„Epe (anatómia)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 27. sor: | 27. sor: | ||
{{Link FA|dv}} |
{{Link FA|dv}} |
||
[[en:Bile]] |
|||
[[ar:صفراء]] |
|||
[[arc:ܡܪܬܐ]] |
|||
[[av:Ццин]] |
|||
[[az:Öd]] |
|||
[[be:Жоўць]] |
|||
[[be-x-old:Жоўць]] |
|||
[[bg:Жлъчен сок]] |
|||
[[bn:পিত্ত]] |
|||
[[bs:Žuč]] |
|||
[[ca:Bilis]] |
|||
[[cs:Žluč]] |
|||
[[cv:Ват]] |
|||
[[da:Galde]] |
|||
[[de:Galle]] |
|||
[[el:Χολή]] |
|||
[[eo:Galo]] |
|||
[[es:Bilis]] |
|||
[[et:Sapp]] |
|||
[[eu:Behazun]] |
|||
[[fa:صفرا]] |
|||
[[fi:Sappi]] |
|||
[[fr:Bile]] |
|||
[[ga:Domlas]] |
|||
[[gl:Bile]] |
|||
[[he:מרה]] |
|||
[[ht:Bil]] |
|||
[[id:Empedu]] |
|||
[[io:Bilo]] |
|||
[[is:Gall]] |
|||
[[it:Bile]] |
|||
[[ja:胆汁]] |
|||
[[jv:Empedhu]] |
|||
[[ko:쓸개즙]] |
|||
[[ku:Zerav]] |
|||
[[la:Bilis]] |
|||
[[lbe:Сси]] |
|||
[[lt:Tulžis]] |
|||
[[lv:Žults]] |
|||
[[ml:പിത്തരസം]] |
|||
[[nl:Gal (stof)]] |
|||
[[nn:Galle]] |
|||
[[no:Galle]] |
|||
[[pam:Bile]] |
|||
[[pl:Żółć]] |
|||
[[pt:Bile]] |
|||
[[qu:Hayaqi]] |
|||
[[ro:Bilă (anatomie)]] |
|||
[[ru:Жёлчь человека]] |
|||
[[sh:Žuč]] |
|||
[[simple:Bile]] |
|||
[[sk:Žlč]] |
|||
[[sl:Žolč]] |
|||
[[sr:Жуч]] |
|||
[[sv:Galla]] |
|||
[[ta:பித்தநீர்]] |
|||
[[te:పైత్యరసం]] |
|||
[[th:น้ำดี]] |
|||
[[tr:Safra]] |
|||
[[uk:Жовч]] |
|||
[[vi:Mật]] |
|||
[[zh:胆汁]] |
|||
A lap 2013. március 9., 12:52-kori változata
Az epe egy sárgás-zöldes, enyhén lúgos (alkalikus) (pH~8,0) folyadék, melyet a májsejtek (hepatociták) választanak ki a májban.
Tárolás, ürülés, összetétel
Az epe termelődése folyamatos. Számos faj szervezete az epehólyagban tárolja ezt az anyagot az étkezések közt, majd étkezés alatt a patkóbélbe bocsátja. Alkotói közül az epesavak a zsírok emésztését segítik elő azok emulgeálásával. Színét a bilirubin és biliverdin festékanyagok (epefestékek) adják, amelyek a vörösvértestek hemoglobinja hem részegységének lebontása során keletkező, kiürülő végtermékei. Az epe 82%-át víz alkotja, melyben anorganikus ionok (Na+, K+, Cl−,HCO−3) vannak feloldva. Ennek következtében az epe kémhatása pH-ja alkalikus. A legfontosabb alkotóelemek az epesavas sók, elsősorban ezek osztják apró cseppekké a zsírokat (hidrotróp aktivitás). Ezeken kívül az epében még találunk koleszterint, foszfolipideket, enzimeket és festékanyagokat. Az epehólyagban tárolódó epéből a víz jelentős része felszívódik. Főleg az epehólyagban a besűrűsödő epéből kiváló anyagokból epekövek képződhetnek. Ha az epefestéktermelés kórosan fokozódik (fokozott vörösvértestpusztuláskor), az epe kiürülése akadályozott (epeútelzáródás) vagy a máj epekiválasztó kapacitása csökken (májgyulladás, toxikus májkárosodások) a vér fokozott epefestékszintje miatt sárgaság (icterus) jelenik meg. Az előbbi kiváltó okok szerint hemolítikus, obstrukciós és hepatocelluláris fő típusai vannak.
Szerepe a zsírok emésztésében
Az epe a nagy zsírcseppeket hidrotróp aktivitása révén apró cseppekké alakítja és így a zsírbontó enzimek (lipázok) könnyebben hozzáférnek a további bontás érdekében. Ezenkívül az epével távoznak a májból a vízben nem oldódó (víztaszító; hidrofób) anyagcsere-végtermékek.
Kapcsolódó cikkek
Források
- Elődi Pál: Biokémia (Akadémiai Kiadó, Budapest 1980) ISBN 963-05-1792-2
- William F. Ganong: Az orvosi élettan alapjai (Medicina 1990) ISBN 963-241-783-6
- Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Saunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6
- Went István: Élettan (Medicina Kiadó 1962)
