„Horizont” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Tatarozás, az oldal még ma frissítve lesz
átdolgozva, lektorálva
1. sor: 1. sor:
{{tataroz}}
{{egyért3}}
{{lektor}}
[[Fájl:Sonne Meer und Möwe.jpg|thumb|Horizont ábrázolása ([[számítógépes grafika]]) ]]
[[Fájl:Sonne Meer und Möwe.jpg|thumb|Horizont ábrázolása ([[számítógépes grafika]]) ]]

A '''horizont''' (régebben ''horizon'') [[görög nyelv|görög]] eredetű szó, amelynek jelentése egy koordináta-rendszer alapsíkja, illetve egy olyan vonal, amelyen az ég és a föld összeérni látszik. A szót (és magyar megfelelőjét, a ''látóhatár''t) gyakran átvitt értelemben is használják.

== A horizont különböző értelmezése ==
[[Fájl:Horizons.svg|thumb|right|300px|Three types of horizon.]]
[[Fájl:Horizons.svg|thumb|right|300px|Three types of horizon.]]
{{egyért3}}
A '''horizont''' (régebben ''horizon'') [[görög nyelv|görög]] eredetű szó, amelynek eredeti értelme egy koordináta-rendszer alapsíkja, illetve egy olyan vonal, amelyen az ég és a föld összeérni látszik. A szót (és magyar megfelelőjét, a ''látóhatár''t) gyakran átvitt értelemben is használják.


=== Látszólagos horizont ===
== A csillagászatban és a földrajzban ==
A látszólagos horizont a megfigyelő szemén vagy az optikai mérőműszer objektívjének középpontján átmenő vízszintes képzelt sík, vagy ennek a síknak és az éggömbnek a metszésvonala, amely libellával vagy függőónnal kijelölhető. A mellékelt ábrán – a magyar terminológia szerint tévesen – ''Astronomical horizon'' szöveggel van jelölve.
A horizont a megfigyelési helyen átmenő vízszintes, az égig folytatva gondolt sík, mely tehát libellával vagy függőónnal bármikor könnyen kijelölhető. Megkülönböztetendő tőle a szemhatár, látáshatár vagy égalja, amely mentén az ég a földet érinteni látszik és amely nem egyéb, mint a megfigyelő szeméből a föld testéhez húzott érintő kúp érintési köre, amely a horizontnál a szem magasságától függően mélyebben fekszik. (Ez a hajós ''kimm''-je, tehát a szemhatár mélysége a horizont alatt a ''Kimmtiefe'' vagy depresszió.) A horizont az eget két féltekére metszi; a felső állandóan látható, az alsó állandóan láthatatlan és ezért a horizont a kelő és nyugvó csillagok geometriai helyének is volna mondható. Egyszerű mechanikai előállíthatóságánál fogva alapsíkul szolgál a csillagok meghatározásánál mindig ott, ahol e meghatározás megfigyelések által történik; a [[teodolit]]ban a vízszintes kör, a [[szextáns]] és pontos csillagászati műszerek ([[Hosszúsági kör|meridiánkör]]) esetében valamely folyadék szabad felszíne képviseli a horizontot. Ha a [[Föld]] középpontján át párhuzamos síkot fektetünk, a megfigyelő szemén áthaladó, úgynevezett látszólagos horizonthoz, a valódi horizontot nyerjük, amelyre a [[csillagász]] tulajdonképen az összes megfigyeléseit átszámítja. A kettő közötti különbség annál inkább feltűnő, minél közelebb áll hozzánk valamely égitest. Így a [[Hold]] esetében a látszó és valódi horizontra vonatkoztatott hely 1°-nyi különbséget mutat; a [[bolygó]]knál és [[Nap]]nál e különbség csak néhány másodpercet tesz ki, a [[csillag]]oknál teljességgel elenyésző. E különbség, amely [[gömb]] alakú Föld esetén csak a csillagok magasságában észlelhető, nem pedig [[azimut]]jában is, az égitest [[parallaxis]]a s nyilván azon szög, amely alatt az illető égitestről a Földnek a megfigyelési helyhez húzott sugara látszik. E parallaxis tehát legnagyobb a csillag kelte vagy nyugta alkalmával, és nulla, ha az égitest a megfigyelő [[zenit]]jébe jut. A horizont, amely az égen legnagyobb kört metsz ki (az ég mérhetetlen messzesége miatt a valódi és a látszólagos horizont közötti különbség 0), mint minden kör, ugyancsak 360°-ra van osztva; e kör mentén olvassuk a délponttól kiindulva nyugaton, északon, keleten át az azimutot.


