képzelt sík, vagy ennek a síknak és az éggömbnek a metszésvonala, amely libellával vagy függőónnal kijelölhető. A mellékelt ábrán – a magyar terminológia szerint tévesen – Astronomical horizon szöveggel van jelölve.
Valódi horizont
A megfigyelési ponton áthaladó függőleges vonalra merőleges és a Föld középpontját magába foglaló sík, amely párhuzamos a látszólagos horizonttal. Nevezik csillagászati – néha égi – horizontnak is.
Látható horizont
Földi viszonylatban értelmezett: míg a látszólagos és valódi horizont fizikailag nem létezik, addig az égbolt és a földfelszín találkozása látható, magyar szóval látóhatárnak is nevezik. A megfigyelő szeméből a tenger felszínéhez húzott érintő kúp köre, amely a horizontnál a szem magasságától függően mélyebben fekszik. A mellékelt ábrán True horizon szöveg jelöli. A látszólagos és a látható horizontot kijelölő vonalak által bezárt szöget horizontális depressziónak (vagy egyszerűen depressziónak) nevezik. Értéke a
képletből meghatározható, ahol R a Föld sugara, h a szemmagasság. Hogy milyen távolságra látunk el, azt a
képlet adja meg kilométerben, ahol a h magasságot méterben kell megadni.
Szárazföldön a környező tereptárgyak által meghatározott szabálytalan látóhatárt természetes horizontnak szokás nevezni. A mellékelt ábrán Visible horizon szöveg jelöli.
Geometriai horizont
A látszólagos és a látható horizontot a légköri illetve terresztrikus refrakció módosítja, ennek neve geometriai horizont, és a látható horizont alatt helyezkedik el.
A refrakció számszerű értéke a pillanatnyi hőmérséklet, légnyomás és további fizikai tényezőktől függ, ezért előre kiszámított táblázatok, grafikonok segítségével veszik számításba. A légköri refrakció a távoli objektumok képét a horizont feletti magasságtól függően különböző mértékben, de mindig emeli; közelítő értéke a horizonton 34,5 ívperc.
Használata
A horizont a csillagászati és földi, tengeri és légi tájékozódás egyik alapvető kiindulási eleme. Mint minden kör, a horizont is 360°-ra van osztva.
A csillagászatban
A megfigyelési ponton átmenő függőleges (horizontra merőleges) vonal az éggömböt két pontban döfi. A horizont fölötti pont neve Zenit (magyarul tetőpont), a horizont alatti pont neve Nadir (magyarul talppont). A horizont az eget két részre osztja; a felső állandóan látható, az alsó állandóan láthatatlan, és ezért a horizont a kelő és nyugvó csillagok geometriai helyének is nevezhető. A látszólagos horizont a topocentrikus horizontális koordináta-rendszer, a valódi horizont a geocentrikus horizontális koordináta-rendszer alapsíkja. A horizonttal párhuzamos síkok az éggömbből a magassági köröket metszik ki.
A csillagásznak egyes csillagok, égitestek helyzetének megadásánál geocentrikus koordináta-rendszert kell használnia, magassági méréseit pedig tulajdonképpen a geometriai horizonthoz viszonyítva végzi, így a közvetlenül nyert mérési adat redukálásának első lépése a légköri refrakció hatásának figyelembe vétele.
Ezt követően a látszólagos és a valódi (csillagászati) horizont közötti különbséget kell korrigálni, amely annál nagyobb, minél közelebb van hozzánk valamely égitest. Így a Hold esetében a látszó és valódi horizontra vonatkoztatott hely kb. 1° különbséget mutat; a bolygóknál és Napnál e különbség csak néhány ívmásodpercet tesz ki, a csillagoknál elhanyagolható. A különbség csak az égitestek magasságában jelentkezik, azimutjában nem, és napi parallaxisnak nevezzük. E parallaxis legnagyobb a csillag kelte vagy nyugta alkalmával, és nulla, ha az égitest a megfigyelő zenitjébe jut.
A horizontális koordináta-rendszerekben a magasság melletti másik koordinátát, melynek neve azimut, a horizonton mérjük, a déli iránytól nyugat felé 0-tól 360 fokig.
A földi, légi és tengeri tájékozódásnál
A földfelszíni mérésekhez használt teodolitban a vízszintes kör segítségével lehet mérni a látszólagos (természetes) horizonton.
A tengeri navigációnál a különböző típusú szextánsokkal történik a tájékozódásra használt égi objektumok, csillagok magasságának meghatározása.
A horizont érzékelése a repülés biztonsága szempontjából alapvető. Éjszaka és rossz látási viszonyok között ezért műhorizont segítheti a pilóták tájékozódását.
Források
- Rühl Lajos. Csillagászati navigáció. Budapest, 1970: Műszaki könyvkiadó
- szerk.: Marik Miklós: Csillagászat. Akadémiai Kiadó (1989). ISBN 963 05 4657 4