„Réti legyezőfű” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: cs:Tužebník jilmový |
|||
| 65. sor: | 65. sor: | ||
{{Link FA|de}} |
{{Link FA|de}} |
||
[[en:Filipendula ulmaria]] |
|||
[[ar:إكليلية المروج]] |
|||
[[az:Qarağacyarpaq quşqonmaz]] |
|||
[[ba:Еркәүек]] |
|||
[[ca:Reina dels prats]] |
|||
[[cs:Tužebník jilmový]] |
|||
[[cy:Erwain]] |
|||
[[da:Almindelig Mjødurt]] |
|||
[[de:Echtes Mädesüß]] |
|||
[[dsb:Bagnowa smalanka]] |
|||
[[es:Filipendula ulmaria]] |
|||
[[et:Harilik angervaks]] |
|||
[[fa:اسپیره]] |
|||
[[fi:Mesiangervo]] |
|||
[[fr:Filipendula ulmaria]] |
|||
[[hr:Končara]] |
|||
[[hsb:Bahnowa smjetanka]] |
|||
[[is:Mjaðjurt]] |
|||
[[it:Filipendula ulmaria]] |
|||
[[ja:セイヨウナツユキソウ]] |
|||
[[kbd:Сэтэней (удз)]] |
|||
[[la:Filipendula ulmaria]] |
|||
[[li:Moerasspirea]] |
|||
[[lt:Pelkinė vingiorykštė]] |
|||
[[lv:Parastā vīgrieze]] |
|||
[[nl:Moerasspirea]] |
|||
[[nn:Mjødurt]] |
|||
[[no:Mjødurt]] |
|||
[[pl:Wiązówka błotna]] |
|||
[[ro:Crețușcă]] |
|||
[[ru:Таволга вязолистная]] |
|||
[[sv:Älggräs]] |
|||
[[uk:Гадючник в'язолистий]] |
|||
[[zh:旋果蚊草子]] |
|||
A lap 2013. március 9., 15:25-kori változata
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Filipendula ulmaria (L.) Maxim. | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Réti legyezőfű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Réti legyezőfű témájú médiaállományokat és Réti legyezőfű témájú kategóriát. |
A réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó gyógynövényfaj. A franciák „a mezők királynéjának” hívják.
Származása, elterjedése
Holarktikus fajként csaknem egész Európában és Ázsia nyugati felén honos. Észak-Amerikába betelepítették. Magyarországon nem gyakori, de helyenként tömegesen fordul elő.
Jellemzői
Szögletes, üreges, pirosan erezett szára mintegy 2 m magasra nő. Átellenes levelei összetettek, 2-5 pár fogazott és egyenlőtlen levélkéje van. Összemorzsolt levelei jellegzetes, fertőtlenítő szerre emlékeztető szagot árasztanak.
Álernyőbe tömörült, édeskés illatú, 4–8 mm átmérőjű virágai a sárgásfehértől a krémszínűig változnak. Aszmagtermésében barna magok vannak.
Életmódja, élőhelye
Évelő. Nedves környezetben — mocsarakban, nyirkos talajú réteken, patak menti társulásokban — él, főleg a hegyvidékeken. Kertekbe is ültetik. Nyáron (júniustól augusztusig) virágzik.
Gyógyhatása
Szalicilsav-származékainak köszönhetően gyulladásgátló, valamint elősegíti az izzadást. A flavonoidok, amelyek görcsoldó hatásúak, megkönnyítik az epe kiürülését. Szintén a flavonoidoknak, valamint a nagy mennyiségű káliumsóknak köszönhetően hatékony vízhajtó. Cseranyagai elősegítik az összehúzódást és a sebgyógyulást.
Felhasználása
A növény influenza és lázas állapot kezelésére javasolt, enyhíti a fej- és fogfájást, csillapítja a köszvény és a reuma okozta kisebb ízületi fájdalmakat. Gyakran ajánlják a túlsúly okozta vizeletelválasztási zavarok kezelésére. A növény segít a sebek és fekélyek gyógyulásában is. Az aszpirin alapanyaga.
Jóllehet a réti legyezőfű nem mérgező, alapanyagai között szerepel a szalicil, ezért szalicil- vagy aszpirinérzékenyeknek ellenjavallt. Ezzel együtt sokfelé salátának fogyasztják.
Németországban és Skandináviában virágait illatosítónak a méhsörbe és a borba keverik.
Képek
Források
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 16.
- Martin Walters: Vadvirágok. Fürkész Könyvek. Trivium Kiadó, Budapest, 2005. ISSN 0237 4935 ISBN 963-9367-66-4