== A geológiában ==
=== Valódi horizont ===
A megfigyelési ponton áthaladó függőleges vonalra merőleges és a Föld középpontját magába foglaló sík, amely párhuzamos a látszólagos horizonttal. Nevezik csillagászati – néha égi – horizontnak is.
A horizont a [[geológia|geológiában]] olyan övek vagy zónák összetétele, amelyek akár [[petrográfia]]i, akár [[paleontológia]]i sajátságok tekintetében egymással megegyeznek.

=== Látható horizont ===
Földi viszonylatban értelmezett: míg a látszólagos és valódi horizont fizikailag nem létezik, addig az égbolt és a földfelszín találkozása látható, magyar szóval látóhatárnak is nevezik. A megfigyelő szeméből a tenger felszínéhez húzott érintő kúp köre, amely a horizontnál a szem magasságától függően mélyebben fekszik. A mellékelt ábrán ''True horizon'' szöveg jelöli. A látszólagos és a látható horizontot kijelölő vonalak által bezárt szöget horizontális depressziónak (vagy egyszerűen depressziónak) nevezik. Értéke a
:<math>\cos \gamma =\frac{R}{R+h}\,</math>
képletből meghatározható, ahol R a Föld sugara, h a szemmagasság. Hogy milyen távolságra látunk el, azt a
:<math>d \approx 3,57\sqrt{h} \,</math>
képlet adja meg kilométerben, ahol a ''h'' magasságot méterben kell megadni.

Szárazföldön a környező tereptárgyak által meghatározott szabálytalan látóhatárt természetes horizontnak szokás nevezni. A mellékelt ábrán ''Visible horizon'' szöveg jelöli.

=== Geometriai horizont ===
A látszólagos és a látható horizontot a légköri illetve terresztrikus refrakció módosítja, ennek neve geometriai horizont, és a látható horizont alatt helyezkedik el.

A refrakció számszerű értéke a pillanatnyi hőmérséklet, légnyomás és további fizikai tényezőktől függ, ezért előre kiszámított táblázatok, grafikonok segítségével veszik számításba. A légköri refrakció a távoli objektumok képét a horizont feletti magasságtól függően különböző mértékben, de mindig ''emeli''; közelítő értéke a horizonton 34,5 ívperc.

== Használata ==

A horizont a csillagászati és földi, tengeri és légi tájékozódás egyik alapvető kiindulási eleme. Mint minden kör, a horizont is 360°-ra van osztva.

=== A csillagászatban ===

A megfigyelési ponton átmenő függőleges (horizontra merőleges) vonal az éggömböt két pontban döfi. A horizont fölötti pont neve [[Zenit]] (magyarul tetőpont), a horizont alatti pont neve [[Nadir]] (magyarul talppont). A horizont az eget két részre osztja; a felső állandóan látható, az alsó állandóan láthatatlan, és ezért a horizont a kelő és nyugvó csillagok geometriai helyének is nevezhető. A látszólagos horizont a topocentrikus [[horizontális koordináta-rendszer]], a valódi horizont a geocentrikus horizontális koordináta-rendszer alapsíkja. A horizonttal párhuzamos síkok az éggömbből a magassági köröket metszik ki.

