„Bonyifatyij Mihajlovics Kedrov” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
37. sor: | 37. sor: | ||
[[Kategória:1903-ban született személyek]] |
[[Kategória:1903-ban született személyek]] |
||
[[Kategória:1985-ben elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1985-ben elhunyt személyek]] |
||
[[en:Bonifaty Kedrov]] |
|||
[[de:Bonifati Michailowitsch Kedrow]] |
|||
[[ru:Кедров, Бонифатий Михайлович]] |
A lap 2013. március 11., 05:23-kori változata
Bonyifatyij Mihajlovics Kedrov (cirill betűkkel Бонифатий Михайлович Кедров; Jaroszlavl, 1903. december 10. – Moszkva, 1985. szeptember 10.) orosz filozófus, tudománytörténész, fizikokémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Mihail Szergejevics Kedrov (1878–1941) kommunista politikus fia.
Életútja
1930-ban szerzett vegyészdiplomát a Moszkvai Állami Egyetemen, majd 1930 és 1932 között a Vörös Professzorok Intézetében tanult. 1935-ben lépett be a Szovjetunió Kommunista Pártjába, s az elkövetkező években pártfunkcionáriusként dolgozott. A második világháború éveiben, 1941-től 1945-ig a Vörös Hadsereg katonájaként harcolt. 1945 és 1949, majd 1958 és 1962 között a Szovjet Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének volt tudományos munkatársa. Ezzel párhuzamosan 1946-tól 1958-ig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának Akadémiáján oktatott professzori címmel. 1962-től 1972-ig a Természettudomány- és Technikatörténeti Intézet igazgatójaként tevékenykedett. 1971-től ismét tanított a Központi Bizottság Akadémiáján. 1973-ban kinevezték a Filozófiai Intézet igazgatójává. Posztjától egy évvel később – kegyvesztettként – megvált, s életének utolsó éveiben ismét a Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetben folytatta kutatómunkáját.
Munkássága
Elméleti munkássága homlokterében a tudományfilozófia, főként a természettudományok filozófiai és tudománytörténeti kérdései álltak. A marxista-leninista dialektikus materializmus szempontrendszere alapján vizsgálta a tudományok, a tudományos fejlődés és a tudományos forradalmak társadalmi környezetét és ismeretelméleti alapjait. Eredményei alapján kísérletet tett a tudományok felosztására és hierarchiájának meghatározására. Felvázolta a 16–17. század tudományos és technikai fejlődésének természetrajzát, külön is áttekintette a kémia történetét, s elvégezte a tudományág múltjának korszakolását. Behatóan foglalkozott Mengyelejev munkásságával, illetve a periódusos rendszer történetével.
Fizikokémiai kutatásai és elméleti munkái a Gibbs-paradoxon interpretálására, John Dalton atomisztikus szemléletének revíziójára irányultak, emellett termodinamikai és statisztikai fizikai kérdésekkel is foglalkozott.
Társasági tagságai és elismerései
1966-tól a Szovjet Tudományos Akadémia rendes, 1965-től a Jugoszláv Tudományos Akadémia külső, 1972-től a Bolgár Tudományos Akadémia külső, 1973-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja volt.
Főbb művei
- О количественных и качественных изменениях в природе. Москва, 1946.
- Атомистика Дальтона. Москва–Ленинград, 1949.
- A dialektikus materializmus és az anyaggal kapcsolatos legújabb felfedezések. Budapest, 1955.
- Эволюция понятия элемента в химии. Москва, 1956.
- День одного великого открытия. Москва, 1958.
- Философский анализ первых трудов Д. И. Менделеева о периодическом законе. Москва, 1959.
- Классификация наук I–II. Москва, 1961–1965.
- Единство диалектики, логики и теории познания. Москва, 1963.
- Предмет и взаимосвязь естественных наук. Москва, 1964.
Magyarul: A természettudományok tárgya és kölcsönös kapcsolata. Budapest, 1965. - Три аспекта атомистики I–III. Москва, 1969.
- В. И. Ленин и революция в естествознании XX века. Москва, 1969.
Magyarul: Forradalmak a természettudományban. Budapest, 1983. - Энгельс и диалектика естествознания. Москва, 1970.
Felhasznált forrás
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 698. o. ISBN 963-9257-02-8
- Életrajza a Biografija.ru-n