„Auguste-Alexandre Ducrot” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Életpályája: Linkek |
|||
| 36. sor: | 36. sor: | ||
{{DEFAULTSORT:Ducrot Auguste-Alexandre}} |
{{DEFAULTSORT:Ducrot Auguste-Alexandre}} |
||
[[Kategória:Francia hadvezérek]] |
[[Kategória:Francia hadvezérek]] |
||
[[en:Auguste-Alexandre Ducrot]] |
|||
[[bg:Огюст-Александър Дюкро]] |
|||
[[de:Auguste-Alexandre Ducrot]] |
|||
[[fr:Auguste-Alexandre Ducrot]] |
|||
[[it:Auguste-Alexandre Ducrot]] |
|||
[[no:Auguste-Alexandre Ducrot]] |
|||
[[pl:Auguste-Alexandre Ducrot]] |
|||
[[ru:Дюкро, Огюст-Александр]] |
|||
[[sv:Auguste-Alexandre Ducrot]] |
|||
A lap 2013. március 11., 10:25-kori változata
| Auguste-Alexandre Ducrot | |
 | |
| Született | 1817. február 24.[1][2] Nevers |
| Meghalt | 1882. augusztus 6. Versailles |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Szolgálati ideje | 1835-1882 |
| Rendfokozata | tábornok |
| Csatái | krími háború Porosz–francia háború |
| Kitüntetései | Becsületrend |
| Iskolái | Saint-Cyr-i Katonaiskola |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste-Alexandre Ducrot témájú médiaállományokat. | |
Auguste-Alexandre Ducrot (Nevers, 1817. február 24. - Versailles, 1882. augusztus 6.) francia tábornok.
Életpályája
A Saint-Cyr-i tisztképző intézetből 1840-ben kilépve, hadnagy lett; Afrikában szolgált; 1859-ben tábornok lett és Canrobert alatt dandárt vezényelt az osztrákok ellen. Altábornaggyá előléptetve 1869-ben Strassburgban hadosztályparancsnok lett.
1870-ben mint hadosztályparancsnok harcolt Wörthnél. A Sedan felé indított hadseregben az első hadtestet vezényelte. A sedani csata alatt Patrice de Mac-Mahon megsebesülése után a átvette a hadsereg vezetését vette át és elrendelte a visszavonulást, amikor legalább egy részét még meg lehetett volna menteni, de ekkor Wimpfen lépett fel a párizsi kormánytól kapott rendelettel, amely őt nevezte ki a hadsereg fővezérévé. A francia sereggel Ducrot is hadifogságba esett; becsületszavát adta, hogy Pont-à-Moussonba utazik és ott jelentkezik a porosz katonai parancsnokságnál. Ígéretét megtartotta, de jelentkezés után polgári ruhában megszökött és szerencsésen Párizsba ment, ahol a II. hadsereg fővezérévé nevezték ki. November 30-án nagyrészt nemzetőrökből képezett seregével megtámadta a Párizst körülvevő német hadsereget, de nem sikerült áttörnie. Január 19-én ismét kirohanást kísérelt meg, de az újoncokkal ismét kudarcot vallott.
A háború befejezése után nyíltan a monarchia hívének vallotta magát s mint hadtestparancsnok előkészületeket is tett a köztársaság megbuktatására, ezért a monarchista érzelmű kormány megbukása után rendelkezési állományba helyezték. Két hadtörténelmi forrásművet írt.
Művei
- La journée de Sedan (Párizs, 1871)
- La défense de Paris (4 kötet, Párizs, 1876-78).
Forrás
Bokor József (szerk.). Ducrot, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X