A csillagásznak egyes csillagok, égitestek helyzetének megadásánál geocentrikus koordináta-rendszert kell használnia, magassági méréseit pedig tulajdonképpen a geometriai horizonthoz viszonyítva végzi, így a közvetlenül nyert mérési adat redukálásának első lépése a légköri refrakció hatásának figyelembe vétele.

Ezt követően a látszólagos és a valódi (csillagászati) horizont közötti különbséget kell korrigálni, amely annál nagyobb, minél közelebb van hozzánk valamely égitest. Így a Hold esetében a látszó és valódi horizontra vonatkoztatott hely kb. 1° különbséget mutat; a bolygóknál és Napnál e különbség csak néhány ívmásodpercet tesz ki, a csillagoknál elhanyagolható. A különbség csak az égitestek magasságában jelentkezik, azimutjában nem, és napi parallaxisnak nevezzük. E parallaxis legnagyobb a csillag kelte vagy nyugta alkalmával, és nulla, ha az égitest a megfigyelő zenitjébe jut.

A horizontális koordináta-rendszerekben a magasság melletti másik koordinátát, melynek neve azimut, a horizonton mérjük, a déli iránytól nyugat felé 0-tól 360 fokig.

=== A földi, légi és tengeri tájékozódásnál ===

A földfelszíni mérésekhez használt [[teodolit]]ban a vízszintes kör segítségével lehet mérni a látszólagos (természetes) horizonton.

A tengeri navigációnál a különböző típusú [[szextáns]]okkal történik a tájékozódásra használt égi objektumok, csillagok magasságának meghatározása.


== A repülésben ==
A horizont érzékelése a repülés biztonsága szempontjából alapvető. Éjszaka és rossz látási viszonyok között ezért [[műhorizont]] segítheti a pilóták tájékozódását.
A horizont érzékelése a repülés biztonsága szempontjából alapvető. Éjszaka és rossz látási viszonyok között ezért [[műhorizont]] segítheti a pilóták tájékozódását.

== Források ==
*{{cite book|title=Csillagászati navigáció|author=Rühl Lajos|publisher=Műszaki könyvkiadó|location=Budapest, 1970}}
{{Marik: Csillagászat}}



{{Portál|Csillagászat}}
{{Portál|Csillagászat}}

A lap 2013. március 27., 01:38-kori változata

Horizont ábrázolása (számítógépes grafika)

A horizont (régebben horizon) görög eredetű szó, amelynek jelentése egy koordináta-rendszer alapsíkja, illetve egy olyan vonal, amelyen az ég és a föld összeérni látszik. A szót (és magyar megfelelőjét, a látóhatárt) gyakran átvitt értelemben is használják.

A horizont különböző értelmezése

Three types of horizon.

Látszólagos horizont

A látszólagos horizont a megfigyelő szemén vagy az optikai mérőműszer objektívjének középpontján átmenő vízszintes képzelt sík, vagy ennek a síknak és az éggömbnek a metszésvonala, amely libellával vagy függőónnal kijelölhető. A mellékelt ábrán – a magyar terminológia szerint tévesen – Astronomical horizon szöveggel van jelölve.

Valódi horizont

A megfigyelési ponton áthaladó függőleges vonalra merőleges és a Föld középpontját magába foglaló sík, amely párhuzamos a látszólagos horizonttal. Nevezik csillagászati – néha égi – horizontnak is.

Látható horizont

Földi viszonylatban értelmezett: míg a látszólagos és valódi horizont fizikailag nem létezik, addig az égbolt és a földfelszín találkozása látható, magyar szóval látóhatárnak is nevezik. A megfigyelő szeméből a tenger felszínéhez húzott érintő kúp köre, amely a horizontnál a szem magasságától függően mélyebben fekszik. A mellékelt ábrán True horizon szöveg jelöli. A látszólagos és a látható horizontot kijelölő vonalak által bezárt szöget horizontális depressziónak (vagy egyszerűen depressziónak) nevezik. Értéke a

képletből meghatározható, ahol R a Föld sugara, h a szemmagasság. Hogy milyen távolságra látunk el, azt a

képlet adja meg kilométerben, ahol a h magasságot méterben kell megadni.

