„Arausiói csata” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: ko:아라우시오 전투 |
|||
46. sor: | 46. sor: | ||
[[Kategória:A római–kimber háborúk csatái]] |
[[Kategória:A római–kimber háborúk csatái]] |
||
[[en:Battle of Arausio]] |
|||
[[bg:Битка при Аравзио]] |
|||
[[ca:Batalla d'Arausio]] |
|||
[[cs:Bitva u Arausia]] |
|||
[[de:Schlacht bei Arausio]] |
|||
[[es:Batalla de Arausio]] |
|||
[[fi:Arausion taistelu]] |
|||
[[fr:Bataille d'Orange]] |
|||
[[it:Battaglia di Arausio]] |
|||
[[ka:არაუსიოს ბრძოლა]] |
|||
[[ko:아라우시오 전투]] |
|||
[[nl:Slag bij Arausio]] |
|||
[[no:Slaget ved Arausio]] |
|||
[[pl:Bitwa pod Arausio]] |
|||
[[pt:Batalha de Arausio]] |
|||
[[ru:Битва при Араузионе]] |
|||
[[sh:Bitka kod Arauzija]] |
|||
[[uk:Битва при Араузіоні]] |
|||
[[vi:Trận Arausio]] |
A lap 2013. március 8., 08:38-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Arausiói csata | |||
A kimberek és teutonok vándorlása | |||
Konfliktus | Kimber háború | ||
Időpont | Kr. e. 105. október 6. | ||
Helyszín | Arausio városa és a Rhône között | ||
Eredmény | Hatalmas római vereség | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 44° 08′, k. h. 4° 48′Koordináták: é. sz. 44° 08′, k. h. 4° 48′ |
A kimber háború |
---|
Noreia · Arausio · Aquae Sextiae · Vercellae |
Az arausiói csatára Kr. e. 105. október 6-án került sor Arausio városa, (a mai Orange, Vaucluse) és a Rhodanus (Rhône) folyó között, a kimber háború csúcspontja. Két római sereg vívott itt meg a kimber és teuton törzsekkel. A Római Köztársaság csapatait Quintus Servilius Caepio proconsul és Gnaeus Mallius Maximus consul vezette, a kimberek vezére Boiorix volt. A consul és a proconsul képtelensége az együttműködésre a római sereg katasztrofális vereségéhez vezetett. A rómaiak nyolcvanezer katonát, a kísérőkkel együtt összesen 112 ezer embert vesztettek. A vereség utat nyitott Gaius Marius számára, hogy helyzetét megerősítse és a római légók toborzásának és szervezésének radikális reformjába fogjon.
Előzményei
A kimber törzsek vándorlása Gallián és a környező területeken keresztül felborította az erőegyensúlyt és konfliktusokat provokált az őslakos törzsek, mint a Helvetii, illetve a rómaiak között. Egy római támadás és a Tolosa városban kirobbant lázadás a rómaiak mozgósításához vezetett a térségben. Több hadsereget állítottak fel. A proconsul visszafoglalta Tolosát, majd védelemre rendezkedett be. Ki akarta várni, hogy a kimberek újra megindulnak-e a római fennhatóság alatt álló területek ellen. I. e. 105 októberében meg is indultak.
A pozíciók
A csata még el se kezdődött, és a rómaiak máris bajban voltak. A két legjelentősebb római sereg Arausio közelében, a Rhône folyónál táborozott le. A proconsul alacsonyabb rangja ellenére nem mutatott tiszteletet a consul iránt, mert Gnaeus Mallius Maximus homo novus volt, aki kinevezése előtt nem volt tagja az uralkodó római elitnek. Az ellenségeskedés odáig fajult, hogy a két római sereg a folyó ellenkező oldalán vert tábort.
Scaurus halála
Az első összecsapásra Marcus Aurelius Scaurus legátus portyázó csapata és egy előrehúzódó kimber seregrész között került sor. A rómaiakat legyűrték, a legátust elfogták és Boiorix elé vitték. Scaurus egyáltalán nem ijedt meg, és azt tanácsolta Boiorixnek, hogy forduljon vissza, mielőtt a rómaiak megsemmisítik a seregét. Ez az arcátlanság annyira felbőszítette a kimber királyt, hogy Scaurust egy ketrecben élve megégettette.
A küzdelem
Közben Maximusnak sikerült meggyőznie Caepiót, hogy hozza át katonáit a folyón, de a proconsul még mindig ragaszkodott a külön táborhoz, és végül a saját táborát az ellenség közelében verte fel. Boiorix, látva a római seregek elszántságát, tárgyalásokba kezdett Maximusszal. Caepio azonban attól tartott, hogy Maximus magának követeli a sikert, ha a tárgyalások eredményesek lesznek, ezért október 6-án támadást indított a kimber tábor ellen. Az elsietett támadás azonban megtört az ellenálláson, és a kimberek még Caepio őrizetlenül hagyott táborát is kifosztották.
A könnyű győzelem feltüzelte a kimberek önbizalmát, és Maximus ellen indultak. A rómaiak önbizalmát aláásta Caepio seregének veszte és a vezérek torzsalkodása, és talán el is menekültek volna, de a tábor kedvezőtlen kiválasztása miatt a hátuk mögött volt a folyó. A vereség után sokan megpróbálkoztak ezzel az iránnyal, de a rómaiak többnyire nem tudtak úszni, ezért nagyon kevesen menekültek meg.
Következményei
Róma harcos nép volt, hozzászokott hogy a hadiszerencse forgandó. Az arausiói tragédiában kicsúcsosodott vereségsorozat azonban már a rómaiak számára is riasztó volt. Emberanyagban is megfogyatkoztak, miközben az Alpok védetlen hágóin túl rémítő ellenség csapatai táboroztak. Rómában a legtöbben úgy vélték, ehhez a helyzethez Caepió nagyképűsége és nem a római hadsereg gyávasága vezetett. Az uralkodó osztállyal szembeni elégedetlenség nőtt. A rómaiak szerencséjére a kimberek a csata után az Arverni törzzsel keveredtek konfliktusba, és súlyos küzdelmek után Itália helyett a Pireneusok felé vették az irányt. Ez időt adott Rómának, hogy rendezze sorait és olyan embert, Gaius Mariust állítson az élre, akit később Róma megmentőjeként ünnepelhettek.
Lásd még
- Livius Könyv LXVII