„Kendzsucu” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
38 bájt hozzáadva ,  8 évvel ezelőtt
a
(Bővítés)
 
== Oktatása ==
A kendzsucu gyakorlása során kezdetben vagy igazi kardot (''ken''t), vagy pedig fából készült gyakorlókardot (''bokutó''t) alkalmaztak. A Maniva Nen rjú és a Sinkage rjú edzésein [[Fukuro sinai (kard) |fukuro sinai]]t alkalmaztak, a sérülések elkerülése érdekében. A [[Kasima sinden dzsikisin kage-rjú | Dzsikisin Kage-rju Kendzsucu]] az első rjúk egyike volt, amiben 1711 körül a sinaival való gyakorlást mint kötelező tréningmódszert vezették be. Egyik mestere, Jamada Heizaemon először kezdett kísérletezni egy védőöltözettel ([[bogubógu]]), ami a fejet és az alkart fedte. Követői összekötötték ezt a védőfelszerelést a [[Sinai (kard) |sinai-geikóval]] geikoval, a Dzsikisin Kage-rjúban. Ez az edzésmód jelenti a mai [[kendó]] alapját.
 
A kendzsucuban kiemelt szerepe van a formagyakorlatoknak. Ezek nem csupán betanult, "üres" formák, hanem olyan gyakorlatok, mondhatni "mozgó tankönyvek", melyek magukban hordozzák az adott stílus tudásanyagát. A formagyakorlatok, japánul katák, olyan összetett mozdulatsorok, melyek változatos harci helyzeteket imitálva avatják be a gyakorlót a stílus technikáiba és szellemiségébe. A legtöbb kendzsucu iskolában különböző katák szolgálnak az alapok, vagy is a kihon betanítására (állások, lépés, támadások és védések, távolság érzékelés), illetve külön, magasabb szintű gyakorlatok a tényleges harci technikák elsajátítására, amik egyszerűen nem működnek a kihon-katák pontos ismerete nélkül.
A régi időkben, vagy is még a kendó kialakulása előtt, az iskolák mindössze néhány formagyakorlattal rendelkeztek, az edzések ezek vég nélküli ismétléséből álltak. Ahogy a tanítvány haladt előre, a folytonos és állandó ismétlést meg-meg szakították küzdelmek, általában a mesterrel, vagy valamely magasabb szintű tanítvánnyal, melyekből a mester leszűrte tanítványa felkészültségét. Idővel, amikor a stílus katáit a tanítvány teljesen és tökéletesen elsajátította, akkor a mester egy vizsgával (melyben fontos szerepe volt a küzdelemnek is) próbára tette a tanítványt, majd kiállított számára egy szintjének és tudásának megfelelő diplomát.
 
Ahogy azonban kialakult a kendóban is jól ismert védőfelszerelés, a kendzsucu oktatása is némiképp átalakult. A 19. századra a katák gyakorlása jól elkülönült a szabad küzdelemtől, s előbbi már csak a kezdőbb szintű tanítványok feladata volt, míg a szabad küzdelmet csak a magasabb, haladó szintű tanítványok űzték. Ez az alábbi módon nézhetett ki: a kezdő gyakorolók tanulták a klasszikus katákat, a haladóbbak már [[bogubógu]]ban gyakorolták ugyan ezeket, amikor is teljes erővel kellett végrehajtaniuk a technikákat. Ennek legmagasabb szintje volt az, amikor a szemben álló tanítványok már a tanult technikákat egyre kötetlenebbül alkalmazhatták. Ez azt jelenti, hogy meghatározott támadásra kellett valamilyen szabadon választható, de korábban tanult megoldással válaszolniuk. A tanítványság legmagasabb szintje az volt, amikor már mind a támadások, mind a védekezések és ellentámadások is teljesen szabadon választottak és végrehajtottak voltak, vagy is elérkeztünk a tényleges szabad küzdelemhez.
 
=== Modern oktatás ===

Navigációs menü