Szárazföldön a környező tereptárgyak által meghatározott szabálytalan látóhatárt természetes horizontnak szokás nevezni. A mellékelt ábrán Visible horizon szöveg jelöli.

Geometriai horizont

A látszólagos és a látható horizontot a légköri illetve terresztrikus refrakció módosítja, ennek neve geometriai horizont, és a látható horizont alatt helyezkedik el.

A refrakció számszerű értéke a pillanatnyi hőmérséklet, légnyomás és további fizikai tényezőktől függ, ezért előre kiszámított táblázatok, grafikonok segítségével veszik számításba. A légköri refrakció a távoli objektumok képét a horizont feletti magasságtól függően különböző mértékben, de mindig emeli; közelítő értéke a horizonton 34,5 ívperc.

Használata

A horizont a csillagászati és földi, tengeri és légi tájékozódás egyik alapvető kiindulási eleme. Mint minden kör, a horizont is 360°-ra van osztva.

A csillagászatban

A megfigyelési ponton átmenő függőleges (horizontra merőleges) vonal az éggömböt két pontban döfi. A horizont fölötti pont neve Zenit (magyarul tetőpont), a horizont alatti pont neve Nadir (magyarul talppont). A horizont az eget két részre osztja; a felső állandóan látható, az alsó állandóan láthatatlan, és ezért a horizont a kelő és nyugvó csillagok geometriai helyének is nevezhető. A látszólagos horizont a topocentrikus horizontális koordináta-rendszer, a valódi horizont a geocentrikus horizontális koordináta-rendszer alapsíkja. A horizonttal párhuzamos síkok az éggömbből a magassági köröket metszik ki.

A csillagásznak egyes csillagok, égitestek helyzetének megadásánál geocentrikus koordináta-rendszert kell használnia, magassági méréseit pedig tulajdonképpen a geometriai horizonthoz viszonyítva végzi, így a közvetlenül nyert mérési adat redukálásának első lépése a légköri refrakció hatásának figyelembe vétele.

Ezt követően a látszólagos és a valódi (csillagászati) horizont közötti különbséget kell korrigálni, amely annál nagyobb, minél közelebb van hozzánk valamely égitest. Így a Hold esetében a látszó és valódi horizontra vonatkoztatott hely kb. 1° különbséget mutat; a bolygóknál és Napnál e különbség csak néhány ívmásodpercet tesz ki, a csillagoknál elhanyagolható. A különbség csak az égitestek magasságában jelentkezik, azimutjában nem, és napi parallaxisnak nevezzük. E parallaxis legnagyobb a csillag kelte vagy nyugta alkalmával, és nulla, ha az égitest a megfigyelő zenitjébe jut.

A horizontális koordináta-rendszerekben a magasság melletti másik koordinátát, melynek neve azimut, a horizonton mérjük, a déli iránytól nyugat felé 0-tól 360 fokig.

A földi, légi és tengeri tájékozódásnál

A földfelszíni mérésekhez használt teodolitban a vízszintes kör segítségével lehet mérni a látszólagos (természetes) horizonton.

A tengeri navigációnál a különböző típusú szextánsokkal történik a tájékozódásra használt égi objektumok, csillagok magasságának meghatározása.

A horizont érzékelése a repülés biztonsága szempontjából alapvető. Éjszaka és rossz látási viszonyok között ezért műhorizont segítheti a pilóták tájékozódását.

Források

  • Rühl Lajos. Csillagászati navigáció. Budapest, 1970: Műszaki könyvkiadó 
  • szerk.: Marik Miklós: Csillagászat. Akadémiai Kiadó (1989). ISBN 963 05 4657 4